Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Éljen Krisztus Király!

Andre

2015. május 23., szombat 09:11

Az első történet, amit új oldalunkon megosztunk az a 1936-1939-ig tartó Spanyol polgárháborúban történt.

Moscardo ezredes vezette Alcazar erőd védelmét a baloldali, bolsevik csapatok nyolcszoros túlerőjével szemben. A védők kitartottak az elkeseredett harcokban várva Franco tábornok erősítésének érkezését, de ekkor még 400 km választotta el egymástól Franco csapatait és Alcazar hős védőit. A bolsevik erők többször kérték a védőket, hogy adják meg magukat, minden esetben elutasító választ kaptak. A védők egyedül egy papot kértek miszerint: “Szeretnénk az Egyház kegyelemszereivel megerősítve halálba menni.” Négy nappal később Dr. Vasquez Samarara atya meg is érkezett az erődbe.

A következő nap a vörösök telefonhoz hívatták Moscardo ezredest. A vonal túlsó végén a fia volt, akit a kommunisták foglyul ejtettek. Előtte nap már jelezték neki, ha nem adja fel a várost a fiát kivégzik. A fiú kérdezte apját, aki falfehér lett, hogy mit tegyen. Moscardo mégis határozott lett és kiadta az utasítást: Fiam kiáltsd teljes erődből: Éljen Krisztus Király! Éljen Spanyolország! és aztán halj meg, mint egy hős. A fiú így is tett. A vörösök helyben agyonlőtték.

Az erőd kitartott 2 hónapig, amikor 1936. szeptemberében felszabadították az ostrom alól a várost. Ez forduló pontot jelentett a spanyol ellenforradalom harcában. Bár tudjuk a történelemben nincs feltételes mód, de ha akkor feladja az erődöt lehet, hogy a bolsevikok kerekednek felül a harcokban. Pillanatok leforgása alatt mérlegelnie kellett, és ő is és a fia is tudták jól, hogy az életüket alá kell rendelni az eszmének.

Dicsőség a spanyol ellenforradalom hőseinek!

Éljen Krisztus Király!

https://magyarnemzetiarcvonal.wordpress.com/

Megosztás a facebookon

Megelégedni az élettel

Andre

2015. május 23., szombat 09:10

0 Hozzászólás

életek

Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.

Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.

Wass Albert

Megosztás a facebookon

A kút

Andre

2015. május 10., vasárnap 14:30

0 Hozzászólás

történet

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: - Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.

Megosztás a facebookon

Hegymászó Világbajnokság

Andre

2015. május 10., vasárnap 14:29

0 Hozzászólás

történet

Egyik évben megrendezték a hegymászó világbajnokságot. Országonként a legkiválóbbak, legtapasztaltabbak jöttek el, hogy összemérhessék tudásukat a világ legjavával. Természetesen a legprofibb felszerelésekkel érkeztek, volt aki olyan kiegészítővel jött, melyet az űrtechnológiában használatos alapanyagból gyártottak. Azonban egy kis ország versenyzője kivétel volt. Ugyanis ahonnan jött, olyan szegénységben élt, hogy mindig mezítláb mászott, és annyira megszokta, hogy a versenyen levette a cipőjét. A legtöbb versenyző sanda szemmel nézett rá, és gúnyolódtak rajta, de ő mit sem törődött vele. Egy hatalmas sziklafalat kellett megmászni, melynek rajtszóra kellett nekirugaszkodni, természetesen biztonsági köteleket használva. Ahogy nekikezdtek a mászásnak, a mezítlábas hegymászó egyre nagyobb előnyre tett szert, mígnem végül ő ért fel elsőként a csúcsra. Ahogy felért szokatlan dolgot kezdett csinálni. Fentről segíteni kezdett a többi versenyzőnek, hogy minél többen felmászhassanak, ugyanis olyan nehéz volt a falat megmászni, hogy sokan félúton inkább visszaereszkedtek.

A mezítlábas férfi így indokolta az esetet: "Mi értelme a csúcsra jutni, ha ott egyedül vagyok. Hiába kezdek el ünnepelni, mert mit ér az, ha nincs akivel megosszam. Inkább segítettem minél több embernek és bíztattam őket, hogy másszanak fel, mert fantasztikus érzés volt feljutni oda, és lenézni a mélybe, ami csodálattal tölt egy hegymászót. Inkább segítek másoknak, mintsem magányosan ücsörögjek és egyedül örömködjek."

Ránk nézve példamutató magatartás, amit ez az egyszerű mezítlábas hegymászó tett. Életünk nagy része versengés, és arra törekszünk, hogy mi egyedül kerüljünk fel a csúcsra. Sokszor annyi emberen áttaposunk, a mélybe lökjük, csak azért, hogy mi érvényesülhessünk. De az örömmámor után jön a józanodás. Rájövünk, hogy egyedül, magányosan vagyunk odafent. Csalódottak és frusztráltak leszünk, és az emberek elfordulnak tőlünk, vagy éppen irigykednek.
Kövessük a mezítlábas hegymászó példáját. Ha felértünk a csúcsra, segítsünk másoknak is feljutni oda. Ha valamiben sikert értünk el, osszuk meg másokkal azt, hogyan is érhetik el. Segítsünk embertársainknak: akkor lesz igazi gyümölcse a sikerünknek, ha mások is részesülnek belőle.

Megosztás a facebookon