Kilencvenkilenc

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szomorú király és annak egy apródja, mely mint minden nagyon szomorú király apródjához illik, nagyon boldog volt. Minden reggel ébresztette a királyt, reggelit vitt neki, miközben trubadúr énekeket dúdolgatott. Átszellemült arcán széles mosoly ült, mindig nyugalommal és örömmel állt hozzá az élethez. Egy nap a király hivatta:

- Apród! - mondta - Mi a te titkod?
- Milyen titok, felség?
- Mi az örömöd titka?
- Nincs itt titok, felség.
- Ne hazudj, apród. Küldtem már bitóra csekélyebb sértésekért is, mint egy hazugság!
- Nem hazudok felség, nincs titkom.
- Miért vagy mindig vidám és boldog? Hmmm? Miért?
- Uram, nincs okom a szomorúságra. Felséged kitüntet azzal, hogy szolgálhatom. Hitvesemmel és gyermekeimmel abban a házban lakunk, melyet a királyi udvar bocsátott rendelkezésünkre. Öltöztetnek és etetnek, és ezenfelül még olykor egy kis pénzt is kapunk, hogy szeszélyünket kielégíthessük. Hogy ne lennék boldog?
- Ha nem mondod el titkodat azonnal, fejedet veszted! - mondta a király. Senki sem lehet boldog azért, amiket említettél.
- De felség, nincs titkom... szeretnék a kedvében járni, de nincs olyan amit elhallgatok.
- Eredj! Eredj, mielőtt még hivatnám a hóhért!

A szolga mosolygott, meghajolt és kiment a teremből. A király örjöngött, nem értette miért boldog az apród, amikor kölcsönben él, használt ruhát hord és csak a királyi asztal maradékát eszi. Miután megnyugodott a legbölcsebb tanácsadóját hivatta, és elmesélte neki a beszélgetést.
- Miért boldog az az ember?
- Oh Felség, az a helyzet, hogy nincs benne a körben.
- A körön kívüli?
- Így van.
- És ettől boldog?
- Nem uram. Ez az amitől nem boldogtalan.
- No lássuk értem-e? A körben lenni tehát a boldogtalanságot jelenti.
- Így van.
- És ő nincs benne.
- Így van.
- És hogy lépett ki?
- Sosem volt benne...
- Milyen kör ez?
- A kilencvenkilences kör...
- Igazán nem értelek!
- Csak akkor értenél, ha hagynád hogy bemutassam neked.
- Hogyan?
- Hagyd hogy az apródod belépjen a körbe.
- Igen! Kötelezzük rá, hogy lépjen be!
- Nem, Felség, nem lehet kényszeríteni senkit a belépésre.
- Akkor be kell csapni!
- Nem szükséges, Felség. Ha megadjuk neki az alkalmat önként lép be.
- De nem jön rá majd, hogy ez azzal jár, hogy boldogtalan lesz?
- De rájön...
- Akkor nem lép be.
- Nem tudja majd elkerülni...
- Azt mondod, hogy tudatában lesz, hogy boldogtalansággal jár ebbe a nevetséges körbe tartozni és még így is belép és nem tud majd kilépni?
- Így van, Felség... Hajlandó vagy elveszíteni egy kíváló szolgát hogy megértsd a kör működését?
- Igen.
- Jól van. Ma este érted megyek, készíts elő 99 aranypénzt, tedd egy bőrzsákba. Se többet, se kevesebbet!
- Ennyi? Vigyem esetleg testőreimet?
- Csak a bőrzsákot. Este találkozunk, Felség.
Így történt, hogy aznap este a bölcs a királyért ment. Együtt az apród házához settenkedtek, ott várták meg a hajnalt. A házban kigyulladt az első gyertya. A bölcs a zsákot az ajtóra kötözte egy üzenettel, mely így szólt: EZ A KINCS A TIED. EZ EGY JUTALOM, MERT JÓ EMBER VAGY. ÉLVEZD ÉS NE MOND EL SENKINEK HOGY TALÁLTAD.

Miután az ajtóra kötözte, bekopogott és újra elbújt. A szolga kijött, meglátta a zsákot, elolvasta az üzenetet, megrázta a táskát, s ahogy a fémek csörgését meghallotta összerezzent, magához szorította a kincset, körülnézett, hogy megbizonyosodjon senki se látta meg, és bement a házba. Kívülről hallatszott, hogyan zárja be az ajtót, míg a király s bölcs az ablaknál elbújtak, hogy megfigyelhessék a jelenetet. Az inas mindent lesöpört az asztalról, kiürítette a zsákot és nem hitt a szemének... Egy hatalmas rakás aranypénz! Mit rakás? Egy hegy volt ez az ő számára! Ő, aki sose érintett egy aranypénzt sem ,most egy egész hegynyi volt előtte... Meg-megérintette, simogatta, a gyertyafényben csillogtatta őket. Így játszadozott, aztán 10 darabonként kupacokba rakta...

Első, második, harmadik, negyedik... de az utolsó kupacba csak 9 érme jutott! Körülnézett az asztalon, a földön, végül a zsákba kukkantott. Hát ez ez nem lehet... Kiraboltak! - kiáltotta - Kiraboltak! Mindenütt kereste, de hiába. Míg az asztalon, mintha gúnyolódna vele egy halom tündöklő érme, csak arra emlékeztette, hogy 99 aranypénz... "csak" 99... "Kilencvenkilenc érme. Sok pénz" - gondolta. "De hiányzik egy érme. Kilencvenkilenc nem kerek szám." - gondolta "Száz, az kerek szám, de kilencvenkilenc, az nem..."

A király és bölcs tanácsosa az ablakon keresztül figyelték, hogy az apród arca már nem volt a régi. Összehúzódott a szemöldöke, arcára feszült vonások ültek. A szolga visszatette az érméket a zsákba, körülnézett hogy a házban senki nem látta-e meg, és elrejtette a zsákot. Aztán papírt, tollat ragadott és számolni kezdett. Hangosan rágódott, vajon mennyi időt kellene még dolgoznia ahhoz, hogy megvehesse a hiányzó századik érmét. Hajlandó lenne ezért keményen dolgozni, amig el nem éri. Talán utána már nem is kellene többet dolgoznia... Hiszen száz aranypénzzel az ember már gazdag, nem is kell dolgoznia, nyugodtan élhet...

Hangosan így gondolkodott: Ha dolgozik és rendszeresen félretesz, és még egy kis extra pénz is bejön, talán 11 vagy 12 év elég lenne, hogy megszerezhesse azt a hiányzó egy aranypénzt. "De tizenkét év nagyon hosszú idő!" - gondolta. Talán megkérhetné a feleségét, hogy dolgozzon a faluban - egy ideig. Ő pedig délután 5 után, amikor végetér munkája a palotában, vállalhatna valamit, amivel estig dolgozhatna egy kis plussz pénzért. Osztott-szorzott... Így talán 7 év is elég lenne, hogy összehozzák..."Hét év, hét év... Ez túl sok idő!" Talán bevihetnék a faluba a megmaradt ennivalót esténként, és eladhatnák. Hisz minél kevesebbet esznek, annál többet tudnak majd eladni. Eladni és eladni... Ekkor még nyár volt és meleg volt. Arra gondolt: Minek nekünk annyi téli ruha? Minek egynél több cipő? Óriási ugyan az áldozat, de 4 év iszonyatos erőfeszítése után meglenne a századik érme...

A király és bölcs tanácsosa visszatértek a palotába. Az apród "sikeresen" belépett a kilencvenkilences körbe... Az elkövetkező hónapokban a szolga a kigondolt terve szerint cselekedett...

Egy nap az apród a királyi szobába mérgesen lépett be.
- Mi bajod? - kérdezte a király jószándékúan.
- Semmi bajom Felség, semmi bajom...
- Nem is olyan régen még énekeltél és nevettél!
- Dolgozom, nemigaz? Vagy mit kíván, Felség? Legyek udvari bohóc és trubadúr is?

Kis idővel a király menesztette a szolgát. Nem kellett neki egy olyan apród, akinek mindig rossz a hangulata...

Osho: A három kincs c. műve alapján

Mobilbiblia


Ha a Bibliádat is legalább annyira fontosnak tartanád, mint a mobilodat, akkor

* mindig nálad lenne,
* naponta többször is elővennéd,
* visszafordulnál érte, ha valahol ottfelejtetted,
* figyelnéd, hogy nem érkezett-e üzenet,
* ezt ajándékoznád gyerekeidnek,
* magaddal vinnéd utazásaidra,
* rögtön ehhez nyúlnál vészhelyzet esetén.

És még a hívásdíj miatt sem kell aggódnod, mert Jézus Krisztus maradéktalanul kifizette a számlát!

Kereszt

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térdre borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz: Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek hadd tegyem le és kaphassak másikat. Rendben van gyermekem! - válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet. Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni. A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet. Azt kérem ott, ami a sarokban van! - mondta. Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza! - felelte Jézus.

Amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom, akkor nézzünk körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak saját keresztünk súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...

Balta

Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj. Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.

Ablak

Ha szükségem van valamire és egy szegény emberhez fordulok - mesélte a rabbinak valaki -, barátságosan fogad és amennyire tud, segít. Ha egy gazdaghoz megyek, szóba sem áll velem. Mondd, miért ilyen furcsa ez a világ?
- Gyere az ablakhoz és nézz ki! - mondta a rabbi látogatójának. - Mit látsz?
- Hát mit látnék?! - válaszolta a látogató. Látom az utcát, a fákat; a járókelőket, egy fiatalasszonyt a gyerekkocsijával, a botjára támaszkodó öregembert...
- És most gyere ide a tükörhöz - szakította félbe a rabbi. - Mit látsz?
- Micsoda kérdés, mit látnék, ha a tükör előtt állok?! Természetesen magamat.
- Látod, így van ez. Üvegből van az ablak is meg a tükör is. De ha rákensz egy kis ezüstöt, már csak magadat látod...

Roberts Liardon: "Láttam a Mennyet"

Roberts Liardon 8 éves volt, amikor Jézus keresztülvitte a Mennyben, és felkente a szolgálatra. Az elmúlt években az Úrnak ez a fiatal szolgája /most 19 éves/ hű maradt elhívatásához. Isten utasítására tanulmányozta Isten népe legkiemelkedőbb hitbéli vezetőinek életét. Tanítva, prédikálva, gyógyítva járja azóta Észak-Amerikát, de útjai már messze nemzetközi szolgálatokra is elvezetnek /Afrika, Ázsia/. Ez az első könyve, melyet azóta sok igei mélységet föltáró tanulmánya követett. Ezek egyikét teológiai anyagként is tanítják:
 
 
 
 
 
ELŐSZÓ
 
Gyülekezetének lelkipásztora írja: Roberts Liardon lelki, szellemi érettsége fiatal éveit messze túlhaladta. E könyv olvasása közben ne felejtsük, hogy Isten nem személyválogató. Roberts a mi gyülekezetünk középiskolájában következetes és komoly hívő ifjú jellemvonását tükrözte. Egyaránt tisztelték a tanárok, iskolatársai, és az iskola dolgozói. Mint lelkipásztora, a szolgálatának elején figyelmeztettem, hogy fiatal korban az ilyen jelentős elismerés beképzeltséghez vezethet. Én megítélésem szerint Roberts ezt a gyors előrehaladást Isten kegyelmével helyénvalóan kezeli.
 
Áldás lesz számotokra ennek a könyvnek az olvasása, tudva, hogy áldott élet áll e sorok mögött. Jézus valóságosan életre kel ebben a fiatalemberben.
 
Billy Joe Daugherty
 
A Victory Christian Center Vezető Lelkipásztora
 
TULSA, OKLAHOMA
 
/6000-es gyülekezet/
 
 
 
 
 
I.RÉSZ
 
JÉZUS, ARANY UTCÁK ÉS ÁLLATOK
 
„A dicsekvés azonban nem használ nékem, rátérek ezért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
 
Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt /ha testben-é, nem tudom, ha testen kívül-é, nem tudom, az Isten tudja/ elragadtatott a harmadik égig.
 
És tudom, hogy az az ember, /ha testben-é ha testen kívül-é, nem tudom, az Isten tudja/,
 
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embereknek kibeszélnie.”
 
/II.Kor.12:1-4/
 
 
 
Minedenek előtt szeretném, ha megértenétek, mi módon nevelkedtem, nehogy azt higyjétek, hogy egy másik égitestről érkeztem. Oklahoma államban, Tulsában születtem /U.S.A/ az Isten szentségét komolyan vevő pünkösdi családban, ahol keresztény módon neveltek. Nagyanyám, aki velünk lakott, naponta többször letérdepeltetett és imádkoztatott. Állandóan ezt ismételgette: „Imádkozz, imádkozz, imádkozz.” Beállította a jelző órát és kijelentette: „15 perc!” Ha nem tartottam be a 15 percet, jött utánam pálcával. Megtanultam betartani a 15 perces imakötelezettségemet – azt szokta mondani: „Ha valami érdemlegeset akarsz tenni Isten előtt, akkor imádkoznod kell.” Így tanított meg nagyanyám imádkozni.
 
Megtanított a Biblia olvasására is. Naponta négy részt kellett elolvasnom ahhoz, hogy egy év alatt a végére jussak - ha nem teljesítettem, ismét pálcával szorított.
 
1973 nyarán, mikor nyolc éves voltam, bementem a szobámba és az ágyamra vetettem magam, hogy a napi négy Biblia részt elolvassam. Ahogy a fejemet a párnára tettem, lelkem /szellemi lényem/ elhagyta a testem s a fény sebességénél is gyorsabban repültem. Ha a fény sebességénél gyorsabban haladunk, akkor már a lélek szférájában mozgunk.
 
Azt gondoltam magamban: Ez az elragadtatás! Most azt élem át! Néztem jobbra, balra, de senkit nem láttam. Így arra gondoltam, ez mégsem lehet az elragadtatás, mert akkor legalább nagyanyámnak itt kellene lennie.
 
Nem tudtam merre megyek. Valahol az űrben lebegtem, sőt száguldottam elképesztő sebességgel. Elhagytam már az első mennyet, amely a földkörüli atmoszférában van, végül megálltam a legnagyobb kapu előtt, melyet életemben valaha is láttam. Igen magas és széles volt, s egy csodálatos gyöngy volt az egész. Hibátlan, tökéletes. A kapu keretén díszes faragás futott körbe, minden más pedig az igazság tiszta fényében ragyogott. Megrázkódtam: Vajon álmodom? Végül is arra a bizonyosságra jutottam, hogy nem. Szót hallottam: „Ez az egyik kapu.”
 
 
 
 
 
MEGLÁTTAM JÉZUST
 
Megfordultam, mögöttem állt Jézus Krisztus teljes dicsőségében! Csodálatos Jézust látni, de még csodálatosabb teljes dicsőségben látni.
 
Sokan kérdezték tőlem, milyen Jézus. Felnézve Rá 180 cm magasnak gondoltam, világosbarna hajjal, ami nem volt sem túl rövid, sem túl hosszú. Tökéletes ember. Olyan amilyennek a tökéletes embert elképzeljük, olyan Jézus. Tökéletes mindenben. A kinézése, a beszéde, a járása- minden tökéletes. Így maradt meg emlékezetemben.
 
Térdre estem előtte. Könnyeim patakokban folytak az arcomon. Nem tudtam visszatartani. Az Úr dicsőséges jelenléte könnyekre fakasztott, olyan csodálatos volt.
 
Valahányszor Jézus beszélt szeretetének szavai szívemig értek és betöltöttek. Ezért sírtam.
 
Jézus így szólt:”Hagyd abba a sírást. Gyere velem, megmutatom a mennyet, mert nagyon szeretlek.”/Ne felejtsd el. Isten nem személyválogató. Téged éppúgy szeret, mint engem. Őelőtte te és én egyformák vagyunk/. Újból el kezdtem könnyezni, s Jézus újból szólt: „Nem szükséges, hogy sírjál, itt nincs szükség könnyekre. De egy vidám arc nekem is örömet szerezne.” – és el kezdett nevetni. S én vele együtt nevettem. Jézus felemelt magához és letörölte könnyeimet. Jobban körülnéztem és elámultam a csodálatos szépségen. Nincsenek emberi kifejezések annak leírására. Ezután Jézus bevitt a kapun. Nem kért meg senkit, hogy nyissák ki, sem semmiféle gombot nem nyomott meg. A kapu magától felemelkedett és mi bementünk.
 
 
 
 
 
ARANY UTCÁK
 
Először is az arany utcákat láttam meg. A járdákat a szivárvány minden színében tündöklő virágok szegélyezték. Gondoltam, ha én most a mennyben vagyok, akkor én most arany utcákon járok! Gyorsan leszaladtam a füves részre, s bámulva, a meglepetéstől elbűvölve álltam. Jézus körülnézett, engem keresve, s így szólt: „Hát te, hogy kerültél oda?” Két szóval feleltem:” Arany utcák!” /Egyes részek olyan aranyból vannak, amit mi is ismerünk itt a földön, de egyes helyeken olyan aranyból vannak az utcák, hogy át lehet rajta látni, mint a kristályon. / Jézus el kezdett megint nevetni, s úgy nevetett, hogy alig tudta abbahagyni. Hívott: „Gyere ide hozzám.” „Nem mehetek”, - mondtam - aranyból vannak az utcák, nem merek rálépni. Én aranyat csak gyűrű formájában láttam a felnőttek kezén, hogy járhatnék rajta!”
 
Jézus nevetve hívott: „Na, gyere csak!” - s átjött értem. „Ezek az utcák az én testvéreim részére készültek. Te a testvérem vagy, gyere, örülj neki, élvezd a szépségét!”
 
Csodálatos a menny atmoszférája. Mindent a lélek gyümölcseinek jelenléte tölt be, különösképpen a szeretet, öröm és békesség. A gyenge szellő Isten kenetét hordozza.
 
/Bizonyára te is érezted már a kenet jelenlétét vagy érintését, mikor valaki imádkozott érted. Ezt lehetett itt is érezni, mikor a fújó szellő megérintett/
 
Még a felhők is tele voltak az Úr dicsőségével. Gyakran mondjuk, hogy a dicsőség felhője bejött a gyülekezetbe Isten magasztalása közben, - ilyen dicsőséggel telítettek a felhők a Mennyben.- A mennyben mindennek jelentősége van. E felhők jelentőségét akkor még nem tudtam felfogni, de csodálatosak.
 
Városok, épületek és kis irodák mellett haladtunk el. Az épületekben hivatalos munkák folytak. Az emberek jöttek-mentek munkájukban. Mindnek arcán ragyogó mosoly. Egyesek kórusokban énekeltek, melyek ismerősek voltak, mi is énekeljük ezeket itt a földön, de egyes énekek mennyeiek voltak, mennyei jelentőséggel. Néhányan kis csomagokat vittek, mások könyveket saját céljaikra.
 
Egy asszonyt láttam az egyik üzletbe bemenni. Azt nem tudom, hogy van-e pénzforgalom a mennyben, de üzleti élet van. Kis csomaggal jött ki az az asszony az üzletből és egy könyvvel.
 
 
 
 
 
KÖNYVEK ÉS ZENE A MENNYBEN
 
A mennyben vannak olyan könyvek, melyek itt a földön is vannak, mert írójuk engedelmességben járva nyerte el azokat és vannak olyan énekek is, melyeket mi is ismerünk itt a földön. Vannak azután olyan könyvek és énekek is a mennyben, melyeket Isten még nem tudott átadni, mert még nem talált olyan önmagát letevő életet, akinek odaajándékozhatta volna őket. Isten Szelleme dolgainak is ára van. Vannak előfeltételek, amihez alkalmazkodnunk kell.
 
Úgy érzem, azért látták még olyan kevesen a mennyet, mert nem fizetik meg az emberek a lelki, azaz szellemi árat és sokan nem tudnának mit kezdeni a látomással és eltorzítanák a megtapasztalást. Ha az emberek engedelmeskednének az Úr feltételeinek, akkor az Úr megmutatja nekik a mennyet, betekintést enged és visszahozza őket.
 
Felkészülhettek rá, hogy egyre több embertől fogjátok hallani, hogy látta a mennyet, mint magam is, mert Isten akaratának engedve, s ennek következményei hordozva elnyerik azt az ajándékot, hogy láthassák azt. Az Efézusi levél 3:15-ben az áll, hogy a mennyben és a földön egy család van. Nem azt írja a Biblia, hogy egy család van a mennyben és egy meg itt a földön, hanem, hogy a földi rész és a mennyei együtt képez egy családot. Ha átlépünk a földi korlátokon a menny világába, akkor hallani fogjuk a mennyei család énekeit és mi is velük énekelhetünk. A mennyei világban felolvasott könyvek megértése lehetővé teszi, hogy egyszer a földön is megírjuk azokat. Több olyan könyvet is láttam a mennyben, melyet itt a földön is olvastam. A fentebb említett asszony kezében is láttam egy könyvet, de nincs megengedve, hogy a címét megmondjam. Több dolgot is mondott nekem Jézus, melyeket most még nem szabad elmondanom. 8 éven át senkinek nem mertem elmondani, mert nem értettem miért is történt ez velem. Úgy érezem most, hogy ez is azért történt velem, mert nagyanyám mindig így imádkozott: Istenem, ragadd meg ezt a Roberts gyereket! Ragadd meg őt! Hát megragadott, elvitt megmutatni a mennyei várost.
 
Jézus Krisztus, látod egy Személy. Akivel beszélgetni lehet, Ő egy barát is. Isten nem egy misztikus Személy valahol elérhetetlen távolságban, hanem itt él közöttünk, igen a Szentháromság Isten itt él közöttünk is, beszélhetünk Hozzá, járhatunk Vele és Ő is szól velünk. Ha ezt fel tudjuk fogni, tisztán fogunk élni, tisztán beszélni, és mindent tisztán cselekszünk, mert nem akarunk fájdalmat okozni a Szentháromság Istennek. Látjátok Neki is vannak érzelmei, de ezek az érzések nem emberi értelemben uralkodnak Rajta.
 
Ahogy áthaladunk ezen a kis városon, utcajelző táblákat is láttam, de nem emlékszem az utcanevekre. Ezután egy kis ösvényre tértünk rá.
 
 
 
 
 
MENNYEI PALOTA
 
Hatalmas épületet láttam kiemelkedni a fák mögül. Egy palota volt. Jézus egész idő alatt beszélgetett velem, miközben a palota felé haladtunk. Az ajtóhoz érve kopogtatott. / A mennyben mindenki udvarias, nem erőszakosak. Nem közelednek csak úgy a falakon keresztül./ Jézus vagy három percig várt, aztán újból kopogtatott, még mielőtt valaki válaszolt volna. Azt gondolná az ember, ha Jézus Krisztus, a dicsőség Királya jön az ajtódhoz, és Ő kopogtat, azonnal válaszolnál, de ők nem ezt tették. Végül egy kedves férfi nyitotta ki az ajtót, fejét kidugta, s azt mondta: „Hogy vagy Jézus, és hogy vagy Roberts?” Ez megijesztett engem, úgy, hogy majdnem elszaladtam. „Honnan tudja ez az ember a nevemet?” – gondoltam „egyedül Jézus ismerheti ki vagyok.” Furcsa volt, de a mennyben mindenki tudta a nevemet. Sokan kérdezték: „Hogy vagy Roberts?” Úgy beszélgetnek, ahogy mi beszélünk. /Megtudtam, hogy a mennyben az új nevünk mellett megtartjuk a saját nevünket is./
 
Felnéztem az emberre, s meglepődve- válaszoltam: „Köszönöm, jól vagyok.” Így szólt: „Gyertek be!”
 
Tudnunk kell, hogy mikor a mennybe kerülünk, nem a természet szerinti korunkban leszünk, hanem a szellemi érettség, a belső ember érettségének korát fogjuk viselni. Mivel én csak látogató voltam, hol a természetes korom szerint 8 évesen mozogtam, hol- nagyanyám és édesanyám imádságai által elért magasabb szellemi érettségem mértékében.
 
Legtöbbször nem 8 éves voltam a mennyben. Volt, amikor 33 éves voltam és testalkatom is azt a kort mutatta. Legtöbben 30 éveseknek látszottak. Ez érthető, mert a biblia is azt mondja, hogy olyanok leszünk, mint Ő /I. János 3:2/ Ennyi idős volt. Jézus is, mikor elhagyta a földet, a 30-as éveiben volt, és mi is így leszünk. / Gyermeket nem láttam a mennyben, úgy hiszem, hogy azok a menny egy másik részében vannak./
 
Bementünk a mennyei palotába és leültünk. A bútorok mások a mennyben, mint a földön. Néha a földi bútorokon kényelmetlenné válik az ülés. A mennyben kényelmet találsz, a bútor szinte átölel. Leültem egy bársonyszékbe, és az volt az érzésem, a szék is él, mert a testformámhoz igazodott. Olyan kényelmes volt, hogy egyszer sem kellett az ülésemen változtatni. Ahogy ott ültünk, emberi mértékben kezdtünk beszélni arról, hogy az ég és a föld együtt imádkoznak - mert először minden lelki, szellemi szinten megy végbe, mielőtt a földön is mutatkoznék./ Az imaharcosok tudják, hogy először lelki, szellemi vonalon kell megharcolni, megszülni és hitben hordozni mindent mielőtt a földön megvalósul./ „Miképpen a mennyben, azonképpen a földön is…/
 
Beszélgetésünk után végigjártuk a palotát. Olyan volt, mint a mi földi házaink, de minden tökéletes volt benne. Hatalmas épület volt. Az ablakon függönyök, modern festmények a falon, családi képek, zöld növények, bútorok. Mindenkinek saját palotája van. A nappali, az ebédlő, a dolgozószoba, és a konyha a földszinten vannak. Emelet is van, ott nem voltam, de gondolom voltak hálószobák. Nem tudom, hogy a mennyben is lepihennek-e az emberek.
 
Gyümölccsel kínáltak minket, ami egy hatalmas almának nézett ki, és csodálatosan jó volt.
 
Mikor elbúcsúztunk, megöleltek, megcsókoltak minket és a hátsó ajtón mentünk ki, de azt nem tudom, hogy miért.
 
 
 
 
 
A MENNYBEN VANNAK ÁLLATOK
 
Hegyeken mentünk keresztül és sok mindent megfigyeltem. Sokan szeretnék tudni, vannak-e állatok a mennyben. Igen, vannak. Mindenféle állat van. A-tól Z-ig miért is ne lenne. A föld a menny képmására teremtetett, s ha a földön van állat a mennyben is kell, hogy legyen. Láttam egy kutyát, egy bárányt és egy nagy erő oroszlánt. A fákon madarak énekeltek, kicsik és nagyok, és úgy hangzott, mintha ugyanazt a dallamot énekelték volna. Mikor abbahagyták az éneklést, mintha beszélgettek volna egymással. Másfajta állatokat is láttam, de messziről,s így nem tudtam megállapítani, hogy milyenállatok voltak. Úgy láttam, az állatok nem szaladnak el az emberektől, de nem is támadnak. Békések és nyugodtak voltak. A mennyben nincs félelem. Isten jelenlétében nincs félelem, se kétely, se semmiféle zavar, se betegség, se aggodalom. /Ezeket mind magunk mögött hagyjuk útban a menny felé./ Útközben mennyei fákat is láttam, levelek táncoltak, mintha erős szél fújt volna. Ezek is dicsőítették az Urat!
 
Puha, zöld füvön jártunk, s ahogy előrehaladtunk a fű újra felállt lábaink nyomán. Soha nem kell füvet vágni, mert a fű mindig egyforma magas. Ha egy levél leesik, eltűnik. Nincs rohadt fű, vagy gyümölcs a fák alatt, se száradt, elszínesedett levél, se törött ég. A mennyben minden tökéletes. Ott nincs probléma és zavar, s nem is lehet bajt, vagy problémát okozni. Ott nincs hitetlenség vagy kétely, mert az Élet Forrása van jelen. Isten jósága uralkodik. Ha egy villanykörte felé nézünk, a legnagyobb fény a villanykörte körül van. Így van Istennél is. A legnagyobb erő, a legnagyobb élet és a legnagyobb öröm is Isten körül van. S eljön az a nap, amikor végre hazamehetünk a mennyei otthonunkba, és Isten az emberek között fog járni!
 
 
 
 
 
II. RÉSZ
 
DICSŐÍTÉS ÉS KÖNNYEK
 
Jézus és én barátokként jártunk együtt a mennyben. Egyáltalán nem zavart, hogy vagyok öltözve, mit mondok, vagy mit teszek. - Úgy voltam öltözve, mint a többiek. Minden szent az igazak fehér köntösében járt. Láttam, hogy egyesek különböző színű öveket viselnek. Néhányan ékszert is hordanak. Nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy a mennyben mindenki csak lebegni fog a felhőkön. A mennyben nincs lustaság, mindenkinek van tennivalója, de mindenki élvezni fogja ottani feladatát. Értelmetlen, mikor az emberek azt mondják:”Láttam az angyalkámat,” a lelki szemeik előtt egy méteres félmeztelen angyalkát látnak lebegni! Nem így van! Az angyalok 2- 2.5 méter magasak, teljesen öltözöttek, munkájuknak megfelelően. Egyeseknek van szárnyuk, másoknak nincs. Ahogy Jézussal következő célunk felé haladtunk, több embernek bemutatott a múltból. A múltban történt eseményekről beszélgettünk, és olyan dolgokról, melyeknek ezután kell megtörténni.
 
 
 
 
 
ISTENTISZTELET ÉS DICSŐÍTŐ SZOLGÁLAT
 
Rövidesen hatalmas épület elé érkeztünk, ami hasonlított a mi földi konferencia épületeinkre. Szentek gyülekeztek itt össze Istentiszteletre. Még az épületet is dicsőséges fényáradat ragyogta körül. Jézust és engem két angyal fogadott, akik előrevezettek minket a második sorba, ahol két helyet tartottak fent részünkre. Útközben az emberek köszöntöttek minket, kezet fogtak velünk, megcsókoltak. Az egész épületben egyetlen szomorú arc sem volt. Azt gondolta volna az ember, hogy egy nagy családi találkozón van, ahol a jelenlevők már 100 éve nem látták egymást. Mindenki oly örömmel ölelte és csókolta meg a másikat, mondván: „Dicsőség az Úrnak! Hogy vagy?” Itt nem számított honnan jöttél, hogy nézel ki. Szeretetből fakadt minden. Ahogy Jézussal leültünk a részünkre fenntartott helyre nagy csend lett, s jobbról egy 5-6000 tagú énekkar ment fel a pódiumra. /Nem angyalok voltak, azoknak más az öltözetük/ A légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. A teremben. Az énekkari öltözetek emlékeztettek az itteni, földi kórusi ünnepi ruházatra, az asszonyok haja szép, rendezett volt, minden tökéletes, minden arcon tökéletes mosoly. Ám amikor el kezdték dicsőíteni az Urat, elvesztették minden hasonlatosságukat a mi templomi kórusainkhoz! Kezeiket magasba nyújtva, hangjukat felemelve, lábaikkal táncban dicsérték az Urat! Százszor csodálatosabb volt, mint a földi énekszolgálataink! Teljesen megelevenedve, életre kelve, mindent betöltve magasztalták az Urat. Mindenki csatlakozott ehhez az örömteli dicsőítéshez, mindenki magasra emelt kezekkel táncolva, sőt voltak, akik örömükben ugráltak is. Nem szégyellték magukat, mert bennük minden az Urat dicsérte. Nem volt vezetője ennek a dicsőítő szolgálatnak, ami kb. két óra hosszat tartott. A dicsőítésnek tartalma van. Ha nem kényszerűségből származik az, akkor megfogható, látható magasztalássá válik. Láttam, hogy a dicsőítés az ajkakból, mint arany lehelet szállt el, s amikor befejeztük, az egész dicsőítés felemelkedett a trónterembe! De én sem álltam ott tétlenül! Csatlakoztam az ujjongó tömeghez, s közben Jézusra néztem, akinek arca ragyogott a belső örömtől. Minden ékesen és jó rendben ment végbe. Sehol sem volt egy hamis hang, egy percig el nem hallgatott a dicsőítés, sőt, nőttön-nőtt. A földön az a baj, hogy túl hamar ellankadunk, s hamar abbahagyjuk a magasztalást. Még nem tanultuk meg a dicsőítés és imádat áldozatát. Át kell lépnünk a határt, mikor nem kötelességből dicsérjük az Urat, hanem örömmé válik az, akkor meg fogjuk tapasztalni a jeleket és csodákat is. Az Úr dicsőségben lakozik. Az imádatban történnek a csodák. Néha a dicsőítésben is, de az imádatban mindig. A csodák, melyek szolgálatom során megjelennek, mindig akkor történnek, mikor imádatban egész lényét mindenki átadja az Úrnak. Ne tartsátok magatokat vissza! Mindenestől adjátok át magatokat Néki, hogy mind megkaphassátok! Nem 50 százalékot, de 100 százalékot kell adnunk mindenben. Azért olyan sok a válás is. Mindegyik partner csak 50 százalékot ad. Te adsz 50-et, s én is adok 50-et. Ez a baj. 100 százalékot kell adnunk, s akkor az is sikeres lesz minden téren. A szentek a mennyben 100 százalékot adnak mindenben. Olyan örömmel adták át magukat a dicsőítésben az Úrnak, hogy alig várták, hogy kezdődjön a következő Istentisztelet - ahogy ezt később elmondták nekem./ Istent imádni mennyei tennivalóink egyike lesz/ Hirtelen minden elcsendesedett. Az énekkar visszament a helyére a pódiumon, ruháikat lesimították, majd csendben elvonultak. Jézus megkérdezte: „Hogy tetszett az istentisztelet?” Így feleltem: „Nagyon, de miért fejeződött be már?” „Mert más dolgunk van”- felelte. Elmegyünk az Élet Vizéhez.
 
 
 
 
 
JÉZUS SÍR A HITETLENSÉG LÁTTÁN
 
Ahogy elhagytuk az épületet, Jézus el kezdett sírni. Jézus Krisztus, az Isten fia sírt! Felém fordult, s könnyekre fakadt közbenjárói könyörgésben! Egyes dolgok túl szentek ahhoz, hogy most elmondhassam, de Jézus ezt megengedte, hogy elmondjam: „Roberts, annyira szeretem az embereket, hogy még egyszer visszamennék a földre, prédikálni, szenvedni és meghalni, a pokolba újra alászállnék egy személyért is, aki vágyna a mennybe jönni, ha még nem történt volna meg a megváltás. Mindezt vállalnám a legnyomorultabb bűnösért is, egyért is, ha még meg nem tettem volna.”
 
Többször is elismételte. Annyira szeretem az embereket. Miért nem hisznek bennem? Miért nem fognak szavamon? Nem tudják, hogy enyém a hatalom a mennyben és a földön, s hogy én mindig megcselekszem, amit megígértem? Hisz olyan könnyű, olyan egyszerű! Csak álljanak rá az én ígéreteimre és megcselekszem!”
 
Egyre jobban sírt az Úr Jézus, s ezt mondta: „ nem tudom, miért mondják az enyéim, hogy hiszik, hogy megadom, amit kérnek, de ha nem az ő idejük szerint cselekszem, akkor már kételkednek. Ó, bárcsak hinnének, s ezt meg is vallanák, hogy bíznak Bennem, bizony én betölteném minden kérésüket a megfelelő időben.”
 
Jézus hitetlenségünk felett sírt. Fájt neki, hogy mi bizalmatlanok vagyunk, én is sírtam a saját hitetlenségem felett. Csak 8 éves voltam, de tudtam mi a hitetlenség, és az fáj Jézusnak. Szövetséget kötöttem Jézussal és megígértem, hogy soha nem fogok kételkedni szavaiban. Azóta, ha bármiféle kétely merül fel bennem, gondolataimban vagy szavaimban, azonnal emlékezem Jézus könnyáztatott arcára értünk való közbenjárásaiban.
 
 
 
 
 
ÉLET VIZÉNEK FOLYÓJA
 
A dicsőítő Istentisztelet után meglátogattuk az Élet Vize Folyójának egy ágát. A víz itt csak térdig ért és kristálytiszta volt. Levettük a cipőnket és begázoltunk. S tudjátok, mit csinált Jézus, ahogy a vízbe léptünk? Megfogott és pár percig vizicsatáztunk! Nem tudom, hogy magyarázzam meg, de a víz „belsejében” voltunk. Gondoljátok, mit jelentett nekem, kis 8 éves gyermeknek, hogy a Dicsőséges Király, Isten Fia időt szakít magának, hogy velem vizicsatázzon az Élet Vizének Folyójában! Mikor majd visszamegyek a mennybe jelzőtáblát fogok arra a helyre állítani, amire az lesz írva: „Ezen a helyen Jézus Krisztus nemcsak Megváltóm és Uram, hanem egyben Barátom is lett!” Igen, a barátom lett! Azóta együtt járunk, együtt beszélgetünk. Az Élet Vizének Folyója egészen más, mint a földi vizek. Ha belépsz, megtisztít. Minden rosszat, ami a földi életből megmaradt benned, elmos, és életet ad a Forrásból, ami az Isten trónterme. Az Élet Folyója olyan, mint egy hegyi patak, kristálytiszta, átlátszó. Miután Jézus és én a játék után kiléptünk a vízből, úgy érződött, mintha egy nagy hajszárító fújt volna ránk. Ruháink egy pillanat alatt megszáradtak. Felhúztuk cipőinket és elindultunk.
 
 
 
 
 
BIZONYSÁGTEVŐK SEREGE
 
Ezután egy igen kedves dolgot láttam! Mintha egy hatalmas futball-stadion mellett haladtunk volna el, de az ülések kifelé voltak fordítva, a Földünk felé. Rengeteg ember ült az üléseken, fejükön kis sapkák, sokaknak kezében kis zászló és mind kiabált! A Zsidókhoz írt levél 12:1 beszél a „bizonyságtevők fellegéről”. /Angol Bibliában: Bizonyságtevők fellege”./ Én láttam őket. Figyelnek bennünket, s látják, amit itt a földön cselekszünk szellemi szolgálatunkban. Így például, ha prédikálok, kiáltásaikkal erősítenek: Fuss! Jól van! Így tovább! Félidőben térdre borulva imádkoznak. Utána felkelnek és tovább biztatnak bennünket. 100 százalékig mögöttünk állnak a harcunkban, s milyen lelkesítően kiabálnak: „Menj tovább! Menj utána! Ragadd meg!” Ha fel tudjuk fogni, hogy egy családhoz tartozunk mennyen és földön, s ha feszülten figyelünk, akkor meghallhatjuk őket, amint buzdítanak, erősítenek bennünket életünk minden területén. De még meg kell tanulnunk ezt a felfelé hallgatást a Szellem által.
 
 
 
 
 
III. RÉSZ
 
AZ EL NEM KÉRT ÁLDÁSOK
 
Ezután egy hatalmas, szokatlan kinézetű épületet láttam. Fel volt díszítve mindenütt. Rendkívül érdekelt, hogy mi lehet. Mennydörgést hallottam a belsejéből és villámokat láttam hátsó falából kilövellni. Eddig hallható beszéd formájában társalogtunk Jézussal, de most csak ennyit gondoltam, vajon, mi lehet ez az épület? S Jézus azonnal válaszolt:”Ez Isten trónterme. Szívem megdobbant, de tovább mentem feléje. Szokatlan volt ez is, hogy ezelőtt az épület előtt 6 sor virágot láttam, melyek egészen a bejáratig szegélyezték az utat. A virágok színe szinte állandóan váltakozott a szivárvány minden virág, bimbó és levél egyforma volt. Az épület előtt 12 fa is áll, de nem földi jellegű fák, hanem mennyeiek: a bölcsesség fája, mely szeretet gyümölcsét termi, és így tovább. A 12 fa Dávid csillagának formájában volt elrendezve. Ez az oka annak, hogy Izrael a mai napig is ezt a jelképet használja nemzeti szimbólumának. A kapu előtt két harcos angyalt láttam őrt állni, kihúzott kardokkal, melyek pengéi tüzes lángok voltak. /Emlékeztek ugye, hogy Mihály arkangyal a harcos angyal parancsnoka. Ez a két angyal állandóan a Trónterem kapujában áll lángoló kardjával./
 
Mikor Szentháromság Isten benső tanácsában van jelen ott, azért, hogy az emberek dicsőítését, vagy sírását, panaszait, meghallgassa, az angyalok kardjaiból különösen hosszú lángnyelvek csapnak ki. Mikor valaki beszélni akar ott Istennel, de nem alkalmas az időpont, az angyal azt mondja: „Most nem lehet”- s feléje fordítja a lángoló kard hegyét, de ez nem fájdalmas érintés, csak figyelmeztetés, hogy nem alkalmas. / De az imák mindig bejutnak a trónterembe!/
 
Mit gondoltok, miért voltak Smith Wigglesworth és John G. Lake olyan nagy emberei Istennek? Mert mindig az Úrral jártak és beszélgettek Vele. Legjobban úgy ismerhetjük meg Istent, hogy szellemben imádkozunk, nyelveken szólunk. A nyelveken való imádkozás azonnal összeköt a Trónteremmel. Ahelyett, hogy imáinkat csak benső bizonytalansággal mondanánk el,- irányítsuk egyenesen a Trónterembe őket.
 
 
 
 
 
A MENNY RAKTÁRHÁZAI
 
Kicsit továbbmentünk- és most jön történetem legfontosabb része. Három nagy raktárt láttam, kb. 200 m-re a trónteremtől. Nagyon hosszúak voltak és nagyon szélesek ezek a raktárházak. Tudom, hogy sokkal több van, de én csak ezt a hármat láttam. Beléptünk az elsőbe és Jézus becsukta mögöttünk az ajtót. Körülnéztem és nagyon megdöbbentem. Az egyik oldal tele volt karokkal, ujjakkal és más külső testrészekkel. Lábak lógtak a falon- és így együtt mégis természetesnek tűnt az egész és nem volt ijesztő. Az épület másik részében kicsi csomagokban szemek voltak, megjelölve: zöld, barna, kék stb. Ezek a raktárak tartalmazzák mindazokat a testrészeket, melyekre nekünk itt a földön szükségünk van, de nem fogjuk fel, hogy ezek az áldások el vannak készítve részünkre és szükségletünk szerint, - más nem használhatja. Ezek szentnek, bűnösnek egyaránt rendelkezésére állnak. Jézus így szólt: „Ezek az el nem kért áldások. Ennek az épületnek nem kellene telítve lennie. Ezt mindennap ki kellene üríteni. Ide hittel be kell jönnötök és elvenni a szükséges részt magatok számára és annak, akikkel a nap folyamán kapcsolatba kerültök.” Ezek az el nem kért áldások mind ott vannak a raktárban: százával lábak, karok, bőr, dobhártyák, minden ott van. Annyiból áll az egész, hogy oda kell menni a hit karját kinyújtva érte és el kell venni, mert ott van , mind ott van!
 
Kérd meg az Urat, hogy végezzen rajtad egy természetfeletti műtétet. Testvérek, nem kell rimánkodni érte, ott van elkészítve, csak nyúlj ki érte a hit karjával és kérd el, hozd el! Te lehetsz a szállító! Csak hozd el és add ezeket a részeket azoknak, akiknek szükségük van rá. De figyelj ide. Én elhozhatok egy lábat valakinek onnét, de az illetőnek el is kell vennie, különben hiába hoztam el. Addig nem ér néki semmit, amíg el nem veszi. A raktárház ajtaja soha nincs zárva. Mindig nyitva van, hogy bárki bemehessen, akinek szüksége van valamire. Ki kellene azokat az épületeket ürítenünk!
 
 
 
 
 
A SZENTSZELLEMMEL VALÓ TÖLTEKEZÉS
 
Az épület egyik hátsó részében egy gyógyszeres szekrényke áll. Mint egy kíváncsi 8 éves gyermek, mikor Jézus, nem nézett oda kinyitottam az ajtaját és belestem a szekrénybe. Gyógyszeres üvegekhez hasonlókat láttam benne. Egyiket levettem a polcról, ez a felírás volt rajta: BÉKE. Aztán megnéztem egy másikat, azon ez állt, s talán ez volt a legérdekesebb: TÚLTÖLTEKEZÉS A SZENT SZELLEMMEL. A túladagolás bármiből is megölheti az embert, de az nem állhat a Szent Szellemre! Legfeljebb átváltozunk! Úgy, hogy biztos semmi hátrányunk nincs abból, ha Istenhez kiáltunk, hogy töltsön be fölöttébb az Ő Szent Szellemével. Ez soha nem árthat, sőt kérd el ezt Tőle, és élj vele! Mikor Jézus látta, hogy nézegetem az üvegeket, el kezdett ismét nevetni. Ha valaha látnátok vagy hallanátok Jézust nevetni! Hátradőlve szinte hahotázik! Azt hiszed, hogy mindjárt összeesik a nevetéstől, annyira kacag. Azért olyan erős! Látod az Úr öröme az Ő erőssége! Ezután átmentünk egy ajtón egy másik részbe, ahol angyalokat láttunk dolgozni nagyon szorgalmasan. Egyik jobbra, másik balra sietett, egyik szortírozott, egy másik jegyzetelt, egyik ide adott utasítást, a másik más irányba, mind nagyon el volt foglalva, és nem is vették észre, mikor Jézussal bejöttünk. /Én szortírozó teremnek neveztem el ezt a helyiséget./
 
Jézus odalépett az egyik fiókhoz és kihúzta. Kiemelt egy kartotékot belőle, amin az állt: „Kenneth Roberts Liardon”, az én nevem. Kinyitottam és belenéztem. Benne voltak az összes szükségleteim fontossági sorrendben: először a szükségleteim, mert ezek a legfontosabbak, utána a kívánságaim, melyek várhatnak. Ezek mind fel voltak írva születésem napjától kezdve halálom napjáig.
 
Testvérek, őrző angyalotok már nem csak az Urat szolgálja, hanem titeket is és beszélhettek hozzá. A Bibliában mindenütt látjuk, hogy a próféták beszéltek az angyalokkal. Dániel is beszélt a 10. részben az angyallal és mi is beszélhetünk. Dániel volt az egyetlen ember a Bibliában, aki mindkét arkangyallal beszélt: Mihállyal és Gábriellel is. Mindkettő eljött Dánielhez és Dániel kérdéseket tett föl nékik. Valaki azt mondja: „Ha az ember angyalokkal beszél, valami furcsa hitbéli elképzeléssel fog előállni.” De ha mi a belső emberünktől vagyunk vezérelve, akkor meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, persze, hogy a gonosz mindent hamisítani akar, amit Isten cselekszik. De tudni fogod, hogy az Úr beszél-e vagy a gonosz, mert fel fogod ismerni az Úr hangját, különbség van az a két hang között.
 
 
 
 
 
A SZÜKSÉGLETEK ÉS KÍVÁNSÁGOK BETÖLTÉSE
 
Ha az Isten által előírt feltételek szerint jársz, őrző angyalod fölmegy az égbe, kihúzza a kartotékodat és Isten elé viszi, s ha te a legjobb akaratod és tudásod szerint jársz el, akkor Istennek nincs lehetősége, mint hogy kielégítse szükségleteidet. Ránéz a kartotékodra, s közben az angyal ezt mondja: „Ő megtette mindazt, ami rá volt bízva. Erre és erre volt szüksége, mit gondolsz Uram?” A Szentháromság Isten belső tanácsot tart és azt mondja: „Megadjuk néki, amit kért” Néha azt mondja: „Azt is megadjuk néki, amit szeretne.” /Zsolt. 37:4/, s angyalod lehozza a választ, a gyógyulást, a pénzt, amire éppen szükséged van. De az angyalnak visszafelé jövet keresztül kell harcolnia magát a „Víz nélküli helyeken” /Lukács 11:24/ Jézus azt mondja: A víz nélküli helyekre űzzük a démonokat.” Ez a második menny. Ott nincs semmi, amit a démonok birtokukba vehetnének, csupán egymással vannak benső hadakozásban.
 
A vallástételünk és imáink azok, melyek az angyalokat a menny és a föld között mozdítják. Ezért küzd a gonosz olyan erősen a hit és a bizonyságtétel ellen. Ez az oka annak is, hogy imáink időnként látszólag nem nyernek választ a mennyből. – szellemed már szinte ki tud nyúlni érte, hogy a tiéd legyen, - de aztán az utolsó pillanatban elveszted egy rossz szó vagy gondolat miatt: vagy teszel valamit, amit tudod, hogy nem kellene, és az angyalnak vissza kell fordulnia az áldással a mennybe
 
 
 
 
 
JÉZUS FELSZENTEL A SZOLGÁLATRA
 
Egy darabig csendben haladtunk Jézussal. Aztán Jézus hozzám fordult, egyik kezével mindkét kezemet megfogta, másikat fejemre helyezte és így szólt: „Roberts, nagy munkára kenlek fel téged. Nagy munkára hívlak el. Úgy kell futnod, mint még senki másnak, úgy kell prédikálnod, mint még senki másnak, más kell hogy legyél, mint a többiek. Nehéz idők fognak jönni, de tekintsd úgy, mint felfelé vezető lépcsőfokokat és nem úgy, mint buktatókat. Menj hatalommal, menj hittel! Fuss úgy, mint ahogy más még nem futott! Menj és cselekedj, ahogy én cselekedtem.” Mikor Jézus először mondta, hogy „Fuss!” kenet és tűz ömlött ki Belőle, s áramlott át rajtam, tetőtől talpig betöltve valómat. Azóta ahányszor beszélek Istenről akár egy, akár 3000 ember előtt, érzem ezt a tüzet, ahogy a Zsidókhoz írt levélben 1:7-ben áll: „…teszi az Ő szolgáit tűz lángjává.” Olyan forróság tölt el, hogy a veríték kiver és teljes bensőmet eltölti a kenet.
 
Testvérek, be kell kerülnünk Isten tüzébe! A tűz az, ami elemészti a gonoszt és a pelyvát /Máté 3:12/ az életünkből, az tisztít meg, hogy tisztán és szentül állhassunk meg Isten előtt. Látod, nem járhatsz bűnben Isten előtt. Ha megpróbálod, a tűz meg fog emészteni. De, ha hagyod, hogy a Szent Szellem tüze járja át testedet és megtisztítson, akkor nyugodtan járulhatsz Isten elé, tiszta szívvel, tiszta elmével. Akkor békességgel állhatsz színe elé, nem kell félned, hogy a tüze elpusztít. Miután Jézus felszentelt a szolgálatra és imádkozott értem, egy lépést hátralépett. Ekkor ránéztem a kezemre és láttam, hogy mindkettő lángvörös. Jézus filmvásznat húzott le előttem, amin megmutatta életemet, születésem napjától kezdve. Bár csak 8 éves voltam és nem sok időt éltem még, végignéztem a múltam, majd az előtte álló életemet is egészen a halálom napjáig. / Ez azonban nem azt jelenti, hogy várnotok kell Jézus visszajövetelére addig, míg én meghalok. Csak az Atya tudja Jézus visszajövetelének időpontját, Jézus Krisztus maga sem tudja ezt, ahogy Önmaga is megmondta. Ezért Ő úgy mutatta meg az életemet, mintha nem jönne vissza ez idő alatt. De hitem szerint Jézus még az én életem alatt vissza fog jönni./ Én nem félek meghalni, haza akarok menni a mennybe, szeretnék a mennyei palotában lakni és Jézussal járni az arany utcákon. Ezután Jézus különböző arcokat mutatott meg, akik életemre nagy hatással lesznek. Megmondta keresztnevüket is, és vezetéknevük kezdőbetűit. Ezek közül már többel találkoztam is. Néhányan nem úgy cselekedtek, ahogy Isten akarta, de én ezeket az Úrra bízom. Nem avatkozom bele ezekbe az ügyekbe. Ha valaminek meg kell történnie, Isten az el fogja végezni. Láttam magam szolgálat közben több helyen prédikálni. Vannak dolgok, amiket még egyelőre nem mondhatok el, mert még nincs itt az ideje. Jézus megölelt és megcsókolt. Ideje volt, hogy visszatérjek. Nem is akartam maradni, mert sok olyan életet láttam, akiket meg kell nyernem az Úrnak. A legnagyobb csoda nem a halottak feltámasztása, hanem az, amikor valaki újjászületik!
 
Elindultam a legközelebbi kijárat felé, Jézus utánam szólt: „Roberts!” Visszafordultam, s ott állt Jézus felém nyújtott kezekkel. Arcán könnyek folytak végig és így szólt: „Szeretlek!” S ahogy ezt mondta, én újból a testemben éreztem magam. Nagyon meg voltam lepve, de tudtam, hogy amit átéltem, valóság volt, mert a tűz és a kenet még 2 és fél óráig át- és átáramlott bennem, visszatértem után. Szoktunk szólni Istenről való átéléseinkről- hát én átéltem Istent. De Ő nem személyválogató. Amit velem cselekedett, veled is megcselekszi. Talán sokan azt mondják: „Oh, Isten ezt csak különleges emberekkel teszi meg, kiválasztott prófétával.” Nem így van, veled is megtörténhet, de először el kell döntened, kinek akarsz szolgálni. Mindent át kell adnod Istennek. Mindent A-tól Z-ig, mindent, hogy mint barátja is járhass előtte. Mert te is barátja lehetsz Istennek. Az én életem csak egy példa arra, mi történhet veled is, ha engedsz az Úrnak, de ezzel nem magamat akarom felmagasztalni. Én csak előfutárja vagyok a fiataloknak. Az én szolgálatom kétirányú: az időseket felrázom és kérdés elé állítom és a fiatalokkal azonosítom magam. Nem sok ilyen irányú szolgálatot ad az Úr. Talán azért hívott el ilyen fiatalon az Úr, mert tudta, nekem nem számít, hogy a világ mit gondol vagy mit mond. Én azt fogom tenni, amit Isten mond, bármi történjen is. Jézus és én barátok vagyunk. Együtt járunk, együtt beszélgetünk. Együtt szállunk fel a repülőre, egymás mellett ülünk. Semmit sem kívánok nélküle tenni!
 
 
 
 
 
A SZENTHÁROMSÁG ISTEN MEGISMERÉS
 
Mikor reggel felébredek, azt mondom: „Jó reggelt Istenem, jó reggelt Úr Jézus, jó reggelt Szent Szellem Isten!” S várom a választ, ami mindig meg is jön: „Jó reggelt, Roberts” három különböző hangon. Hogyan ismerem meg a különbséget? Három megkülönböztethető Személyiség Egyben van. Ha átkerülne abba világba a Szellem által, akkor fel tudod ismerni ki szól hozzád. Néha a nyelveken való szólás lefordításából is meg lehet állapítani a három közül melyik szólt. Soha nem szakítják félbe egymást. A Szentháromságot nem érzelmeinken keresztül ismerjük meg, hanem Isten Igéje alapján. Érzelmeink változnak és nem megbízhatóak. Ha tanulmányozzuk Isten Igéjét, jobban megismerjük őt. A Szentháromság Isten is a Barátom. Mikor barátokká lesztek, megtanuljátok, mi tetszik Neki és mi nem. Ismerve Őt, fogjátok ezt is tudni, miért cselekszik az Úr az Ő Egységében és Hármasságában. Isten lénye úgy is megnyilatkozik, mint világosság, élet és szeretet. Isten annyira szereti az embert, hogy ez a szeretet túlárad benne. Isten egy Személyiség. Érzelmei vannak. Sokszor fáj Neki, hogy már régen nem beszéltünk Vele. Te is lehetsz Isten barátja, megismerheted Istent. Mikor mondtad Neki utoljára: „Istenem szeretlek!” Bizonyára már régen. Ő is meg akar téged ismerni. Félúton eléd jön , ha közeledsz feléje. Csak annyit kell tenned, hogy leülj és így szólj: „Istenem beszélni szeretnék Veled.” A Szent Szellem is segíteni akar. Ő a legszínesebb egyéniség, akit valaha is megismertem. Ő az, Aki szellemi módon nevettet, táncoltat. Ő az, Aki kenete erejével földre hullajtja az embereket, s néha úgy földhöz szögezi őket, hogy egy ideig nem is tudnak felállni. Ő az, Aki megnyitja a vakok szemeit. Ő az, aki a szemellenzőnket leveszi szellemünkről. Ő az, Aki megmutat dolgokat. Ő a Szentháromságban rejlő erő. Ő az, Aki bennünk él. S ha felfognánk, hogy ugyanaz az erő, mely Jézust feltámasztotta halottaiból, bennünk is él, egyikünk sem maradna beteg. Meg kell tanulnunk járni és beszélni Istennel, mint Énok. Meg kell ismernünk Istent, hogy Ő ki, nemcsak azt, hogy mit kaphatunk Tőle. Ha a szíved rendben van, úgyis megkapod, amire szükséged van. Isten hatalmas Isten és gondot tud viselni a mi kis problémáinkra. Ahogy Smith Wiggleworth testvér is mondta, meg kell tanulnunk a földi problémákat mennyei szemszögből nézni.
ISTEN ÉL ÉS URALKODIK!
 
 
 
 
 
JÉZUST MÁSODSZOR LÁTTAM
 
10 éves voltam, mikor másodszor láttam Jézust. A szobámban voltam és Jézus csak átjött a falon. Egy pillanatra meglepődtem, Jézus lehajolt, és megölelt, és erősítő szavakat szólt hozzám. Ezek is egyike azoknak a beszélgetéseknek, amit nem oszthatok meg senkivel, mert olyan szent dolgokat szólt. Utána a szoba másik oldalán kiment.
 
Harmadszor Jézust 11 éves koromban láttam. Az előszoba ajtón jött be, míg én tévét néztem. Odajött, leült mellém, egy pillanatra ránézett a tv-re, s egyszer csak minden kikapcsolódott a természetes világból. Semmit nem hallottam attól a perctől kezdve. Sem tv-t, sem a telefont, csak Jézust hallottam, s csak Őt láttam dicsőségben. Ránéztem, s ezt mondta: „Roberts, azt akarom, hogy generálisaim életét tanulmányozd. Úgy ismerd meg őket, mint a saját tenyeredet. Tudd meg, miért voltak sikeresek, tudd meg, miért buktak el, hogy azt az utat ne járd.” Felállt és kiment az ajtón. A tv bekapcsolódott és a film tovább ment. Azóta nagy figyelemmel tanulmányozom a Biblia nagy embereinek életét, /és néhány kevésbé ismertét is/, hogy megtanuljam sikereinek vagy bukásainak titkát és okát. Smith Wigglesworthról írt könyvvel kezdtem, nagy férfiak és asszonyok életét tanulmányoztam: John Alexander Dowiw-t, Charles Finney-t, MarieWoodworth Etter-t, John Lake-t, Aimee Semple Mecpherson-t, Kathryn Kuhlmant-t és még sok más szolgálattevő életét is.
 
Mi rendszerint futunk a gonosztól. Ezeknek az életéből én úgy láttam, hogy ők viszont futottak a gonosszal való viadalra. Ezek az emberek nem féltek semmitől. Sokat tanulhatunk ezeknek a nagy férfiaknak és asszonyoknak az életéből, akik most már mind az Úrnál vannak. Amikor a könyveket olvastam, a Szent Szellem tanított. Elmondta, melyik ember milyen volt. Azt kérdezte: „Észrevetted ez vagy azt? Mit tettek, mit mondtak, milyen volt a kapcsolatuk velem?” S felidézte a jelenetet, mondván: „Én tudom, hogy hogyan történt, hiszen én is ott voltam.” Ő az én barátom. Így beszélget velem, és én is Ővele. Megtanított a természetfölötti valóságban járni. Mikor gyülekezetben szolgálok, mindig belépek az Úr jelenlétébe és valóságába. Mikor Jézus otthonomban meglátogatott azt mondta: „Ha engedelmes leszel ezekben a dolgokban, hamarosan többre hívlak el. „El kellett hagynom a tv-t. Ott kellett hagynom az iskolai sportokat. Mindent el kellett hagynom, még a legjobb barátomat is és cselekednem azt, amit az Úr várt tőlem, hogy betölthessem azt a szolgálatot, amire Ő elhívott. Jézus egy másik ígéretet is tett nekem aznap. Megígérte, ha hűséges leszek a generálisai életének tanulmányozásában, akkor találkozni fogok a mai kor generálisaival. Megtartotta ígéretét, kapcsolatba hozott velük. Ha engeded, hogy Isten cselekedjen, akkor helyére kerül minden. Istennek más az időbeosztása, mint a miénk. Nekünk is az Ő időbeosztása szerint kell lépnünk. Emlékezzetek rá, hogy a Biblia nagyjai közül nem sokan engedték, hogy a földi időbeosztás uralkodjon rajtuk.
 
 
 
 
 
VISSZANÉZTEM A MENNYBE
 
1983. januárjában reggel öt órakor egy angyal ébresztett föl. Azt mondta: „Nézz!” és én visszanéztem a mennybe. Más a mennybe menni és más a mennybe nézni. Ez alkalommal nem mentem a mennybe, csak visszanéztem oda. Szellemi, lelki életünk szemei nem gyengülnek el, mindig tisztán látunk azokkal. A menny a világmindenség tetején van, messzire kell nézned, hogy elérd tekinteteddel. A világmindenség olyan sebességgel terjed, amilyen sebességgel Isten létrehozta, de a világmindenség a menny kapujánál kezdődik. Mikor benéztem a mennybe, láttam azt a helyet, ahol 8 éves koromban látogatásom közben tízezrével láttam a tüzes szekereket. /Valószínű, hogy ezeket lovak húzzák, de akkor nem láttam a lovakat, csak játszottam a szekereken/. De most az Összes tüzes szekér eltűnt onnan. Jézushoz fordultam és megkérdeztem: „Mit jelent ez? Miért adtad ezt tudtomra?” Így válaszolt: „Ahányszor nagy szellemi ébredés volt a földön, Istennek ezek a tüzes szekerei mindig elhagyták a mennyet, hogy elszállítsák a szükséges fegyvereket és az erőt ehhez a nagy munkához. Emlékszel arra a szövetségre, amit egymással kötöttünk, mikor itt jártál?” – kérdezte Jézus. „Szövetségünkhöz az is hozzátartozik, hogy megmondjam most neked, ezek leszálltak a földre, és továbbították a szükséges erőt, mert Isten el kezdte az Ő nagy munkáját. Nem kell már imádkozni, hogy az ébredés megjöjjön, mert már megjött, itt van!”- fűzte hozzá Jézus. Valóban nem kell már így szólnunk: „Imádkozunk ébredésért, mert már benne vagyunk! Most kezdjük csak felmérni, hogy valójában benne vagyunk!” Mintegy pünkösdi történész” megtanultam, hogy Isten minden nagy mozdulásban először új fegyvereket bocsátott rendelkezésre: Az Úr azt mondta nekem, hogy a tüzes szekerek hozzák le ezt a fegyverzetet és harcos angyalok irányítják, hogy hova kerüljenek. Később még az iskola folyosóján is hallottam a szekerek kerekeinek zaját és hazafelé az autó tetején is észleltem robajukat.
 
 
 
 
 
AZ UTOLSÓ ÉS VÉGSŐ MEGMOZDULÁS
 
Ez egy különleges kor, amiben most élünk. Ez Isten utolsó megmozdulása a földön. A Szent Szellem erői rohamozzák a földet. A dicsőség felhői szállnak alá a földre. Isten villámai /ahogy John Lake nevezte őket/ - nyilaznak le a földre. A korai és késői esők egyszerre fognak hullani és Isten mennydörgései és a szelek zúgásai egyszerre lesznek hallhatóak. Ez a vihar a Szent Szellem vihara lesz, csak várjatok, meglátjátok, hogy így lesz! Akik kételkedni fognak, azokat félreállítja az Úr. Isten csak azokat fogja használni, akik készek alárendelni magukat az Ő erejének, mert Isten nem várhat már tovább, hogy az emberek készülődgessenek. Mindenkit beállít munkájába, aki kész akár 2 éves, akár 96 éves az illető. Legyen hajlandó, legyen kész, hogy Isten ereje, áradhasson rajta keresztül. Készülj fel rá, mert ha nem, lemaradsz!
 
Ez az Evangélium törvénye!
 
Az egész keresztény világ változásban van. Minden nagyobb sebességgel pereg. Sokkal több csodát fogunk látni, hogy el fogunk ámulni, annyira hihetetlennek fognak tűnni. A gyógyulások folyamatosak, a csodák azonnaliak. Sok gyógyulást fogunk látni és a gyógyulások fontosak, de sokkal több csodát is fogunk látni: vak szemek fognak megnyílni, nyomorékok fognak meggyógyulni, hiányzó lábak pótlódnak majd egy pillanat alatt. Istennek ebben az új mozdulásában olyan összejövetelek lesznek, ahol mindenki meg fog gyógyulni egy szempillantásban. A fiatal generáció között bontakozik ki mindez először.
 
 
 
 
 
„ILLÉS-PALÁSTOK” FOGNAK HULLANI
 
Palástok fognak aláhullani nagy emberekről és prófétákról olyanokra, akik felelősségteljesen tudnak azzal bánni. Jeremiásról, Ézsauról és az Újszövetségből is, - Isten nagy embereiről palástok fognak hullani egyesekre, akik az alatt a hatalom alatt fognak munkálkodni és a sajátjuk alatt is. De nem mindenki fog palástot kapni, ezt meg kell értened. Isten fenntartotta ezeket a végidőkre, és az lesz a Szent Szellem kitöltésének legintenzívebb ideje, melyet a világ valaha is átélt. A palástok megőriztettek ezekre a végidőkre. Isten csodálatos dolgai mind körülöttünk vannak, csak fel kell fedeznünk őket. Végezz beható kutatást Isten csodálatos világába és meg fogod ismerni azt és annak működését. Isten Szent Szellemének munkája először a fiatalok közé érkezik, szellemi bátorságukat és kitartásukat kézbeveszi az Úr, s Maga céljaira fogj felhasználni az azt Ő Királyságában. Harcba szállunk a sötétség uralmának lerombolására. Az idősebb nemzedék pedig, mint imaközbenjárók, imaharcosok fognak imáikkal fedezni bennünket. Soha nem láttam még Istennek ilyen nagy erejét megnyilvánulni, mint most. 1983-ban Tulsa, Oklahomában szolgáltam a Victory Christisan Centerben 250 fiatal előtt. Miután befejeztem a prédikációt és kézrátétellel imádkoztam értük. Isten tüze szállt kezeimen át az emberekre, amit a szentek és bűnösök egyaránt láttak. Magam is annyira meg voltam lepve, hogy a végén elfelejtettem oltárhoz- hívást végezni, de a bűnösök kétségbeesve kerestek embereket maguk körül, illetve keresték a pásztort, meg engem és kérdezték: Hogyan juthatunk Istenhez? Hogyan? Mert amikor Isten ereje bizonyság lesz jelekben és csodákban, akkor nem is kell hívogatni, a bűnösök jönnek utánad, hogy megmutasd az Úrhoz vezető utat nekik. Olyan nagy volt Isten erejének jelenléte, hogy a pódiumtól 2 méterre állók is leestek Isten hatalma alatt, még azok is, akik tudatosan ellenálltak. Fiatalok, akik, még a szüleik előtt sem sírnának, el kezdtek az egész gyülekezet előtt sírni.
 
 
 
 
 
A SZENT SZELLEMRE VÁRNI
 
Sokszor várunk arra, hogy a Szent Szellem mozduljon. Pedig a Szent Szellem mindig munkálkodik. Mindig mozdul: Ő mindig mozdul! ÉS várjuk, hogy az ajándékok megnyilvánulhassanak, pedig azok mindig munkában vannak, de a baj ott van, hogy mi nem vagyunk abban a szférában, ahol ezek megjelennek. Ha belépsz abba szférába, jelek és csodák fognak követni. Érzéketlenné válsz ennek a világnak a csábításaira és az emberek bírálatára. Ennek a világnak az érdekességei el fognak tűnni előled és teljességgel mennyei Atyáddal, Istennel leszel közösségben és Reá leszel hangolva. Ez a test nem te vagy. Te lelki, szellemi lény vagy. Te csak élsz ebben a testben és elméd is van. De szükséges, hogy lelki, szellemi lényed uralja a testedet és elmédet. Nem lesz szükséged látomásra vagy külön kijelentésre az Úrtól, de fontos, hogy vezetésed legyen a Szent Szellemtől. Ez fontos és ez tanulásunk folyamatához is hozzátartozik. Én is várok arra a pillanatra, mikor Isten csak gondol valamit és én már tudom is, mi az. A Biblia prófétái így éltek. Sokszor egyszerűen tudták, hogy mit kell tenniük és megtették. Például, amikor Illés feltám