Az első történet, amit új oldalunkon megosztunk az a 1936-1939-ig tartó Spanyol polgárháborúban történt.
Moscardo ezredes vezette Alcazar erőd védelmét a baloldali, bolsevik csapatok nyolcszoros túlerőjével szemben. A védők kitartottak az elkeseredett harcokban várva Franco tábornok erősítésének érkezését, de ekkor még 400 km választotta el egymástól Franco csapatait és Alcazar hős védőit. A bolsevik erők többször kérték a védőket, hogy adják meg magukat, minden esetben elutasító választ kaptak. A védők egyedül egy papot kértek miszerint: “Szeretnénk az Egyház kegyelemszereivel megerősítve halálba menni.” Négy nappal később Dr. Vasquez Samarara atya meg is érkezett az erődbe.
A következő nap a vörösök telefonhoz hívatták Moscardo ezredest. A vonal túlsó végén a fia volt, akit a kommunisták foglyul ejtettek. Előtte nap már jelezték neki, ha nem adja fel a várost a fiát kivégzik. A fiú kérdezte apját, aki falfehér lett, hogy mit tegyen. Moscardo mégis határozott lett és kiadta az utasítást: Fiam kiáltsd teljes erődből: Éljen Krisztus Király! Éljen Spanyolország! és aztán halj meg, mint egy hős. A fiú így is tett. A vörösök helyben agyonlőtték.
Az erőd kitartott 2 hónapig, amikor 1936. szeptemberében felszabadították az ostrom alól a várost. Ez forduló pontot jelentett a spanyol ellenforradalom harcában. Bár tudjuk a történelemben nincs feltételes mód, de ha akkor feladja az erődöt lehet, hogy a bolsevikok kerekednek felül a harcokban. Pillanatok leforgása alatt mérlegelnie kellett, és ő is és a fia is tudták jól, hogy az életüket alá kell rendelni az eszmének.
Dicsőség a spanyol ellenforradalom hőseinek!
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
