
Volt egy alhadnagy a második világháborúban, aki a Harvardon szerzett diplomát, és utána csatlakozott a sereghez. Az volt az első feladata, hogy újoncokat győzzön meg arról, hogy kössék meg az amerikai kormány által ajánlott katonai életbiztosítást.
A biztosítás lényege, hogy ha szolgálat közben életüket vesztik, akkor a családjuk kap 10 ezer dollárt. Az alhadnagy remek szónoki képességgel, fennkölt stílusban hivatkozott ezeknek az embereknek a kötelességérzetére, családjuk iránt érzett szeretetükre, és a haza iránti hűségükre, de csalódottan tapasztalta, hogy az előadás végén senki nem akarta megkötni a biztosítást.
Ekkor még lelkesebben próbálta bevetni a meggyőzés művészetét, amit az egyetemen tanult. Jobban próbált az érzelmeikre hatni, még több oldalról megvilágította az érveit, de hiába. Senki nem akart biztosítást kötni.
Ekkor a főtörzsőrmester hirtelen átvette a szót, és ezt mondta: „Katonák! Amikor elmennek bevetésre, és agyonlövik magukat, akkor a családjuk egy petákot sem kap. Ha van biztosításuk, és úgy halnak meg a harcmezőn, akkor 10 ezer dollárt utalnak a családjuknak. Így gondolják meg, hogy szükségük van-e erre a biztosításra, vagy sem!” Ezután szinte az összes katona megkötötte a biztosítást.
Lehet, hogy azért utasítod el Jézus Krisztust, a Megváltót, mert úgy gondolod, hogy nincs rá szükséged. Úgy gondolod, hogy jól elvagy nélküle. Hiába próbálod a lelkedben levő űrt betölteni barátokkal, szexszel, tárgyakkal, népszerűséggel, pénzzel, sikerrel. Az űrt mégsem tudod betölteni, mert csak Jézus Krisztus képes rá.
Ahogy a történetből is látszik, senkit nem tudunk meggyőzni arról, hogy szüksége van a Megváltóra, ha nem láttatjuk meg vele, hogy szüksége van Rá. Ugyanígy te sem tudsz sikeresen bizonyságot tenni Krisztusról a barátaidnak, ha nem vagy tisztában a szükségeikkel, és nem segítesz nekik meglátni, hogy Jézus be tudja tölteni azt a szükséget.
B.R.
Megosztás a facebookon