A perzsaszőnyeg

A házaspár eldöntötte, hogy lecseréli a nappaliban már évtizedek óta koptatott szőnyeget. Igaz, hogy valódi, kézzel szövött perzsaszőnyeg, de szívesebben láttak volna otthonukban valami modernebbet. Mivel sajnálták egyszerűen csak kitenni a kuka tetejére, a feleség vevő után nézett, és nagy örömére egy használtcikk kereskedő egészen szép összeget kínált érte. Ebből bőven futotta új szőnyegre. Ám öröme csak addig tartott, amíg az egyik híres régiségkereskedő cég honlapján viszont nem látta megunt szőnyegüket, mégpedig 250-szer magasabb áron annál, mint amit kaptak érte! Mint utóbb kiderült, tudtukon kívül egy védett, számozott, muzeális értékű műtárgy birtokában voltak. Utólag persze már nem lehetett az üzletet visszacsinálni.
Könnyen megtörténhet, hogy a Bibliára is úgy tekintünk, mint valami értékes, de megunt tárgyra. Esetleg azt gondoljuk, hogy a Biblia mellett – vagy helyett – érdemes korszerűbb tanításokra figyelni. Pedig az Írás értékét az határozza meg, hogy szerzője maga Isten. Így mindaz, ami leíratott, örök érvényű, ma is élő és ható, és azért adatott, hogy az olvasott és hirdetett Igén keresztül jussunk el üdvözítő hitre.


(A történet a Bibelbund 2015-ös bécsi konferenciáján hangzott el)


„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.” (Zsolt 119,162)

ISTEN ELŐTT NINCS LEHETETLEN!

Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben. Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta: - Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel. A fiatalember azt válaszolta: - Nem tudok vezetni! A kapitány azt mondta: - Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik! A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott ...... ... És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta. A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír. Ahányan voltak, mind: - Szeretnénk szolgálni azt az Istent! A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt? A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor. A fiú alázatosan azt mondta: Kapitány Úr!Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.
Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban minden lehetséges. Mindenki, aki ezt elolvassa; Imádkozom az Úrhoz, tegyen SZUPER csoda az én életemben is, Jézus nevében...


Világosan kell beszélni, mert szóból ért az ember!

Csodálatos,  az ausztrál  miniszterelnök meg merte mondani az igazat.

Ausztráliában megoldották a problémát.  Egész Európa tanulhat belőle!

Mikor az ausztrál kormány a radikális hívőkhöz fordult lehetséges terrorcselekmények megelőzése végett,  felszólította azokat a muzulmán hívőket, akik a Sharia törvény szerint akarnak élni, hogy hagyják el a szigetországot.

Howard miniszterelnök felmérgesített több muzulmán ausztráliait a kijelentésével .

IDÉZET:

"NEM AZ AUSZTRÁLOKNAK, HANEM A BEVÁNDORLÓKNAK KELL BEILLESZKEDNIÜK!

Fogadjátok el ezt, vagy költözzetek el. Elegem van abból, hogy ez a nemzet azon töpreng: megsértett-e valakit vagy akár egy kultúrát. A Baliban történt merénylet után eddig még nem tapasztalt méretekben növekedett meg az ausztrálok többségének hazafias beállítottsága.

Ez a kultúra férfiak és nők millióinak két évszázadig tartott küzdelmének, szabadságra törekvő próbálkozásainak és győzelmének az eredménye. Mi főleg angolul beszélünk. Nem spanyolul, libiaiul, arabul, kínaiul, japánul, oroszul vagy akármilyen más nyelven.

Azért mondom: ha te része akarsz lenni társadalmunknak, nincs más lehetőség: tanuld meg a mi nyelvünket.

Az  ausztrálok többsége hisz Istenben. Ez nem egy  szélsőjobboldali kijelentés, hanem egy tény, mert keresztény férfiak és nők alapították ezt a nemzetet, keresztény alapokra, melyek dokumentálva vannak. Ezt nyugodtan mutathatjuk iskoláinkban, a termek falán. Ha Isten képe zavar titeket, gondolhattok arra, hogy a világ más részén kéne otthont keresni, mert Isten a mi kultúránknak a része.

Hiteteket tiszteljük minden kérdés nélkül. Az egyetlen dolog, amit mi kérünk tőletek, az a mi hitünk elismerése, és egy békés, harmonikus együttélés.

Ez az ország a mi hazánk, a mi területünk, és ez a mi életmódunk, melynek élvezetét nektek is felajánljuk. De ha ti mindig csak panaszkodtok, zászlónkat megtépitek, eskünket, keresztény hitünket megalázzátok,akkor azt tanácsolom, használjátok fel az egyik ausztrál jogot:

AZ ORSZÁG ELHAGYÁSÁNAK JOGÁT.

Ha ti nem vagytok itt boldogok, költözzetek el! Nem köteleztünk mi benneteket,

hogy ide jöjjetek. Fogadjátok el az országot, mely befogadott titeket.”

Röviden: LOVE IT, OR LEAVE IT!  Magyarul is lehet: Szeresd vagy szaladj!

Kelj fel és járj!

Sokan vannak, akik még nem tudnak járni, - s még többen, akik tudnak, de nem fognak sohasem.

– Kelj fel és járj!

– De nem tudok járni uram!

– Nem tudsz, mert a hited gyengébb, mint a lábad.

És Ő segít néki…majd egy idő után magától is felkel és járni kezd a béna. – Eleinte lassan, majd egyre biztosabban.

– Járok uram! – örvendezik – Te tetted ezt Jézus!

– Nem én, hanem a Hited! – Sokan vannak, akik még nem tudnak járni, – s még többen, akik tudnak, de nem fognak sohasem.

Megkülönböztetés

Az ember hajt az országúton, és meglát egy kígyót, mozdulatlanul az úttest közepén. A fickó megállt, és látta, hogy a kígyó megsebesült. Ezért hazavitte, ápolta, meggyógyította. Amikor a kígyó fölépült, kinyitotta neki a bejárati ajtót, hogy elmehessen. Ahogy a csörgőkígyó kifelé tekergődzött, megmarta a lábán. Mielőtt a méreg végzett volna vele, még odaszólt a kígyónak: "Befogadtalak, etettelek, meggyógyítottam a sebeidet, és most azzal fizetsz, hogy megmarsz?" A kígyó megállt, és azt válaszolta: "Ez mind igaz. De mindeközben végig tudtad, hogy én kígyó vagyok." (Steve Berry)

Kóbor kutyák jelentek meg a nő temetésén, aki éveken át etette őket

Az ebek egyszer csak besétáltak a ravatalozóba, s csendben elfeküdtek az elhunyt nő koporsója mellett.

Margarita Suarez egy kedves és együttérző asszony volt, aki a mexikói Merida városában gondoskodott az utcán kóborló állatokról. A nő minden reggel egy zsák élelemmel indult útnak, és a hontalan kutyákat, macskákat, madarakat etette.

A kutyusok nem felejtették el, mi mindent tett értük Margarite. Temetésén a családtagok meglepődve tapasztalták, hogy több állat is a ravatalozó közelében somfordált. Margarite jó barátságot kötött az ebekkel, akik ott voltak a temetésén, hogy gyászolják őt.

A ravatalozóban először nem tudták, mit tegyenek a nem várt vendégekkel, de miután rájöttek, hogy megemlékezni érkeztek a kutyák, nem küldték el őket.

temetés

temetés1

temetés2

temetés4temetés4