„Ya rabbi Yasu!” – kiáltotta egyszerre a 21 narancsruhába öltöztetett kopt keresztény, amikor az IS fekete ruhás hóhérai nekiálltak lefejezni őket a líbiai tengerparton. „Ya rabbi!” arabul olyasmit jelent, hogy „Uram!”, vagy „Ó, uram”, esetleg „Segíts, uram!” Eredetileg Allah megszólítása volt ez, de a térdre, majd kivégzésükhöz hasra fektetett keresztények Jézushoz beszéltek. Majd fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért. Azért haltak meg, mert a  "kereszt népéhez"  tartoztak. Az IS mondja ezt. Ők egyébként nem provokálták, hanem szerették a muszlimokat. Amikor az arab tavasz idején muszlim barátaik a szőnyegükön imádkoztak, ők falként vették körül őket. Egyetlen bűnük az volt, hogy keresztények.

Interjú az egyik megölt egyiptomi keresztény vértanú testvérével

Mi itt Európában, szoktunk-e, tudunk-e imádkozni:
1.       magunkért?
2.       rokonainkért?
3.       idegenekért?
4.       ellenségeinkért?
5.       gyilkosainkért?
6.       testvérünk gyilkosaiért?
7.       fiaink gyilkosaiért?

Ők igen:
http://divinity.szabadosadam.hu/?p=13196

Egy szervezet nagyon magas összegű díjat tűzött ki minden egyes élve elfogott farkasért. Két vadász, Sam és Jed úgy döntött, hogy nekivág a hegyeknek, és keres egy kis pénzt a farkasok elfogásával. Éjjel-nappal járták a hegyeket, kutatva értékes zsákmányuk után. Háromnapi sikertelen vadászat után kimerülten lefeküdtek és elaludtak.

Az éjszaka közepén Sam egyszer csak arra ébredt, hogy egy kisebb farkasokból álló falka veszi őket körül. A szemük csak úgy izzott a holdfényben, és vicsorogva morogtak a két vadászra, ugrásra készen. Sam oldalba bökte Jed-et, és így szólt: „Ébredj! Gazdagok leszünk!”

Néha amikor úgy tűnik, hogy sok nehézség vesz körül minket, lehet, hogy valójában sok lehetőség van körülöttünk. Ahányszor krízishelyzetbe kerülünk, dönthetünk a rémület és gyávaság mellett, vagy pedig az erő és a bátorság mellett. Csak nézőpont kérdése.

Ha legközelebb nehéz helyzetbe kerülsz, jusson eszedbe: lehetőséged nyílik arra, hogy tanulj és növekedj, és megtapasztald Isten kegyelmét és erejét abban a helyzetben. Élj a lehetőséggel ne pedig félj tőle, mert Jézus Krisztus szabadító ereje veled van!

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Józsué könyve 1:9.

Volt egy alhadnagy a második világháborúban, aki a Harvardon szerzett diplomát, és utána csatlakozott a sereghez. Az volt az első feladata, hogy újoncokat győzzön meg arról, hogy kössék meg az amerikai kormány által ajánlott katonai életbiztosítást.

A biztosítás lényege, hogy ha szolgálat közben életüket vesztik, akkor a családjuk kap 10 ezer dollárt. Az alhadnagy remek szónoki képességgel, fennkölt stílusban hivatkozott ezeknek az embereknek a kötelességérzetére, családjuk iránt érzett szeretetükre, és a haza iránti hűségükre, de csalódottan tapasztalta, hogy az előadás végén senki nem akarta megkötni a biztosítást.

Ekkor még lelkesebben próbálta bevetni a meggyőzés művészetét, amit az egyetemen tanult. Jobban próbált az érzelmeikre hatni, még több oldalról megvilágította az érveit, de hiába. Senki nem akart biztosítást kötni.

Ekkor a főtörzsőrmester hirtelen átvette a szót, és ezt mondta: „Katonák! Amikor elmennek bevetésre, és agyonlövik magukat, akkor a családjuk egy petákot sem kap. Ha van biztosításuk, és úgy halnak meg a harcmezőn, akkor 10 ezer dollárt utalnak a családjuknak. Így gondolják meg, hogy szükségük van-e erre a biztosításra, vagy sem!” Ezután szinte az összes katona megkötötte a biztosítást.

Lehet, hogy azért utasítod el Jézus Krisztust, a Megváltót, mert úgy gondolod, hogy nincs rá szükséged. Úgy gondolod, hogy jól elvagy nélküle. Hiába próbálod a lelkedben levő űrt betölteni barátokkal, szexszel, tárgyakkal, népszerűséggel, pénzzel, sikerrel. Az űrt mégsem tudod betölteni, mert csak Jézus Krisztus képes rá.

Ahogy a történetből is látszik, senkit nem tudunk meggyőzni arról, hogy szüksége van a Megváltóra, ha nem láttatjuk meg vele, hogy szüksége van Rá. Ugyanígy te sem tudsz sikeresen bizonyságot tenni Krisztusról a barátaidnak, ha nem vagy tisztában a szükségeikkel, és nem segítesz nekik meglátni, hogy Jézus be tudja tölteni azt a szükséget.

B.R.

A család szépen összegyűlt, a gyerekek meg elgondolni sem tudták, hogy mi az a nagy hír, ami miatt a szüleik ilyen titokzatosak. Velük sosem történik semmi. Tiszta unalom az életük. A legnagyobb izgalom az éltükben, ha néhány új virágot hoz a begónia.
A szülők az ebéd befejezése után bejelentették, hogy mostantól másképp szeretnének élni. Ezért aztán szépen eladják a családi házukat. Egy kisebb lakásba költöznek és vesznek egy hajót. Végre itt az ideje, hogy körülhajózzák a földet.
A gyerekek iszonyatos nevetésbe törtek ki, mert azt hitték ez valami kis tréfa. Ám hamar kiderült, hogy nem az. A szülők tényleg eladták a házat, vettek egy hajót majd elindultak a világ körül.
Anyukájuk, akiről eddig el sem tudták képzelni, hogy kalandvágya meghaladhatja egy új süteményrecept kipróbálását, kivirult. Apukájukat mintha kicserélték volna. Néha küldtek képeslapot vagy e-mailt egy-egy egzotikus szigetről. És ha aggódtak is a gyerekek miatt, ez nem nagyon látszott rajtuk.
Míg a gyerekek dolgoztak, a szülők boldogan vitorláztak a nagy vizeken.

És a gyerekek elgondolkodtak. Valahogy természetes volt, hogy a szüleik mindig ott vannak, lehet rájuk számítani, lehet tőlük kölcsönkérni. De hogy boldogok- e azt még sosem kérdezték.
A szülők 3 év múlva hazatértek. Újra süteményillat töltötte be a lakást. De a gyerekek már másként néztek a szüleikre. Valahogy észrevették, hogy ők is emberek és nem csak szülők. Nekik is vannak álmaik. Álmaik, amiket valóra váltottak.

Blöki, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Melinda zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Blöki.
Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Blöki a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse.
Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet:
Kedves Isten!
Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett.
Remélem, hogy fogsz vele játszani. Blöki szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik…
Szeretettel, Melinda

Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük: Istennek, Mennyország
Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket. Ezután Melinda jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek.
Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába.
Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.
Később az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Melindának címezve. Melinda kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers – Amikor egy háziállat elpusztul.
A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel, amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Melindáról és a kutyáról, és egy üzenet:

Kedves Melinda!
Blöki rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Blöki már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz.
Blöki nagyon szeretett a kutyád lenni. Mivel nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked
ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá.

Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!
Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.

Szeretettel, Isten