Belépés FacebookkalKommentek
[ Ablak bezárása ]
" Álmában egy ember, az úrral sétál a tengerpart homokján. Az ég visszatükrözte eléje, életének egyes jeleneteit. Látta, mindig két lábnyom halad egymás mellett, az egyik az övé volt, a másik az Úré. Amikor az életének az utolsó jelenete is felvillant előtte, visszanézett a homokban lévő lábnyomokra. Ekkor vette észre, hogy életének bizonyos idején csupán egyetlen lábnyom haladt előre. Ráeszmélt, ezek voltak életének legszomorúbb és legválságosabb szakaszai. A látvány megzavarta, és azt kérdezte az Úrtól: Uram azt mondtad nékem, hogy mindvégig velem jársz utamon. Attól fogva, hogy elhatároztam követlek téged. De azt kell látnom, hogy életem legnehezebb szakaszaiban csupán egyetlen lábnyom halad tova. Nem értem, miért hagytál el éppen olyankor amikor a legnagyobb szükség lett volna rád. Az Úr így válaszolt: Kedves drága gyermekem, szeretlek téged és soha sem hagytalak el. Azért látsz csak egyetlen lábnyomot a megpróbáltatás és a szenvedés idején, mert ilyenkor felemeltelek s a karomban hordoztalak téged. "
Megosztás a facebookon
Keresztény bizonyságok, életek, történetek