Nincs címe a bejegyzésnek

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét?
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid,
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahova elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz, s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék, melyet eldobsz.
Az élet nem versenyfutás,
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan,
Halld meg a zenét, mielőtt a dal elillan.

Melyik győz?

Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának:
- Küzdelem zajlik a bensőmben. - Mondta a fiúnak. - Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással. Az egyik gonosz; ő a harag, irigység, bánat, mohóság, önsajnálat, gyötrő bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hamisság, önteltség, felsőbbrendűség. A másik jó; ő az öröm, béke, hit, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, nagylelkűség, igazság, együttérzés, szeretet. Ugyanez a harc benned is zajlik, és mindenki másban is.
Az unoka elgondolkozott egy percre majd megkérdezte a nagyapját:
- Melyik farkas fog győzni?
- Amelyiket táplálod. - Válaszolta az idős indián.

Bilincs

A rab húsz éve gubbasztott a tömlöc sarkában, súlyos bűnökkel a szívében és súlyos bilincsekkel a kezén. Teljesen össze volt törve. Egy napon aztán a király egyetlen lánya látogatást tett a börtönben. A rab, ahogy meglátta őt, egy csapásra beleszeretett, s egy élete, egy halála, megszólította a királylányt:
- Ó, kedves, kérlek, vetesd le súlyos bilincseimet, hogy átölelhesselek! Kérlek, hogy légy az enyém!
Mindenki felhördült ezen a vakmerőségen, a király lánya azonban gyengéden megsimogatta a rab fejét, s így válaszolt:
- Mivel súlyos bilincseiden kívül már egyebed sincs, elfogadom őket mint szereteted jelét.
Azzal levette a rab kezéről a súlyos bilincseket.
- De fogadd el tőlem te is, kérlek - folytatta a király leánya -, az én szeretetem jelét. - Azzal a súlyos bilincseket visszatette a rab kezére.
- A tiéd vagyok! - mondta végül a király leánya. - Viseld szeretetem jelét. - A leány ezután elhagyta a börtönt, visszatért a palotába atyjához, és szavát betartva hűséges maradt a rabhoz.
A rab búskomorsága, miként arany virradatban az ólom köd, semmivé foszlott. Ettől a naptól kezdve örömmel viselte súlyos bilincseit.

Egérfogó

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

Kérész

Az apró kérész mindössze egyetlen napig él. Egyetlen napig... Mégsem sajnáljuk érte, hiszen ezen a napon csak annak él, amit szeret. Szárnyra kap és a szélre bízza magát. Úgy él, mintha nem lenne más nap, hiszen számára nincs más nap. Talán tanulhatnánk tőle...

Képzeld csak el, ha úgy élnénk minden nap, ahogy ő éli egyetlen napját... Micsoda élet lenne!

Születés

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
Mire a kis "szkeptikus": - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Majd halkan hozzáteszi: - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!