A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsiny falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricákkal, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, mikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.

Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köréje gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán azért, mert látták, már úgyis olyan sok van rajta. "Sok szürke pontot érdemel - mondogatták egymásnak. - ő aztán tényleg nem jó foltmanó!" Egy idő után maga Pancsinelló is elhitte ezt. "Nem vagyok jó foltmanó" - gondolta.

Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag sem pont. Egyszerűen foltmanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá, és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

"Én is ilyen akarok lenni!- gondolta Pancsinelló. - Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!" Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. "Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak minden nap meglátogatom Élit." "Élit?"

"Igen, Élit a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében." "De miért?" "Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!" Ezzel a matrica nélküli manó megfordult és elment. "Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?" - kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. "Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. "Pancsinelló!" - hallatszott egy mély, erős hang. Pancsinelló megállt. "Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg! "Pancsinelló lassan megfordult és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre. "Te tudod a nevemet?" - kérdezte a kis manó. "Persze, hogy tudom! Én alkottalak!" Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. "Hm" - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. "Úgy látom, gyűjtöttél néhány rosszpontot!" "Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!"

"Gyermekem, előttem nem kell védekezned, én nem foglalkozom azzal, mit gondolnak rólad a foltmanók."
"Tényleg?" "Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!" Pancsinelló felnevetett. "Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?"
Éli Pancsinellóra nézett, rátette a kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
"Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem." Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon. "Minden nap vártam, hogy eljössz!" - folytatta Éli.
"Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák"- mondta Pancsinelló
"Tudom. Mesélt rólad." "Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?"

A fafaragó nagyon kedvesen beszélt: "Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod."
"Micsoda?"
"A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevésbé aggódsz a matricák miatt. Érted?"
"Hát, még nem nagyon..."
Éli elmosolyodott. "Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem."
Éli letette Pancsinellót a földre.
"Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!" Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: "Azt hiszem, komolyan mondja!"
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

Sziasztok!
 
Péterke vagyok. Bemutatkozásom után egy rövid, de tanúságos történetet szeretnék megosztani veletek az életemből. Az az igazság, sokan azt mondják, hogy eddig nem is éltem, mégis történt velem egy-két csoda.
 
 
 
2005. február 7-én este születtem. A megszületésem után kb 2 perccel ezt a nevet kaptam: Péter (kőszikla) Igen, jól látjátok! Arról az időről szeretnék mesélni, amikor megfogantam, és növekedtem anyukám hasában.
 
 
 
Az egész, kb. 7 hónapja kezdődött, amikor anyukám észrevette, hogy valami furcsa rajta, ezért elment a doktor bácsihoz, hogy vizsgálja meg. A doktor bácsi közölte vele, hogy én benne vagyok a pocakjában, de sajnos nem fogok megszületni, mert egy vérömleny van anyukám méhében, és emiatt el fog vetélni, de legkésőbb az állapotának az 5. hónapjában megszül engem életképtelenül.
 
 
 
Anyukám hisz Istenben, és hiszi, tudja, hogy az élet a fogantatás pillanatától élet. Nincs joga egy embernek sem, hogy elvegyék ezt az életet. Nagyon összetört. Ijedtében eszébe jutott, hogy elmenjen ismerőseihez, akik az Urat követik, és tőlük kérjen tanácsot, segítséget, bár nem volt hatalmas hite ezzel kapcsolatban. Azonban ez a picike, hogy elment, már hit volt. Az a néni, és bácsi, akikhez elment anya, és vitt engem is a pocijában, nagyon meglepődtek először. Ez egy nehéz helyzet, gondolták. Azonban nekik is volt egy cseppnyi hitük. Nem akkora, mint egy mustármag, de azért léptek az ügyemben. Anyukámtól megkérdezték, imádkozhatnak-e most érte, és értem. Anya igent mondott, bár nem sok reménnyel, de tudta, ha az orvosok lemondtak rólam, az Úr még segíthet rajtam. Megtörtént az ima! Kérte a bácsi, és a néni Jézust, hogy erejét, gyógyító hatalmát használja, mint 2000 évvel ezelőtt, és tüntesse el azt a vérömlenyt. Eljutott a kérés a Mindenható Istenhez, aki mindenek fölött áll, és minden a hatalmában van. Ekkor jött a reménység. A bácsi azt mondta anyának, hogy nyugodjon meg, mert Isten hatalmas, kegyelme az egekig ér! Megtartja ezt a kisgyermeket, és normál idejű terhesség lesz.
 
 
 
Anyukám visszament az orvoshoz, és azt hiszem, kitaláljátok mi történt? A doktor bácsi csodálkozva figyelte a monitort, mert anyukám hasában nem látta a vérömlenyt, csak engem. Micsoda happy end! Ám itt nincs vége. Van a világban egy rabló-gyilkos, aki továbbra sem adta fel, hogy elvegye az életem. A sátán. Nagyon sok probléma akadt az alatt az idő alatt, amíg anyukám pocijában voltam. Mégis telt, múlt az idő. Elmúlt az ötödik hónap is, amikor meg kellett volna halnom a doktor bácsi szerint. Még nem voltam 7 hónapos, amikor anyukámnak görcsei lettek, ezért kórházba mentünk. A doktor bácsik adtak neki gyógyszert, és abban reménykedtek, hogy legalább a 7 hónapot megélem anya pocijában, és csak utána születek meg. Mindenki ezen izgult. Az orvosok szerint nagyon pici voltam. Sajnos egy néni tévedésből rossz infúziót adott anyukámnak, amitől válságos lett az állapotom, a szívem olyan szaporán vert e miatt, hogy ki akartak operálni anya pocijából. Még az a bácsi, és néni is izgult, akiken keresztül Isten kijelentette, hogy normál ideig leszek anya hasában. Ma már nem izgulnak. Az idő telt, az ördög ijesztgetett mindenkit, de az Úr megszólalt. Nem emlékeztek, mit ígértem? Ekkor döbbent le a bácsi is, amikor a feleségén keresztül erre emlékeztette az Úr.
 
 
 
Képzeljétek el, az eredeti kiírásomhoz képest másfél héttel születtem korábban. Ugye tudjátok, hogy ez nem koraszülés? Megszülettem az erre rendelt időben. Anyukám félt a szüléstől, de az Úr megsegítette. Teljesen normális, könnyű szülése volt. Ha jól számoltam, akkor háromszor nyomott, és kint voltam. Egy idegen néni kezében voltam, aki egy csővel kiszippantott valamit az orromból, és a torkomból. Ekkor tudattam a világgal, hogy igenis megszülettem! Ezt az ott állok egy egyszerű gyereksírásnak vették, de én tudom, hogy ez Isten kegyelme. Sírhatok!!! Élek!!! Nem kellett meghalnom, mert az Úr megmentett!!! Minden dicsőség az Ővé!!! Betekertek egy ruhába, és rátettek anyukámra. Ekkor hallottam valamit. Dobogást. Ez nagyon ismerős volt. Tudtam, hogy ez anyukám szíve! Akkor az a néni, akire rátettek, az én anyukám. Ezután rátettek egy mérlegre. Az 3020 g-ot mutatott, és megmértek, miszerint 49 cm vagyok. Nem nagy, de normális méret!!!
 
 
 
Most szeretnék néhány dolgot megosztani veletek, amiket az Úr mondott:
 
 
 
"Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az ÚRhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz."
2Krón 16,12
 
 
 
Kérlek benneteket, ti ne csak az orvosokhoz forduljatok! Az orvosok eszközök Isten kezében! A gyógyító, az Úr! Ő használja az orvosokat, és az orvosok értünk vannak, de Isten nélkül semmit sem ér. Ha nem Istenben bízunk, akkor úgy járunk, mint ez az ó szövetségi király. Ő meghalt.
 
Kérlek benneteket, akik elolvastátok az én kis történetemet, és megérintett benneteket, hogy ne felejtsetek el engem! Amikor eszetekbe jutok, akkor csak egy-két szóban imádkozzatok értem. A legfontosabb az életemben, hogy mindig a szívemben éljen a Megmentőm! Egyszer már megmentett, és hiszem, hogy másodszorra is megment, akkor már egy örök életre, hiszen, én egy megszentelt gyermek vagyok. Kérjétek az Urat, hogy szüleim az Úrnak neveljenek fel engem, hogy a mindenható kősziklája lehessek a szolgálatokban, ha eljön az ideje!
 
 
"Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek." (1Kor 7,14)
 
 
 
Az Úr áldjon benneteket
 
 
 
2005. február 8. (életem első 24 órájában)
 
 
 
ui: A bizonyságtételt egy bácsi írta le, aki végigkövette az életemet a halálra ítélésemtől a születésemig, így mindent tud rólam! A kiléte nem fontos, azt mondja, mert semmit sem tehetett volna az Úr segítsége nélkül!

(Jennifer Opean, Greg Opean a Golgota gyülekezet vezető lelkipásztorának a felesége)
 
 
Nézzetek körül, nem vagytok egyedül. A boldogtalanság és a depresszió emberi probléma. Mindannyian át fogjuk élni a depressziót az életünk valamely időszakában, de valószínűleg különböző mértékben.
 
Ha 'depressziótól szenvedsz' lehet, hogy állandó, enyhe szomorúságot vagy általános kedvetlenséget tapasztalsz, de lehet, hogy elérted azt a pontot, amikor el sem tudod képzelni, miért lenne érdemes reggel kikelni az ágyból. Lehet, hogy azt érzed, hogy kezdesz megbolondulni, és félsz bevallani, hogy az öngyilkosság gondolatát nem tudod kiverni a fejedből.
 
De azt hiszem a depresszió legfontosabb jellemzője a remény hiánya. A Biblia azt mondja, hogy remény nélkül az emberek elpusztulnak.
 
Tehát. Van remény? Mindig így fogom magam érezni? Most már az életem mindig ilyen lesz?
Van remény. Kétségtelenül van remény. Nem kell, hogy mindig így érezd magad. Megváltozhatsz.
 
MEGVÁLTOZHATSZ. TE - ahogy gondolkodsz, ahogy érzel, ahogy az életre tekintesz. Ha arra vársz, hogy a körülményeid változzanak, hogy boldog legyél, ha elhatároztad, hogy csakis a helyzeted és a körülötted levő emberek változása hoz majd örömöt, lehet, hogy örökké kell várnod.
 
Ugyanis az élet itt a földön soha nem lesz tökéletes. Isten soha nem mondta, hogy az lesz. De te is megtanulhatod, mint Pál, hogyan lehetsz elégedett, bármilyenek legyenek is a körülményeid.
 
A te egyetlen reménységed Krisztusban van.
 
1.) Ha nem vagy megtérve, az Efézus 2:12 neked szól.
 
"Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban."
 
 
Szükséged van az erőre, amit csak Isten adhat meg. Ha nem tértél még meg, nyitottnak kell lenned annak lehetőségére, hogy csak Isten adhatja meg a választ számodra. Hajlandónak kell lenned kipróbálni valami újat, mint amit eddig próbáltál. Nyitottnak kell lenned a válaszra, amit eddig elutasítottál.
 
2.) Keresztények, nektek meg nyitottnak kell lennetek a Megváltótokra. Hajlandónak kell lenned ismét átadnod neki a szívedet, annak, aki szeret és meghalt érted, hogy ÉLETED legyen, BŐVÖLKÖDŐ életed.
 
Készek vagytok változni? Még ha el is kell ismerned, hogy nem volt igazad? Még ha el is kell ismerned kínos dolgokat magadról? Még ha fel is kell adnod valamit, ami számodra oly drága?
 
 
 
1.RÉSZ
 
Dávid olyan ember volt, aki értette mind a bánatot, mind a reményt. A témánkat két részre osztjuk ennek a versnek az alapján.
 
Zsolt. 42:12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
 
Dávid itt önmagát szembesíti saját depressziójával. Nem engedi, hogy a depresszió csakúgy történjen vele.
 
Emlékezzünk, hogy A DEPRESSZIÓ NEM AZ URUNK, HANEM AZ ELLENSÉGÜNK.
Az első pedig, hogy megállunk és felismerjük, majd azonosítjuk az ellenséget. Tudnod kell, hogy ki ellen küzdesz, hogy haditervet készíthess.
Dávid itt ezt teszi, elismeri a szomorúságát, nem figyelmen kívül hagyja, vagy úgy tesz, mintha nem létezne. Majd megkérdezi miért. Mi is ezt tesszük. Miért csügged el a te lelked?
 
5 fő oka van a depressziónak, de ezek az okok általában keverednek.
 
Egy dolgot tisztázzunk. A depresszió egy érzés. Az érzések reflexív reakciók valamire, semmi más. Gyakran nem tudjuk irányítani a reakciónkat az ijedtség, sokk, vagy szomorúság, nem bűn. A depresszió érzése nem bűn.
 
DE a te VÁLASZOD valamire igenis a TE irányításodban van. Emberek vagyunk nem állatok, hogy az érzéseink rabszolgái legyünk
Krisztusban választásunk van abban, hogyan viselkedünk, független attól, hogyan érezzük magunkat. Választásunk van abban is, hogy mit engedünk önmagunknak elhinni és gondolni, és abban, vajon ezeket a gondolatokat Krisztusnak alárendeljük-e.
 
OKOK
 
1. Fizikális: Hormonális problémák, betegség, kémiai egyensúlytalanság, mentális betegségek
 
A.) Hormonok: Erőteljes anyag. Nőknél normális, hogy hangulatváltozást tapasztalnak hormonváltozásoknak megfelelően. Ha a depressziód ciklikus, valószínűleg ez áll mögötte. A terhesség, klimax ideje és a serdülőkor fokozott hormonális működéssel járnak, bár gyakran alábecsüljük a hatásukat.
 
B.) Betegség: Vannak olyan betegségek, amelyek mellékhatásaként depresszió alakulhat ki. Az elmédre van hatása és nem a hozzáállásodra. Ha van ilyen betegséged, már valószínűleg tudsz róla.
 
C.) Kémiai egyensúlytalanság/mentális betegség: Lehet, hogy ez a problémád, de nagyon valószínűtlen.
 
2. Körülmények: stressz, gyász, közelmúltban történt tragédia, betegség, kimerültség. Valami, ami megtörténik veled, de nem tudod, hogyan viseld el a terhét.
 
3. Bűn: szándékos vagy akaratlan
 
a.) szándékos: bűnben élés (viszonyok, nem hívőkkel való együtt járás, alkohol problémák, hazudozás stb.) ez aktív lázadás Isten ellen, keserűség dolgok
Bibliai példája ezek következményeiről a Prédikátorok könyve. Salamon, ahogy engedetlen volt Isten felé és bálványokat imádott, ennek eredményeként nagyon depressziós volt az élete.
b.) akaratlan: gondolati élet, meg-nem-bocsátás, bizalmatlanság vagy harag Isten vagy mások felé. Önsajnálat. Negatív gondolkodás.
Személyes meggyőződésem szerint ez a leggyakoribb oka a hosszan tartó, fennmaradó depressziónak.
Ha nem is ez az eredeti ok, valahol belép, amint nem egészséges módon reagálunk az életünkben levő eseményekre, és ez a gondolkodás, szokássá lesz.
 
Sokszor kívánom, hogy ez legyen a problémám gyökere, mert ezt a legkönnyebb helyrehozni. Ne becsüld alá a szíved gonoszságát. Soha ne kételkedj abban, hogy Isten kész megbocsátani a bűneidet, és megtisztítani minden gonoszságodtól.
 
4. Lelki harc: még ráadásként, mert a Sátán gonosz. Mint a hormonok, nagyítanak mindent, és még csúnyábbá teszi.
Hogyan ismered fel, mi lelki eredetű? Úgy, hogy általában csúnya, bizalmatlan gondolatokkal társul Isten felé. Amit először mondott a Sátán az embernek az volt, hogy "Isten hazudik neked." Isten jellemét támadta és ma is ezt teszi.
 
Ő a testvérek vádlója is, amibe te is beletartozol. Amikor tehát mindenféle gonosz, csúnya, elferdített dolgokat képzelsz magadról, másokról vagy Istenről, vagy olyan gondolataid vannak, amik szöges ellentétben állnak az Igével, biztosra veheted, hogy a 'hazugság atyja' van mögötte.
 
5. Pusztai megtapasztalás: a megtöretés ideje. Mózes a pusztában, amikor Egyiptomból elmenekült, mielőtt Izraelt vezette volna. Dávid amint Saul elől menekül, amikor egyes zsoltárait megírta. Jézus a pusztában, amikor a sátán kísérti, a szolgálatának megkezdése előtt.
Isten, ha szorongat és felkapcsolja alattad a tüzet, hogy változz, készítve téged mindarra, amit számodra tartogat, és amire még nem vagy kész. Ez jó, mert ha most odaadna mindent, nem tudnád azt kezelni. Ez az érkező jó dolgok ígérete, de a bűn felszínre kerülésének is az ideje.
 
 
MIÉRT KÉRDÉSEK
 
Jó eszköz arra, hogy felfedezd, miért mész keresztül ezeken a dolgokon, ha végiglépdelsz a 'miért' kérdéseken. Tedd, amit Dávid tett, ne hagyd abba, amíg el nem jutsz a depressziód gyökeréig. Kérdezd meg magadtól, miért érzel úgy, ahogy, mint egy 3 éves-légy őszinte. Valahogy így:
 
- Nem bírom tovább.
- Miért?
- Mert fáradt vagyok, és nem bírom elviselni ezt a fájdalmat tovább.
- Miért?
- Mert olyan egyedül érzem magam.
- Miért?
- Mert nem érzem, hogy Isten velem lenne.
- Miért?
- Nem bízom Benne. Az életről inkább saját értelmezéseimet fogadom el, amik az érzéseimből fakadnak.
 
VAGY
 
- Még egy napot nem bírok így ki.
- Miért?
- Mert semmi nincs, amit csinálni szeretnék, semmi nem szerez örömöt.
- Miért?
- Mert, mert én nem ilyen életet akartam, másmilyet akartam.
- Miért?
- Mert híres akartam lenni. Házas akartam lenni. Más férjet, munkát, életet, gyerekeket, házat akartam, több pénzt, jobb barátokat, jobb alakot….
- Miért?
- Mert elhiszem azt a hazugságot, hogy a körülményeim hozzák meg az örömömet, ahelyett, hogy Istenben bíznék. Nem hiszem el Isten Igéjét.
 
 
 
2. RÉSZ
 
Ez az a rész, amikor többé nem magunkra hallgatunk, hanem elkezdjük beszélni magunkhoz Isten igazságait, és nem a sátán hazugságait hallgatjuk.
Mert igenis vannak válaszok a küzdelmeidre. Aki megalkotott meg is TUD gyógyítani. Aki megváltotta a lelkedet, megújíthatja az elmédet és szolgálhat a szívedhez.
 
Jeremiás 29:11 "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek."
 
4Mózes 23:19 "Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?"
 
A MEGOLDÁS
 
Lehet, hogy olyan szomorú vagy, hogy energiád sem maradt arra, hogy ki akarj ebből kerülni. Ez nem számít. Az érzéseid nem uralkodnak rajtad többé. Azért tedd, mert ez a helyes. Válassz, mert Isten vágya az, hogy te örömteli képviselője legyél. Tedd meg mert Ő azt szeretné, hogy a te örömöd teljes legyen.
 
1. Fizikális: ha ez a problémád orvosi segítségre van szükséged.
 
a.) Hormonális: kérjétek, hogy végezzenek rajtatok hormon vizsgálatot, lehetőleg ami egy egész hónapot követ. Enyhe és közepes mértékű problémák esetén segít, ha tudod, hogy miért érzel úgy, ahogy, így felismerheted, hogy az érzések nem több mint érzések, és nem kell feltétlenül lereagálnod a rossz hangulatodat.
 
b.) Mentális betegség: ha valódi mentális(elme)betegséged van vagy kémiai egyensúlytalanságod akkor orvosi segítségre van szükség. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nagyon ritka. Ha a problémád nem orvosi, akkor Isten jobban tud segíteni, mint bármilyen pszichológus.
 
A legjobb pszichológus az, aki tudja ezt és újra az Úr felé fordít téged.
 
A pszichológia az ember elképzelése arról, hogyan lehetne az embereket meggyógyítani. A Biblia Isten leírása arról hogyan lehet az embereket meggyógyítani. A pszich. Rátehet egy sebtapaszt a sebre és segíthet abban, hogy jobban kezeld a nehézségeidet, de Isten az egyetlen, aki valóban meggyógyíthat. Ez Isten egyik neve 'a gyógyító'
 
Jeremiás 33:6 "Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke."
 
 
2. Körülmények: Bizalom, hálaadás és imádat. Isten szeret téged, és gondja van rád. Nem vagy egyedül a félelmeidben, aggodalmadban, gyászodban. Imádkozz.
 
- Fáj valami? Menj Hozzá. Ő a te vigasztalód. Zsolt 56:9 "Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!"
A könnyeid drágák Neki. SZERET téged, és együtt érzi veled a fájdalmadat.
 
- Félsz? Bízz Benne. Ő jó, és végig visz téged ezen is 1Jn 4:18 "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben."
Ézs43:2 "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."
 
-Aggodalmaskodsz, stresszelsz, túlságosan próbálkozol? Isten sok mindent szeretne neked mondani.
Mt11:28 "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."
Mt11:30 "Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."
1Pt5:7 "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."
Ézs26:3 "Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik."
 
Ha a gondolataid magadon járnak vagy a körülményeiden, nem lesz békességed. Ha nem bízol Istenben nem lesz békességed. Ha érzed, hogy kezdesz stresszelni, kiakadni, és depresszióba esni a lehetetlen, véget nem érő teher miatt, ami előtted van. STOP. Állj meg és kezd imádni Istent.
Fil4:6-7 "Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."
 
Tudom ezt könnyebb mondani, mint megtenni. A legjobb módja, hogy tényleg átadd neki a gondjaidat, ha engedélyt adsz Neki, hogy minden, amitől félsz megtörténhessen. Add fel. Mondd el Neki, hogy ez számodra túl sok és kérj segítséget. Minél elfoglaltabb vagy annál inkább olvasd a Bibliádat és imádkozz.
Mindenek felett pedig légy hálás. Igen. HÁLÁS. Imádd az Urat, a te Istenedet. Mond meg neki, hogy Ő jó. Mondd el neki, hogy szereted. Köszönd meg, hogy nem hagyott egyedül.
 
Emlékeztek? Dávid azt mondta 'mert még hálát adok neki'. Úgy döntött az érzései ellenére, hogy imádni fogja Istent.
Róm.1:21 "hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett."
Amikor nem vagyunk hálásak a gondolataink hasznavehetetlenekké lesznek, és a szívünk elsötétül.
 
Jen személyes bizonyságtétele arról, milyen betegséget adott neki az Úr az életében, amiért szintén hálát adott.
Az érzései helyett az Igazságra hallgatott és bízik Istenben bármi legyen is.
 
"Tudom, hogy törődik minden aprósággal, ami nekem fontos. Tehát, akár meggyógyítja a testemet vagy megadja a kegyelmet, hogy együtt éljek vele ahogy az elgyengül , vagy ad egy újat, Őt fogom szolgálni."
 
 
Legyél tehát hálás. Adj hálát a fájdalmadban, a félelmedben, ha nem olyan az utad, amit magadnak választottál volna. Ne magadra gondolj. Ez csak keserűséghez vezet. Ha más semmi jó nincs itt a földön, amire tekinthetnél, nézz inkább az Ő arcára, ahonnan minden szépség ered.
Zsolt42:5 "Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot."
Apcsel20:24 "De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról."
Zsolt 34:5 "az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem."
 
 
3. Bűn: Ó igen, a bűn. Ez a depresszió leggyakoribb oka, de hála a legkönnyebben kezelhető.
 
Térj meg belőle! Menj el a szándékos bűntől. Hidd el nekem, hogy nem éri meg. Az akaratlan bűnnel kapcsolatban pedig térj meg belőle, és aztán kérd Isten, hogy változtassa meg a gondolkodás módodat.
 
Zsolt86:5 "Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak"
Meg nem bocsátás van benned? Bocsáss meg. Ezt kell tenned, vagy neked sem bocsáttatik meg. Isten nagyon nem szereti a haragtartást."
Mk11:26 "(Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)"
 
A gondolatok szokássá válnak. Amikor valamit újra és újra elgondolsz valójában idegpályákat alkotsz meg az agyadban. Újakra van szükséged. Amiket kialakítottál magadnak, lehet, hogy nem egészségesek és az Úr segítségére van szükséged, hogy megmutassa, és hogy szándékos döntést hozzál a másként gondolkodás mellett.
 
Ézs 42:16 "Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el."
 
Kérd Istent, hogy a 'görbe' idegpályákat egyenesítse ki. Kérd meg, hogy mutassa meg, amikor nem helyesen gondolkozol. Például
"Tudtam. Tudtam, hogy megint cserbenhagynak. Nem, várjál, bocsáss meg Uram. Segíts megbocsátani nekik, és nem emberekben bízni. Köszönöm, hogy Benned mindig bízhatok. Változtass meg Uram."
 
Vagy
 
"Utálom az életemet. Nem várjunk csak. Uram, köszönöm az életet amit adtál, még ha nem is mindig tetszik. Köszönöm mind a jó dolgokat az életemben….Változtasd meg a nézőpontomat."
 
Vagy
 
"A dolgok mindig ilyen rosszak lesznek. Nincs reményem. Nem, Uram, megígérted, hogy reménységem van Benned. Köszönöm, hogy nem feledkeztél meg rólam. A reménységem Benned van még akkor is, amikor ezt nem érzem. Uram, segíts a hitetlenségemen."
 
Vagy
 
"Soha nem megyek férjhez. Soha nem fog megváltozni. Soha nem kapom meg azt a munkát, amit szeretnék. Tudod mit? Mégse az én, hanem a Te akaratod legyen meg."
 
Fil4:8 "Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!"
 
 
 
4. Lelki harc: Kérd a megítélés ajándékát.
 
Péld2:3 "bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet,"
 
Ahogy eljátszunk bizonyos gondolatokkal, és magunkévá tesszük. Olyanokat, mint "Isten valójában nem is szeret ", "Jobb lenne inkább meghalnom", "Boldogabb lennék, ha nem kéne engedelmeskednem Krisztusnak." Ezek mind a hazugság atyjától, a Sátántól származó hazugságok.
 
2Kor 10:4-5 "hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre,"
 
Amikor nagyobb bajba kerülök, ezeket az igeverseket követem:
 
Jak 4:7 "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek."
 
Mt 16:19 "Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is."
 
Ef 6:12-18 "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért;"
 
5. Pusztai megtapasztalás: olyanok, mint a körülmények. Végül megtudod mi az, amit Isten megpróbál kicsavarni belőled.
Mindeközben szolgálj. Ne a problémáidon járjon az eszed. Ne húzódj vissza önmagadba. Vegyél részt dolgokban
 
Fil 2:4-5 "és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:"
 
Tedd azt, amit Dávid tett. Ne magadra figyelj, hanem mond magadnak el Isten igazságait. Ne hallgasd tovább a negatív, romboló gondolataidat. Helyettesítsd azokat az Igével.
Emlékezz nem egy nap alatt váltak ezek a szokásoddá, nem egy napba fog telni az sem amíg megváltoznak.
 
Itt van egy rövid lista mindenkinek, bárhol is legyél, bármi okból.
 
1.Térj meg a bűnből. Kérd Isten megbocsátását bármi is a bűn az életedben, vagy helytelen a gondolkodásmódod, és nem bízol benne
 
2.Imádd. Fejezd be, hogy annyit gondolkodsz magadról. A világ nem csak rólad szól. J
Azért vagy depressziós, mert a szemeid nem a megfelelő dologra néznek. Ne sajnáld magadat, nézz Istenre és imádd Őt. Vegyél dicsőítő kazettákat és énekelj, vagy dalolj a zuhany alatt.
 
3. Adj hálát. Készíts listát azokról a dolgokról amiért hálás vagy, és mond ezeket el Istennek minden nap.
 
4. Olvasd az Igét. Ne magadra és ne az ellenségre hallgass, hanem Istenre. Olvass minden nap egy részt a Bibliából és kérd Istent, mutassa meg, az rád hogyan vonatkozik.
 
5. Szolgálj. Kezdj el adni másoknak. Imádkozz másokért. Ne másoktól várd, hogy segítsenek neked, hanem kérdezd Istent te hogyan segíthetnél és tedd.

"ÉS AMIT KÖNYÖRGÉSTEKBEN KÉRTEK, MINDAZT MEG IS KAPJÁTOK, HA HISZTEK."
(Máté 21:22)
 
Ehhez az igéhez kapcsolódva szeretnék egy történetet megosztani veletek
David Wilkerson: Kés és Kereszt című könyvéből.
 
 
"David- mondta a nagypapa, rám nézve-, azon a napon, amikor megtanulsz nyilvánosan imádkozni valami különleges dologért, azon a napon felfedezed az erőt.
Nem egészen értettem, amit mondott, részben, mert még csak 12 éves voltam, részben, mert ösztönösen megijedtem. Nyilvánosan különleges dologért-azt mondta. Ez azt jelenti, hogy mások hallják: "Ezt vagy azt kérem." Azt jelenti, hogy kockáztatom, ha nem jön válasz az imámra. Véletlenül egy szörnyű napon értettem meg, amit a nagypapa mondott. Apám egész gyermekkorom alatt betegeskedett. Valami gyomorbaja volt, és nem volt mentes a fájdalomtól. Egy napon, mikor hazafelé jöttem az iskolából, láttam, amint egy mentőkocsi halad el mellettem. És mikor csak egy háztömbnyire voltam hazulról, már tudtam, mi történt. Ebből a távolságból lehetett hallani apám jajgatását. A nappaliban a diakónusok csoportja ült hallgatagon. A doktor nem akart beengedni apám szobájába, de anyám kijött hozzám a hallba. -Meg fog halni, mama?
Anyám rám nézett, és elhatározta, hogy elmondja az igazságot.
-A doktor úgy gondolja, hogy még két órát él.
Apám éppen akkor egy nagyot kiáltott a fájdalomtól. Anyám elengedte a vállamat, és befutott a szobába.
- Itt vagyok, Kenneth- mondta becsukva maga mögött az ajtót.
De mielőtt az ajtó becsukódott, már láttam miért nem akart beengedni az orvos. A takaró, és a padló csupa vér volt. Ebben a pillanatban eszembe jutott a nagypapa igérete: "Azon a napon, amikor megtanulsz nyilvánosan imádkozni valami különleges dologért, azon a napon felfedezed az erőt."
Egy pillanatig arra gondoltam, hogy bemegyek a nappaliba, és bejelentem: apámért fogok imádkozni, hogy gyógyuljon meg. Nem tudtam megtenni, sőt izgalmamban nem tudtam kimutatni a hitemet. Féltem, hogy cserbenhagy.
Nem törődve nagyapám szavaival elfutottam olyan messzire, amennyire csak tudtam. Lefutottam a pincelépcsőn a szeneskamrába, és ott imádkoztam, próbálva elkapni egy-egy hangfoszlányt hiányzó hitem erősítésére.
Nem vettem észre, hogy gyermeki módon hangosan imádkoztam. Központi fűtésünk volt, és a csövek mindenhova elvezették a meleget. A hangomat a csöveken át meghallották, úgy, hogy a gyülekezeti férfiak, akik a nappaliban ültek, hirtelen egy buzgó hangot hallottak a falakból. A doktor is hallotta. Apám a halálos ágyán fekve is hallotta.
- Hozzátok ide Davidet!- suttogta.
Így felhoztak apám elé. Apám kérte a doktort, hogy egy percre menjen ki a szobából, aztán kérte anyámat, hogy olvassa hangosan a Máté 21-ből a 22. verset. Anyám kinyitotta a Bibliát, és felütötte a kért fejezetnél. És amit könyörgésetekben kértek-olvasta- mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
Nagyon izgatott lettem.
-Anyám, nem fogadhatnánk el ezt most apámért?
Mialatt apám tehetetlenül feküdt az ágyán, anyám ismét, és ismét elolvasta ezt a részt. Elolvasta vagy tizenkétszer. És mialatt ő olvasott, én felálltam a székemről, odamentem apámhoz, és kezem a homlokára tettem.
-Jézus- imádkoztam-, Jézus, én hiszem, amit mondtál. Gyógyítsd meg az Apámat!
Még egy lépés hátra volt. Az ajtóhoz mentem-mindez oly nehéz volt!-, kinyitottam, és kiszóltam: - Kérem, Brown doktor úr… Hittel imádkoztam, hogy apám legyen jobban.
Dr. Brown nézte az én tizenkét éves komolyságomat, és melegen, részvéttel, de teljesen hitetlenül mosolygott. De ez a mosolygás zavart volt, és csodálkozott, mikor lehajolva megvizsgálta apámat.
-Valami történt- mondta. Olyan halkan beszélt, alig hallottam. Reszkető kezekkel szedte össze a műszereit, és megmérte apám vérnyomását.- Kenneth- mondta felállva, és felemelte apám szemhéját. Aztán megnézte a hasát, majd újra megmérte a vérnyomását.- Kenneth, hogy vagy?
-Mintha erőt kaptam volna.
-Kenneth- mondta a doktor-, most csoda történt!
 
Apám abban a pillanatban fel tudott kelni az ágyból, és én megszabadultam minden kétségtől, ami az imádság erejére vonatkozólag még bennem volt."
 
 
"Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek." Máté 17,20.
 
"Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak." Márk 16:17-18

BARRY MINKOW TÖRTÉNETE
 
Huszonegy évesen már minden összejött - legalábbis úgy tűnt. Külső életemben mindenem megvolt, amire a legtöbb ember csak vágyakozik. A ZZZZ Best nevű szőnyegtisztító cégem, amelyet 16 évesen kezdtem, ekkora már 280 millió dollárt ért. Ezerötszáz négyzetméteres házam egy igen előkelő negyedben épült. Volt egy Ferrárim, és együtt éltem egy gyönyörű nővel, néhány továbbival pedig úgy mellékesen találkozgattam. Mi kellett volna még? Mégis, huszonegyedig születésnapomat kétségek és bizonytalanság közepette töltöttem. Minden egyes születésnapomon attól féltem, hogy a "csodagyerek" nimbusza egyszer csak elmúlik, és senki nem fog velem foglalkozni; mint egy olyan sportolóval, akinek fényét egy új csillag megjelenítse hirtelen elhomályosítja. Huszonegy évesen úgy éreztem, kiöregedtem. Ennél azonban sokkal rosszabb volt az, hogy az egész életem egy hamisítvány volt. Ezt persze eltitkoltam a barátaim elől. Fogalmuk sem volt róla, hogy a cégem hazugságokra és csalásra épült. Vegyes érzésekkel jöttem le hazám lépcsőin, hogy a hallban összegyűlt születésnapi vendégsereget fogadjam. Mindannyian szerettek. Vagy mégsem? Ahogy leértem, láttam a ZZZZ Best könyvelőit és jogászait, és nyomban az jutott eszembe: ezek azért vannak itt, mert ők vezetik a cég könyvelését. Vajon tényleg engem szeretnek-e? A szobában a befektetők egy csoportja álldogált. Arra gondoltam: ezek vajon engem szeretnek, vagy azért jöttek, mert éppen most jó haszonnal tudnak befektetni a cégembe. Azután kiléptem a teraszra, ahol a maffia képviselőit üdvözöltem, akikkel szintén voltak ügyeim. Nagyon jól tudtam, miért vannak itt: pénzt kerestek. Már a depresszió hullámai törtek rám, amikor visszaléptem a házba. Vajon van-e valaki, akit én érdeklek, azért aki vagyok és nem azért, amit adhatok nekik. A konyhában a legjobb barátomba és a barátnőmbe botlottam. A barátnőm ujján ott volt az a briliáns gyűrű, amit tőlem kapott ajándékba. A legjobb barátomnak éppen most adtam 10.000 dollárt. Mindenkit megvásároltam ahhoz, hogy utamat a csúcsig egyengessem, szövetségeseimet is mind pénzen vettem. Nem tudtam, hogy van-e ezen a világon egyetlen igazi barátom is. Életem legmagányosabb pillanatát éltem át ezen az estén. Megszereztem mindazt, amiről gondoltam, hogy a teljes elégedettséget fogja nyújtani az életben - a pénzt, a hatalmat, a hírnevet - de mindez csak arra volt jó, hogy rájöjjek: az életem csődbe ment.
 
 
 
Korai megalkuvás
 
A csalás az életemben már egészen korán, kilencévesen kezdődött. Már akkor is nagyon céltudatos voltam. Akkoriban újság-előfizetéseket árultam, és ebben is a legjobb akartam lenni. Ez sikerült is. De hogyan? Úgy, hogy azt mondtam a lehetséges vevőknek, amit hallani akartak, csak azért, hogy üzletet csináljak. Ha egy ügyfél azt mondta: lemondja az előfizetést, mert az újság mindig a járdán vagy az autója alatt találja meg, én ígéretet tettem, hogy ezentúl személyesen adjuk a kezébe a megrendelt lapot, és visszafizetjük, ha megkárosul. Mindezt azért tettem, hogy megnyerjem az ügyfelet. Figyelmeztettek a cégnél, hogy ilyeneket ne ígérjünk, de én a legjobb akartam lenni. Szomjaztam arra, hogy elismerjenek. Olyan volt, mint a vénásan befecskendezett kábítószer, ha mások dicsértek és a legjobbnak, hősnek mondtak, még ebben a szűk világomban is. Amikor egyszer megízleltem az elismertséget, már rabja is lettem. Bármit megtettem, hogy újra megízleljem az elismertség mámorító ízét. Egy nap két üzletkötéssel el voltam maradva az utca másik oldalán dolgozó fiútól, pedig már délután volt. Már csak egy háztömb volt hátra, én pedig eltökéltem, hogy legyőzöm őt. Gyorsan eladtam hát két előfizetést. Azonban már az utolsó háznál jártam. Amikor észrevettem, hogy nincs otthon senki, teljesen elkeseredtem. Lehetetlen, hogy veszítsek! Hirtelen jött a megmentő ötlet: egy kitalált nevet és telefonszámot firkantottam egy hamis megrendelő lapra. Így én győztem. A lebukástól való félelmet gyorsan eloszlatta a mohó vágy, hogy megint én legyek a legjobb. Mindazonáltal lebuktam. Behívatott a főnök, de nagyon rendesen bánt velem. Ennyit mondott: "Ide figyelj! Észrevettem, hogy mit ügyeskedtél, de nem baj. Nem rúglak ki, mert jó üzletember vagy. Azt azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy eladásokat hamisíts." (Minden sikeres üzletért a cégtől egy dollárt kaptunk.) A főnököm hozzátette: "Ha ennyire kell az a dollár, inkább adok neked a zsebemből." Nem akart elveszíteni, mert még a csalásommal együtt is elég jól teljesítettem ahhoz, hogy megérje, maradjak az állásomban. A végén csak ennyit jegyzett meg: - Tartsd tisztán a kezed. Én azonban mindent letagadtam. Elmegyek innen. Nem akarom hallani - gondoltam magamban. Már ilyen fiatalon a tagadást választottam. Bár nagyon jól tudtam, hogy csaltam, mégis letagadtam, a szégyen miatt, amit ez rám és a családomra hozna. Miután letettem a telefont a főnökkel való beszélgetés után, anyámhoz fordultam: - Anya, nem megyek ide többet dolgozni. Azt hiszem, jobban kell a tanulásra összpontosítanom. A csalásomnak nem lettek további következményei, mivel a főnököm ejtette a dolgot. Nem hívta fel a szüleimet. Viselkedésemet pedig csak megerősítette, hogy az esetet következmények nélkül megúsztam. Később súlyemeléssel kezdtem foglalkozni, és szervezetemet szteroidokkal bombáztam. Azzal nem törődtem, mennyire rombolnak ezek a szerek; csak a pillanatnyi siker volt a fontos. Ugyanez állt az üzleti életre is. Nem érdekelt, hogy kin kell ahhoz keresztülgázolnom, hogy a csúcson legyek. A pillanatnak akartam élni. A Ferrari azonnal kellett. Nem számított, ha a hazugság volt az ára.
 
 
 
Anya Jézushoz fordul
 
Kilencéves koromban egy másik dolog is történt, amely a későbbi életem irányát meghatározta. Zsidó családban nem kis felzúdulást okozott, hogy anyám Jézus követője lett. Ez még a bár mitzvám előtt történt. Hetente kétszer héber-iskolába mentünk; a nővéreim is, én is rendszeresen jártunk a templomba. Anya egy este azzal jött haza, hogy elfogadta Jézust Urának és Megváltójának. Apám első, ösztönös reakciója az volt, hogy elválik, de ezt nem tette meg. Az anyai nagyanyámon át az apai nagyapámig mindenki megvetette anyát ezért az árulásért. Az Istennel való szövetséget árulta el a szemünkben az, aki csak meg is említette a Krisztus nevet, és ezzel végzetes bűnt követett el. Tényleges árulásának számított ez a családban, hiszen mindkét oldalon emberemlékezet óta a judaizmusba gyökereztünk. Nem volt hát logikus magyarázata annak, hogy anyám Jézusban higgyen. Apámat végül az kezdte érdekelni, vajon itt adhat egy gyülekezet anyámnak, amit a rabbi vagy a zsinagóga nem tudott nyújtani a számára. Anya rendíthetetlen válasza mindig ez volt: - Nem egy vallás, hanem egy kapcsolat az, amit megtaláltam. Anyám fiatal korától céltudatos ember volt; mindig úgy érezte, hogy teljesítenie kell. Gazdag szülei állandóan követelnek tőle: teljesíts, teljesíts, teljesíts. A judaizmusban ugyanezekkel a követelményekkel találta szemben magát. Meg kellett tartania a parancsolatkat és a 613 levitikuszi törvényt, hiszen az igazságos és fegyelmező Isten úgy tekint le ránk, hogy elvárja: teljesítsünk. A Messiásban anyám egy olyan Istenre talált, aki elfogadta őt olyannak, amilyen; hibáival, gyengeségeivel együtt. Nem teljesítményeket várt tőle, hanem kegyelmet és irgalmat adott a számára, és ezek idegen fogalmak voltak judaizmusában. Kegyelmet, hiszen valami olyat talált, amelyet nem érdemelt ki, és irgalmat, mert Isten visszatartotta tőle a büntetést, amit viszont megérdemelt volna. Ez a két szó megváltoztatta egész életét. Többé nem várta tőle senki, hogy teljesítsen, teljesítsen, teljesítsen; hogy küszködve tartsa be a törvény követelményeit. Volt valaki, akinek személyében és művében a törvény beteljesedett; és ez Jézus volt, a Messiás. Anya életének ez új értelmet adott. Apa megtiltotta, hogy anya a gyerekeknek minderről beszéljen. Anya pedig, aki a Messiásban engedelmes akart lenni férjének, ezt meg is tette. Ám egész életmódja megváltozott. Meggyógyultak tönkrement érzelmei. A családot sokkal több türelemmel és szeretettel kezelte, miután elfogadta Jézust. Ez pedig radikális változás volt. Szavak nélkül is minden percben prédikált.
 
 
 
A tizenhat éves vállalkozó
 
16 éves voltam, amikor a szüleim garázsában elkezdtem a ZZZZ Best nevű vállalkozásomat. Egyáltalán nem állt szándékomban eredetileg, hogy sikkasszak a Wall Streeten. 16 évesen csak arra vágytam, hogy az iskolában híres legyek. Nem voltam élsportoló, és nem voltam túl jóképű sem. Nagyon sokan vannak az iskolában olyanok, akik nem tartoznak a népszerű "menők" közé, akik nem sztárok. Valahol a középmezőnybe szorulnak és éhezik az elismerést. Én is éppen ilyen voltam. Manapság a gyerekek a szexuális szabadsággal, a kábítószerezéssel vagy az alkohollal próbálják a népszerűséget megszerezni. Én valami olyasmiben, amit senki más nem csinált. Egészen szűk költségvetéssel kezdtem, hétvégeken és tanítás után dolgoztam. Béreltem egy takarító céget, hogy amíg iskolában vagyok, ők tisztítsák a szőnyegeket. Anyámat és egy másik hölgyet is alkalmaztam, hogy a rendeléseket felvegyék. Míg a többiek az iskolában a pénteki algebra teszt tartotta izgalomba, én azon aggódtam, hogyan fogom tudni kifizetni alkalmazottaimat. Nagy kihívás volt, de megteremte a várva várt elismerést. Azonnal az újságokba és a tévébe kerültem. Én voltam az első, aki ilyen fiatalon vállalkozásba kezdett. Ismét csaláshoz folyamodtam, csak hogy nevemet és cégemet még ismertebbé tegyem. Elváltoztattam hangomat és mint a ZZZZ Best egyik kuncsaftja, felhívtam egy tévétársaságot. Hosszasan dicshimnuszokat zengtem erről a 16 éves gyerekről, akinek saját cége van, és aki egy algebra és egy spanyolóra között tisztította ki a szőnyegeimet. Javasoltam, hogy a tévétársaság készítsen műsort erről a csodagyerekről. Hamarosan telefonon kerestek meg, hogy interjút készítsenek vele. Az elkészült program pedig újabb mámorba ejtett, mint a kábítószer. Minden egyes elismerés olyan jó érzéssel töltött el, hogy eloszlatta a cégem fenntartása érdekében végzett csalások miatti állandó lelkiismeret furdalásomat.
Mivel még túl fiatal voltam ahhoz, hogy saját csekkszámlám legyen, megállapodtam a helyi szeszkereskedővel, hogy váltsa be a vásárlói csekkjeimet készpénz-fizetési utalványokra, hogy a számláimat kifizethessem. Ez az ember régi jó barátom volt, így hát megbízott bennem. Egy nap nem tudtam fizetni az alkalmazottaimnak. Ekkor kellett volna mondanom: "Most kell abbahagyni, amíg még viszonylag jól mennek a dolgok. Megpróbáltam, de most jobb lenne, ha bezárnám a céget." Ehelyett azonban készpénzes utalványokat loptam a barátomtól. Már túlságosan hatalmába ejtett a nyilvánosság és az elismertség ahhoz, hogy a pillanatnyi pénzhiány megállítson. Bár egyszerűen loptam, az agyamban azonnal szép magyarázatokat találtam: jó célból tettem, és különben is majd visszafizetem a pénzt neki. Évekkel később is, amikor nakoktól hazugsággal szereztem biztosítást több millió dolláros kölcsönökre, megmagyaráztam magamnak, hogy majd visszafizetem, és senki sem fog a dolgon veszteni. Tulajdonképpen nemes célra használom a pénzt, és nem lépek le vele Európába. Azzal hitegettem magam, hogy a vagyont jóra fordítom, és akkor abbahagyom a csalásokat.
 
 
 
Hazugság hazugság hátán
 
Egyszer a nagymamám ékszereit loptam el, hogy az alkalmazottaimat ki tudjam fizetni. Átjött hozzánk és észrevette, otthon felejtett valamit. Engem kért meg, hogy szaladjak el érte. Én pedig a házában kinyitottam az ékszeres dobozát és néhány ékkövet elvettem. 3000 dollárt kaptam értük egy uzsorásnál, amit a számlára tettem, hogy azon a héten utalni tudjam a fizetéseket. Nagyanyám tudta, hogy én voltam. Először tagadtam. Ő azonban éppen azelőtt látta az ékszereket, hogy hozzánk átjött volna, mert azon gondolkodott, hogy feltegye őket. Amikor hazaért, már eltűntek. Én voltam az egyetlen személy, aki a lakásában járt közben. Mindennek ellenére tagadtam. Később azonban bevallottam neki, hogy én voltam és annyi pénzt fizettem vissza nagyanyámnak, amennyit az ékszerek értek. Szörnyen éreztem magam az egész miatt, mert éppen a nagyanyám volt az, aki segítette a vállalkozásomat anyagilag. Bár nagymamám megbocsátott, az egész incidens arra volt jó, hogy meglássam, mennyire messzire tértem a jó úttól. Mostanra normális gyakorlatommá váltak olyan dolgok, amelyek a vállalkozásom elején elképzelhetetlenek voltak. A megalkuvás nagyon észrevehetetlenül rombol. Rád csavarodik, és amikor a hamis dolgoknak nem lesz azonnal következménye, egyre nagyobb megalkuvások követik. Lehet, hogy csak azzal kezded, hogy csalsz az adóbevallásodnál, a végén azonban már hazudsz több millió dolláros kölcsönöknél is. Ez így működik. A megalkuvás lassan, de biztosan pusztít. Megjátszottam rablásokat is. Meguntam, hogy pillanatnyi ötletekkel húzzam ki magam a bajból, amikor nem tudtam fizetni az alkalmazottaimnak; most már nagyobb húzásra készültem. Megrendeztem, hogy kirabolták az irodámat, és felhívtam a biztosító társaságot. - Uraim, kiraboltak! Elvitték az összes berendezésemet. Miután a rendőrségi jelentés elkészült, egy csekket kaptam a biztosítótól, hogy pótoljam az "ellopott" berendezéseket.
Ezt kétszer vagy háromszor megtettem egymás után a többi irodámba is, más-más biztosító cégekkel. Újabb lépés volt ez lefelé, a megalkuvás útján. Ilyen eszközökkel elég pénzt szedtem össze ahhoz, hogy újabb boltokat nyissak, és új alkalmazottakat vegyek fel. Meg voltam győződve, hogy nemes célokért küzdök. Pedig semmi mentségem nem lehetett arra, amit csinálok. Egyszerű rablás és lopás volt, amit tettem, bármilyen igazolható szemétbe is csomagoltam az egészet.
 
 
 
Szervezett bűnözés
 
A nagyapám, aki épületek renoválásával foglalkozott, egy nap megkért, hogy hozzak rendbe néhány szőnyeget egy adott bankszámla terhére. Hozzátette: - Barry, szeretném, hogy tudd, a fickó megrögzött maffiózó. Vigyázz vele. Ám ahelyett, hogy megijedtem volna, az első gondolatom az üzlettel vergődő fiatal gyerek gondolata volt: Tudom, mit csinál ilyenkor a maffia. Iszonyú magas kamattal ad nagy kölcsönöket az olyanoknak, mint én. Úgy tekintettem erre a megbízásra, mint tőkeszerzési lehetőségre a cégem számára. Nem féltem, mert mindezidáig mindig sikerült kivágni magam az adósságaimból. Arról is meggyőztem magam, hogy nekem, mivel ismerik nevem a médiák, a maffia, vagy akárki is adja a pénzt, hosszabb türelmi időt fog adni a visszafizetésnél.
Tehát önként, és nyitott szemmel mentem bele ebbe a kapcsolatba. Elmondtam neki pénzügyi nehézségeimet, amire persze felajánlott egy hihetetlen magas kamatokkal ellátott kölcsönt. Kölcsönt vettem fel, visszafizettem, megint kölcsönt vettem fel, és megint visszafizettem. Kapcsolataim az ilyen emberekkel egyre szövevényesebbek lettek, és ezt mindig önkéntesen tettem. Soha nem zsaroltak és nem félemlítettek meg, hogy az ilyen akciókba belemenjek. Ha fizettem, minden rendben volt. A sikkasztás sohasem cél, hanem eszköz valamilyen cél elérésére. Az én célom az volt, hogy azt a végső, elképzelt összeget megszerezzem. A cégem növekedésével szerettem volna nyilvánosan is megjelenni a Wall Streeten, hogy elég tőkét szerezzek. Ezzel végre kifizethettem volna a maffiát és a többieket is, akiknek tartoztam, és tisztázhattam volna magam.
 
 
 
Mennyibe kerül Isten?
 
Sikerem csúcsán egy nap anyám feltett egy kérdést: - Gondolod, hogy ezen a sok pénzen vehetsz egy jegyet a mennybe? Mit akarsz Istennel kezdeni? Egyetlen rezzenés nélkül így válaszoltam:
- Mennyibe kerül Isten? Megveszem őt. Anyámat összetörte feleletem. Azzal az elhatározással ment ki az irodámból, hogy elkezd a ZZZZ Best bukásáért imádkozni; még akkor is, ha ő maga és az apám is az alkalmazottaim voltak. Nem az állása érdekelte őt. Azért akarta, hogy a cég tönkremenjen, mert látta, ez az akadálya annak, hogy Jézussal valódi kapcsolatom legyen. Egyetlen év leforgása alatt a cég darabokra hullott.
 
 
 
Kitalált vállalkozások és manipulált tőzsdei árfolyamok
 
Bár pályája csúcspontján a ZZZZ Best 13000 alkalmazottal, 23 különböző telephelyen végezte a szőnyeg, bútor és kárpit tisztító tevékenységét, a cég tatarozással foglalkozó része pusztán kitaláció volt. Azt állítottam, hogy különböző tűz vagy tíz által károsult épületeken több millió dolláros helyreállítási munkákat végeztünk. Ám ilyen munkálatok a valóságban nem léteztek. Ezeket a szerződéseket használtam arra, hogy pénzalapokat teremtsek. Elvittem egy-egy ilyen projekt a befektetőkhöz, és ezt mondtam nekik: - Ha most kaphatok önöktől egy 1.000.000 dolláros kölcsönt, be tudom fejezni ezt a munkát. 90 napos lejárattal körülbelül 30.000 dollár kamatot számolhatnak, így a tőkéjüket három hónap alatt tetemes összeggel megnövelve kaphatják vissza. Természetes az így szerzett pénzeket arra használtam, hogy az előző kitalált építkezési munkára felvett kölcsönt fizessem vissza, és hogy a vállalatot életben tartsam - egyáltalán nem tatarozási munkára. Ezek az állítólagos tatarozási munkák nemcsak készpénz-készleteket hoztak létre, hanem növelték a bevételemet is a mérlegben, amely végső soron részvényeim értékének növekedéséhez vezetett. Ahogy ezek az építkezési "munkák" növekedtek, a cég a valóságosnál tízszer nagyobbnak kezdett látszani. A ZZZZ Best részvényei 1987. Márciusában és áprilisában már 18 dollárra rúgtak, így a vállalat értéke papíron már 120 millió dollár volt. Néhány hónapon belül már saját, zárolt részvényeimet is áruba bocsáthattam. Azt terveztem, hogy egymillió részvényt bocsátok ki, így szerzek 18 millió dollár tőkét, és ezzel helyrehozom a kétes ügyeleteket. Mindeközben lépéseket tettünk, hogy felvásároljuk a Key Serv nevű vállalatot, amely a Sears cég hivatalos szőnyegtisztító részlege volt országszerte. Ha ez a 40 millió dolláros üzlet megvalósult volna, birtokába jutottunk volna a Sears jogainak, és országos üzletlánccá váltunk volna.
 
 
 
Összeomlás
 
Éppen mielőtt e hatalmas üzletet sikeresen nyélbe ütöttük volna, megjelent egy cikk a Los Angeles Times-ban, amely egy hitelkártya-hamisítást teregetett ki. Ebben én is részt vettem, úgy két-három évvel korábban. Amíg a tatarozási projektekkel kapcsolatos nagyobb csalásra nem jönnek rá, ezt a negatív hírverést valahogy sikerül majd eloszlatnom, gondoltam először a cikk olvastán. Ám ez a cikk a Key Serve üzletet intéző pénzügyi szakemberek arra késztettek, hogy vállalkozásomat közelebbről átvizsgálják. Most már minden alapjuk meg volt arra, hogy ártatlanságomat kétségbe vonják. És amikor egy kicsit mélyebbre ástak, rájöttek, hogy a ZZZZ Best nem más, mint illúzió. Az újságok a feltárás eredményét 1987. május 22-én hozták nyilvánosságra. Ez a dátum örökre emlékezetembe vésődött. A ZZZZ Best részvényei 5 pontot zuhantak a tőzsdén. Minden hitelezőm követelni kezdte rajtam a tartozásaimat. A bankok zárolták a számláimat. 1300 alkalmazott közben tőlem várta a megélhetését. A 40 millió dolláros üzlet pedig, amelynek megszerzése oly keményen fáradoztam, megsemmisült. Mindenem úszott, ahogyan öt év munkájának talaja kezdett összeomlani a lábaim alatt. A médiák, amelyekhez eddig oly szívesen fordultam saját reklámozásom érdekében, most körülvették irodámat, és olyan kérdéseket tettek fel, amelyekre nem tudtam válaszolni. Leggyötrőbb félelmeim váltak valóra, miután a hitelkártya ügyben nyilatkoztam. Az egyik riporter ugyanis feltette a kérdést: - Úgy értesültünk, hogy ön egy 7 millió dolláros tartozási munkát végzett el Sacramento városában. - Valaki ugyanis a helyszínre utazott, hogy ellenőrizze az ügyet. Majd ezzel folytatta: - Azt találtuk azonban, hogy ilyen tatarozási munka nem létezik. Mivel akarja megvédeni magát? Ebben a pillanatban tudtam, hogy mindennek vége. Az agyamban tudtam, de nem akartam még elismerni. Őrülten harcoltam, hogy megmentsem a helyzetet, és másokat is rávettem, hogy hazudjanak a kedvemért, csakhogy az üzletet megtarthassam, de a bukás elkerülhetetlen volt. Ha ez az üzlet sikerült volna, elég tőkét szereztem volna. A sikkasztás szempontjából rendbe tudtam volna hozni a dolgokat. De biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése lett volna, és újabb sikkasztásba keveredek, mert a szívem nem változott meg.
 
 
 
Bűnösen és magányosan
 
1987-ben, röviddel azután, hogy a cég vezetéséről megszégyenülten mondtam le, a sajtó körülvette a szüleim házát. A USA Today és más helyi lapok is tudósítani akartak erről a nagy port kavaró ügyről. Ez a fiatal vállalkozó, a legfiatalabb srác, aki az Egyesült Államok történetében vállalkozást indított, nem más, mint egy kudarcot vallott ember. Elmentem édesanyámhoz, hogy megmagyarázzam neki: nincsen többé munkahelye. Erre természetesen ő is rájött. Azt sem titkolta, hogy azóta imádkozott a ZZZZ Best bukásáért, amikor megkérdeztem tőle, hogy mennyiért lehet Istent megvenni. Azt is mondta, hogy szeret, és Jézusban bocsánatra és kegyelemre találhatok. Majd hozzátette: - Tudom, hogy kellemetlen a számodra, hogy nekem mondd el mindazt, amit tettél, hiszen az anyád vagyok. De van egy drága barátom, Dottie-nak hívják. Nagyon szereti az Urat, és szívesen elbeszélgetne veled. Már csak ez a Jézus dolog hiányzott - gondoltam magamban. Dottie azonban a család régi barátja volt, én pedig szörnyen magányosnak éreztem magam, és gyötört a bűntudat. Szükségem volt valakire, akivel tejesen nyíltan beszélhetek. Így hát végül beleegyeztem.
- Barry, nem fogok most prédikálni neked - mondta Dottie, amikor beléptem a lakásukba. - Nem akarok arról beszélni, hogy melyik vers mit mond a Bibliában. Egyetlen kérdést szeretnék csak feltenni: megérte? Adott-e a pénz, a hatalom, a befolyás, a hírnév igazi nyugalmat és megelégedettséget a számodra? Végignéztem csődöt mondott életemen:- Nem, nem érte meg.
Ő így folytatta: - Én megoldást szeretnék javasolni. Jézus személye és az Ő műve ez a megoldás. Maradéktalan bocsánatot találsz nála, és megszabadulhatsz a lelkiismeret furdalástól. Erőt kapsz, hogy végigjárd azt az utat, amit a tetteid következményeként végig kell járnod. Még két fontos érvet hozott fel: - Ha már kinyomtad a fogkrémet a tubusból, nem teheted vissza - ez alatt nyilván azt értette, hogy amit a ZZZZ Best ügyben megtettem, azon már nem változtathatok. - Arra azonban soha nincs túl késő, hogy azt tedd, ami helyes. Ez a tanács nagyon mély hatással volt rám. Az egész ZZZZ Best botrány iróniája az volt - és ez senkinek sem tűnt fel -, hogy igazából engem csaptak be. Bár igaz, hogy a csalások sorozatát én követtem el, végső soron én voltam az, aki elhittem, hogy becsületem és jellemem rovására is megéri, ha a csúcsra jutok, és ez majd békét, elégedettséget és célt ad az életemnek. Igazából a teljes értelmetlenség lett a vége. Egy héttel később a tengerparton sétáltam. Az újságcikkek folytonosan azzal bombáztak, hogy az életem hátralevő részét börtönben fogom tölteni. Azon az estén, ahogy a tenger mellett sétáltam, Jézushoz kiáltottam, hogy bocsásson meg és legyen az életem Ura és Megváltója. Bár imádságom őszinte volt, valahol a tudatom sarkában felmerült egy gondolat: "Lehet, hogy ez lesz utolsó nagy hamisításom. Elfogadom Jézust, és megúszom egy könnyű büntetéssel."
 
 
 
A szokás hatalma
 
Röviddel e tapasztalat után az ügyvédem tanácsára 60 perces interjút adtam. Eszemben sem volt bevallani az igazat, inkább jó lehetőséget láttam az interjúban arra, hogy megvédjem "ártatlanságomat". Szörnyű volt. Diane Sawyer, a riporternő rendkívül jól felkészült. - Igaz-e, Minkow úr, hogy ön a szervezett bűnözésben is részt vett?- Nem, nem igaz - válaszoltam. Ő azonban így folytatta:
- Akkor mivel magyarázza ezt a papírt? - és egy cégbejegyzési dokumentumot húzott elő, amelyben az én nevem szerepelt, mint elnöké, az elnök helyettes pedig az egyik maffia csoport vezetője volt. Erre csak annyit mondtam, hogy bizonyára meghamisították az aláírásomat. Bár Jézus megbocsátott, időbe telt, míg a Szent Szellem apránként kezdte átformálni az életemet. Egyszer azonban észrevettem, hogy már nem tudok úgy hazudni, mint régebben. A lelkiismeretem még élesebben furdalt, mint korábban, ha ezt tettem. E 60 perces interjú után tüdőgyulladással kórházba kerültem, és olyan vádakkal kellett szembenéznem, amik miatt 270 évre börtönbe kerülhettem. John Orr, egy FBI ügynök keresett meg telefonon. Ő vizsgálta az ügyemet az elmúlt hat hónap során, és most készült vádat emelni. Meg akarta azonban tudni, jól vagyok-e egészségügyileg, mert tudta, hogy tüdőgyulladásom oka a szteroidokkal való visszaélés volt. - Meg kell tartanom a hivatásom által diktált pártatlan távolságot öntől, azonban ennek nincsenek személyes okai. Helytelenül cselekedett, ezért vádat kell emelnünk ön ellen, de azt nem kívánjuk, hogy meg is halljon! Magatartása megérintette bensőmet. Azon nyomban újra imádkoztam a bocsánatáért és az újrakezdés lehetőségéért.
 
 
 
Ítélet, büntetés, börtön
 
 
 
1988. végén a sikkasztás minden formájában bűnösnek találtak. Az ítélet: 26 év börtön és 26 millió dollár. Mindenki szemtanúja volt, amikor Barry megkapta, amit érdemelt. Életem legkínosabb pillanata volt ez. A tárgyalóterem tele volt a média embereivel, és még a megkárosítottak közül is sokan eljöttek. Anyámat megkértem, hogy ne legyen ott, de ő ragaszkodott hozzá, hogy eljön a tárgyalásra. A terem felbolydult, miután az ítéletet felolvasták. Az újságírók rohantak a mikrofonjaikhoz, hogy beolvassák híranyagaikat. Az őrök mellém léptek, hogy visszatuszkoljanak a cellámba, én azonban a kijáratnál egy pillanatra visszanéztem anyámra, hogy vajon sír-e és kétségbe van-e esve. A pillantásunk találkozott. Anya összekulcsolt kezeit az arcához, majd az ég felé emelte, és rám mosolygott. Megértettem gesztusai egyszerű üzenetét: Jézus az Úr. Nem félek. Ez az üzenet erőt adott, nemcsak ahhoz, hogy letöltsem büntetésem, hanem hogy más emberként jöjjek ki a börtönből. Hét évnél egy kicsit többet ültem le. Időnként megkérdezték, hogy hitvallásom vajon nem amolyan "börtön-vallás"-e, egy újabb csalás. A börtönből sikkasztásaim minden károsultjának írtam, és megfogadtam, hogy visszafizetem az okozott veszteségeket. Sokan így reagáltak: - Majd meglátjuk, mit csinálsz, ha kikerülsz a börtönből, és már nem lesz szükséged ránk ahhoz, hogy kiszabadulj. Soha nem felejtem el 1989-et, amikor két börtönben töltött év után bemerítkeztem. Amikor kész voltam, ott álltam és csepegett rólam a víz. A pásztor három kinti tanú jelenlétében merített be egy fürdőkádba. A pásztor, mielőtt a törölközőt odanyújtotta volna, feltett egy kérdést:
- Akarsz-e valamit mondani? A tanúk később elmondták, hogy válaszom megérintette őket.
- Uram, tedd ezt az egészet valóságossá! Egész életemben hazug és csaló voltam. Még azt sem tudom, hogy most is nem csalok és hazudok-e! Azért imádkozom, hogy ha Jézus él, hadd legyen ez a tapasztalatom valóságos! Nem egészen öt év alatt két diplomát szereztem rendszeres teológiából, és a börtönben a Keresztény Atléták Szövetségének elnöke lettem. Az Úr meghallgatta az imámat, és Jézust valóságossá tette az életemben.
 
 
 
Visszatérés
 
1994. decembere óta szabad vagyok. Jogilag nem kötelességem, hogy visszafizessek minden okozott kárt. Szerezhetnék egy átlagos, civil munkát, és emellett minden évben rendszeres minimális kártérítést fizethetnék. Minden időmet és energiámat azonban arra szánom, hogy legális eszközökkel kártalanítsak mindenkit. Tapasztalataimról írott könyvem minden bevételét is áldozataim kárpótlására fordítom. A sikkasztások megelőzéséről szóló szemináriumaimból befolyó összegekre is ez igaz. Néhány korábbi áldozatom legjobb barátommá vált. Még maguk az FBI ügynökök is, akik a börtönbe raktak, megkértek, hogy beszéljek egy banki szemináriumukon. Az élet legnagyobb csalása az, ha elhisszük, hogy nincs örök élet, nincs Jézus. De Jézus él! Ő feltámadt a halálból és visszajött, hogy igazolja: van örök élet, amit vagy megszerzünk, vagy eljátszunk. Ha Jézust hit által elfogadod, olyan változásokat hoz életedbe, amiről nem is álmodtál.
 
 
 
Sid Roth kommentárja
 
Rendes ember voltam. Végtére is, soha nem raboltam bankot, és nem is öltem embert. Vagyis, másokkal összevetve: jó ember voltam - vagy mégse? Isten azt mondja: "Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem" Zsolt.14,3. Ezért adta nekünk a Tízparancsolatot. Segítségével emberi jóságunkat Isten mércéje szerint tudjuk megvizsgálni. Bűn a házasságon kívül szexuális kapcsolatot létesíteni. Bűn hazudni, még amolyan ártatlan hazugságot is. Bűn más dolgait kívánni. Én régebben kívántam barátaim feleségét, házát, vagyonát. Bűn lopni. Én pedig elloptam a tollakat a munkahelyemről, és csaltam a költségelszámolásban. Nem tiszteltem anyámat és apámat. Önmagamat mindenképpen magasabbra értékeltem, mint a Teremtő Istent. Ezt pedig a Biblia bálványimádásnak hívja. A Tóra mércéje szerint már egyetlen bűn is örökre elválaszt bennünket Isten tökéletes mértékétől. Az ítélet napján mindegyikünknek meg kell állnia Isten előtt. Mindannyian bűnösök vagyunk, és megérdemeljük a büntetést. Istennek a Törvény alapján adott irgalma az egyetlen menedékünk. Isten elfogadta az ártatlan bárányok vérét, hogy az fedezze el vétkeinket. Ma a Törvény Jézus vérét kéri. Hála legyen Istennek, hogy bűneimre Jézusban találtam bocsánatot. Megtértem és megvallottam bűneimet. És a Messiás vére árán nem kell Isten haragjával szembenéznem.
 
forrás: www.istentisztelet.hu

Piros, zöld és kék karácsonyi fények tükröződtek halványan a zongora fényes felületén, ahogy ujjaim végigszaladtak a jól ismert billentyűkön. Klasszikus zongoristaként szívemet mindig felröpítették a zene szárnyai. A zenei hangok, amelyek bensőmben fakadtak és az idegpályákon át az ujjbegyeimig terjedtek, már azóta örömöt hoztak, mióta zsenge hétéves koromban először kezdtem zongorázni.
 
Azon a napon azonban a lelkem még magasabbra szárnyalt, mint általában. És miért ne? Nasir és én boldog házasok voltunk. Első gyermekünk biztonságban rejtőzött a szívem alatt. Életem melódiája oly gyönyörű volt, hogy úgy tűnt, semmi - de semmi - nem tudja tönkretenni. Egyszerűen hagytam, hogy az öröm átáradjon a billentyűkre.
 
Még akkor is, amikor éppen nem zongoráztam, örömtelien lebegtem az ünnepi időszakban. Egyik decemberi nap észrevétlenül folyt át a másikba. Mindaddig, míg nem egy délután, amikor megszólalt a telefon, és egy tollért meg jegyzettömbért nyúltam, hogy lejegyezzek egy üzenetet. Furcsán és megmagyarázhatatlanul, a kezem nem engedelmeskedett. Ráncolt szemöldökkel és összeszorított állkapoccsal erőlködtem, hogy az „A" betűt megformáljam. Nem ment. Túl sokat gyakoroltam volna?
 
Biztosan nem. Amikor tinédzser voltam, órákon át gyakoroltam naponta. A középiskolában a Royal Conservatory-be (Királyi Konzervatórium) jártam, hogy zenei diplomát szerezzek, és számtalan órát töltöttem a billentyűzeten. Szerepeltem koncert termekben és kávéházakban, templomban és esküvőkön. Ennek ellenére, a zongorával töltött éveim során soha ehhez hasonló nem történt.
 
Szenteste, 1991-ben, egy klinikára igyekeztem. Ott az orvos visszautalt a családi orvoshoz, aki sok időt töltött azzal, hogy műszereket mozgatott le-fel a karjaimon és lábaimon. A vizsgálat után felkapta a telefont, és felhívott egy másik orvost, mielőtt elküldött a sürgősségi osztályra, további vizsgálatokra.
 
„Teste bal oldala gyengébb, mint a jobb" - magyarázta az orvos. „Nem úgy reagál, mint a jobb oldal."
„Ez mit jelent? - kérdeztem.
„Nem vagyunk biztosak" - ismerte be. „Lehet agydaganat vagy vérrög. Azt akarom, hogy karácsony után menjen el a főkórházba Torontóban további vizsgálatokra."
 
A következő vizsgálatok során volt ágyék felszúrásom, és elvégezték agyam EEG vizsgálatát. Semmi sem volt meggyőző, és az orvosok nem voltak hajlandók elárulni nekem, mire gyanakodtak. Úgy érezték, hogy a végleges diagnózist MRI-vel lehet elkészíteni, de arra a vizsgálatra várnom kellett, amíg a kisbabám megszületik.
Nem sokkal ezután Nasirral a Pláza bevásárlóközpontban sétáltunk, amikor összeestem. Bal kezem meggörbült, mint egy karom, ahogy a teljes bal oldalam görcsbe rándult. Nasir besegített a kocsiba, és megpróbálta kiegyenesíteni a kezem. De az nem volt hajlandó megmozdulni. Egy idő múlva végül kiengedett.
 
Testem elárult
 
Hetek múltak, és téli vihar söpört át Torontón, hófúvásokkal takarva be házunkat. Nasir üzleti ügyben Londonba repült, és én, egyedül a hátborzongatóan csendes házban, figyeltem, ahogy az üzenetrögzítő ki-be kapcsolt minden áramkimaradásnál. Dideregve kibújtam az ágyból, hogy ellenőrizzem a termosztátot. Egyik pillanatban még mentem lefelé a hallba, a másikban neki estem a falnak. Nem tudtam járni úgy, hogy ne dőltem volna oldalra, és el ne estem volna. Mi történik velem?
 
Furcsa tüneteim folytatódtak - voltak jobb napok és voltak rosszabbak - 1992. május 3-ig, amikor megindult a vajúdás, és rengeteg vért vesztettem szülés közben. Fiúnk, Matthew James, úgy szakadt ki a világra farfekvéssel. Nem volt idő epidurálásra, vagy a fájdalom gyógyszeres csillapítására.
 
Mindenki úgy gondolta, hogy az azt követő könyörtelen fájdalmat a szülés traumája okozta. Csak napok múltán jöttek rá, hogy medence vérrög keletkezett, és nagy sietve a sebészetre vittek. Egy kéthetes kórházi kezelés után hazatértem, ahol Nasir anyaként és apaként szolgált fiunknak. Én egyszerűen túl gyenge voltam, hogy segítsek.
 
Szemek a látásra
 
Egyéb tünetek mellett, Matthew születése után, kezdtek problémáim lenni a látásommal. A probléma egy ideig hol erősödött, hol gyengült, de kicsinyenként egyre rosszabb lett, mígnem az orvosom úgy döntött, elküld egy neurológushoz.
 
„Takarja le a szemét, és olvassa el ezt a betűt!" - mondta a neurológus.
„Doktor úr, én nem látom a betűt" - válaszoltam sóhajtva. „Nem látom a táblázatot. Még önt sem látom."
„Jól van," - válaszolt az orvos - „elindulok ön felé. Szóljon, amikor lát engem."
„Doktor úr, tudom, hogy most előttem van. Nem látom önt, de érzem a leheletén a narancsot, amit ebédre evett."
Megerősítette, hogy látásom 80-90%-át elvesztettem.
„Nem tudom, miért van meglepődve" - mondta az orvos a papírjaimat olvasva. „Számítania kellene ilyen dolgokra."
„Miért?" - kérdeztem.
Nem válaszolt.
 
Mostanra már nem tudtam írni. Nem tudtam késsel vágni. Nem tudtam a távolságot megítélni, vagy vezetni. Nem tudtam zongorázni. Nem tudtam a gyermekágy lepedőjét behajtani, nem tudtam felvenni egy játékot, vagy gondját viselni a kisfiamnak.
 
Égetett a vágy, hogy lássam a kisfiam. Nasir az ölembe tette, én meg addig fordítottam a fejem, amíg meg nem pillantottam egy tűhegynyi fényt aprócska arcán. Matthew! Megpróbáltam megsimogatni az arcocskáját, de nem éreztem bőrének puhaságát.
 
1992. novemberében egy MRI vizsgálat megerősítette diagnózisomat: sclerosis multiplex. Nasir és én döbbent hitetlenségben ültünk, miközben a St. Michaels Kórház vezető neurológusát hallgattuk. Elmagyarázta, hogy az idegek a testünkben olyanok, mint a villanyzsinór. Az idegszálak borítóját mielin hüvelynek hívják. A sclerosis multiplexes betegekben a mielin elkopik, miáltal az idegszálak védtelenek maradnak. Amikor érintkeznek, az olyan, mint amikor két forró villanydrót rövidzárlatot okoz. „Kedvesem, amit nem tudunk erről a betegségről, az sokkal több, mint amit tudunk" - mondta. „Kap tolószéket és katétert."
26 éves voltam.
 
Állásfoglalás
 
Mielőtt összeházasodtunk, Nasir majdnem azonnali gyógyulást tapasztalt az övsömörből. Én is azonnali gyógyulást akartam, de hónapokig imádkoztunk, és hittük, hogy Isten meggyógyít, és az állapotom csak romlott. Ennek ellenére, sohasem foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy lehet, hogy nem gyógyulok meg. Jézus mindig meggyógyított bárkit, aki hitte, hogy meg fogja gyógyítani. Az Újszövetség efelől nem hagy kétséget. Amennyire tudtam, hittem a gyógyulásomban. De nyilvánvalóan nem tudtam eléggé.
 
Csak egy megoldás volt. Bele kellett mélyednem a gyógyítással kapcsolatos bibliai igazságokba, amíg az szemmel láthatóvá nem válik. Mivel nem láttam olvasni, szükségem volt a témával kapcsolatos kazettákra. De az meg lehet, hogy drága volt, és házasságunkban most először a pénz „hiánycikk" volt.
 
A vállalatot, amelynél Nasir dolgozott, rosszindulatú átvállalással kivásárolták. Amikor az új tulajdonosok eltávolították a cég csúcsvezetőit, Nasir elvesztette állását. Nagyon kevés pénzünk maradt karácsonyra, de ő fogta mindazt, ami volt, és az egészet gyógyító kazettákra költötte. Talált egy kiárusító dobozt, amelyben a kazettáknak csak egy dollár volt darabja. A spórolt pénzen vett egy folyamatosan lejátszó magnót. Felállította az ágyunk mellé úgy, hogy halljam Isten Igéjét a gyógyulásról napi 24 órában.
 
Minden vasárnap, akármilyen lehangoló is volt az állapotom, Nasir igyekezett elvinni engem és a kisbabánkat a gyülekezetbe. A második padon ülve nem láttam tisztán a pásztort. Amit hallottam, nem tudtam emlékezetemben megtartani. Végül már arra is képtelen voltam, hogy egyenesen végigüljem az istentiszteletet. Felmásztam egy padra, és lefeküdtem. Dicséret és imádás alatt nem tudtam felemelni a karjaim. Nem tudtam a kezem felemelni. Így hát felemeltem a kisujjam Isten imádására.
 
Egyik veszteség a másik után
 
Az, hogy elvesztettem a testi funkcióim feletti uralmat, borzalmas volt, de az emlékezetem elvesztése még rosszabb volt. Kanadában, Svájcban és Németországban nevelkedtem. Beszéltem angolul, egy keveset németül, görögül és franciául. Néha most már a legegyszerűbb angol szót sem értettem, és a beszédem elmosódott lett.
 
Egy alkalommal megszólalt a telefon, és én vettem fel. Amikor letettem, Nasir megkérdezte, ki telefonált. „Senki sem telefonált" - mondtam. Másodpercek múltán már nem emlékeztem a beszélgetésre. Ápolónők jöttek, hogy megfürdessenek, és segítsenek Nasirnak, hogy gondunkat viselje nekem meg a kisbabánknak.
 
1993. novemberére elvesztettem testem bal oldalán az érzékelést. Gyakran az agyam üzeneteket küldött, hogy a bal lábam viszket. Mivel képtelen voltam érezni, hogy mit csinálok, lyukat vakartam a bőrömön. A cipőmbe leszaladó vér volt az egyetlen jelzés számomra. Egyszer először a bal lábammal léptem bele a forró fürdőbe. Fogalmam sem volt, hogy megégett a lábfejem és a lábszáram, amíg a jobb lábam hozzá nem ért a vízhez.
 
Végül már olyan gyenge lettem, hogy nem tudtam az ágyban megfordulni.
 
Imádkozott értem Nasir, és imádkozott értem a pásztorom. Addig hallgattam a gyógyító kazettákat, amíg már fejből tudtam őket. Hittel kimondtam Isten Igéjét. Ahogy teltek a hetek, új látások kezdtek derengeni bennem. Felfogtam, hogy amennyire szükséges megvallani Isten Igéjét, annál csodálatosabb, amikor Isten szól hozzám. Azt is felfedeztem, hogy nem vehetem át gyógyulásom Nasir kijelentéséből. Nem gyógyulhatok meg senki más kijelentésén keresztül. Az én kijelentésemnek kell lennie azért, hogy létrehozza az én gyógyulásomat.
 
Kérdések anyám halálával kapcsolatosan
 
Ahogy szívemet vizsgáltam, rájöttem, hogy vannak olyan hitelvi kérdések, amelyeket sohasem döntöttem el igazán. Egy felekezeti egyházban nevelkedtem, amely a leplezetlen igazságot tanította az üdvösségről. De azt is tanították, hogy Isten teszi az embereket beteggé, hogy megleckéztesse őket. Azt tanították, hogy nem mindig az Isten akarata, hogy gyógyítson. Azt tanították nekem, hogy a gyógyítás elmúlt az első apostolokkal.
 
Mi az igazság?
Intellektuálisan hittem, hogy gyógyítás ma is van, de valami belül még mindig ezt sikította: „Várj egy percet! Anyám belehalt a rákba, noha imádkoztunk érte!"
 
Mást mondott a szívem és mást a fejem. Megértettem, hogy a pusztán mentális beleegyezés soha nem gyógyít meg, vagy nem hoz győzelmet. A szívemben kellett elrendezni a gyógyulást.
 
Pontosan ez az, amit elhatároztam, hogy megteszek. Gyenge, vak és testem bal oldalát érezni képtelen voltam, de addig hallgattam Isten Igéjét, amíg már kétség nélkül tudtam: Jézus kifizette az árat a gyógyulásomért 2000 évvel ezelőtt. Az, hogy most már ez a kijelentés az enyém volt, gyökeresen megváltoztatta a kilátásomat. Többé nem úgy láttam magam, mint egy beteg embert, aki megpróbál meggyógyulni. Ehelyett - a Kereszten történtek miatt - úgy láttam magam, mint egy gyógyult embert, aki megparancsolom a betegségnek, hogy hagyja el a testem.
 
„Még ha nem is látok rendesen, és nem tudom leemelni a lábam az ágyról, ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy 2000 évvel ezelőtt meggyógyultam!" - jelentettem ki. „Még ha nem is tudom rendesen felemelni a karjaim, nem várok arra, hogy meggyógyuljak, meg vagyok gyógyulva."
 
„Ha holnap felébredek, és nem látok, nem érzek, nem tudok beszélni, mozogni és állni - akkor is hiszem Isten Igéjét, amely azt mondja, meggyógyultam ... akármit is mond az orvos." És nemcsak mondtam a szavakat, hittem is azokat.
 
Egy újabb támadás
 
Ahogy folytattam a hit nemes harcát, más értékes leckéket is tanultam. Például, felfedeztem, hogy az ördög nem tisztességesen játszik. Irgalmatlanul zsákmányul ejti gondolati életünket. Állandóan bombázta elmémet tolószékes képemmel. Víziókat villantott fel elmémben a temetésemről. Belső képeket adott arról, hogy valaki más neveli fel a gyermekemet.
 
Megértettem, amit soha azelőtt, hogy miért mondja nekünk a Biblia, hogy minden gondolatot foglyul kell ejtenünk Krisztusnak engedelmeskedve. Egy ilyen csatában ez élet-halál kérdése. Nem volt könnyű foglyul ejteni azokat a gondolatokat, de úgy döntöttem, mindenképpen megteszem. Amikor láttam magam tolószékben ülni, csatornát váltottam az elmémben, és ahelyett teniszezni láttam magam. Kicseréltem a temetésem vízióit olyan képekkel, amelyeken megint klasszikus zongorán játszom. Újra és újra elképzeltem magam, ahogy szaladok, és játszom Matthewval.
 
Azt is tudtam, hogy szükségem van egy bibliai ígéretre, amelybe belekapaszkodhat a hitem. Az egyik jól ismert ige a gyógyulásról az I. Péter 2:24, így szól: „... akinek sebeivel gyógyultatok meg". Mivel anyám ezt az igét vallotta meg, és meghalt, nem tudtam hittel megragadni, így kértem Istent, hogy adjon nekem másikat. A II. Krónika 16:12 - 13-hoz vezetett. „És megbetegedék Asa, királyságának harminckilencedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat. És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala királyságának negyvenegyedik esztendejében."
 
Annak ellenére, hogy Asa meghalt, ez a kép rengeteg hitet adott arról, hogy hogyan éljek. Ez lett a megvallásom: „Én, Anita, Téged kerestelek, Uram, az orvosok helyett. Ezért én, Anita, életemnek huszonhatodik évében nem fogok elaludni anyámmal. Én fel fogom nevelni a gyermekemet. Én sétálni fogok a háztömb körül. Én teniszezni fogok."
 
Elhatároztam, hogy semmit sem tehet az ördög, hogy megállítson. Én valóban újra élni fogok.
 
Több mint pusztán szellemi éhség
 
Időközben az Úr életem más fontos területeiről is szólt hozzám. Foglalkozott velem olyan bibliai kérdésekkel is, mint a meg nem bocsátás. Ugyancsak foglalkozott velem természetes dolgokkal kapcsolatban is, mint például az étrendem. Kezdtem észrevenni, hogy állandóan éhesnek éreztem magam, de semmi sem elégített ki. Egy nap az Úr azt mondta nekem, hogy képzeljem el magam egy élelmiszerboltban, ahogy fel-alá járkálok minden egyes folyosón. Megkérdezte, mire vágyik a testem. Akkor éppen január volt Kanadában, és a testem egy érett, lédús őszibarackra vágyott. Még ha éppen őszibarack szezon is lett volna, képtelen voltam autóval kimenni a piacra, hogy vegyek egyet.
 
„Mi egy őszibarack?" - kérdezte tőlem az Úr.
„Vitaminok!" - értettem meg. Az Úr azt mutatta meg nekem, hogy a testemnek bizonyos vitaminokból és ásványokból hiánya van, így tanulmányoztam, mire lehet szüksége. Aztán ennek megfelelően megváltoztattam az étrendemet.
 
Imádkozás közben Isten ezt a szót adta nekem: „aminosavak". Nasirnak pedig ezt a szót adta: „protein."
 
A mielin hüvelyt tanulmányozva felfedeztük, hogy aminosavakból áll, amelyek a protein számára építőtömbök. Elkezdtem szója protein italokat inni, és úgy feltöltődtem energiával, hogy éjjel nem tudtam aludni.
 
Látóképességem teljesen visszatért. Potyogott a könny az arcomon, ahogy kisfiam kék szemébe néztem. Nevettem, elámulva azon, mennyire megnőtt.
 
Testem engedelmeskedett Isten Igéjének.
 
Szívesen mondanám, hogy a csata gyorsan eldőlt a javamra. De nem. Nasir és én hitben álltunk a gyógyulásomban két és fél évig. Testemben a változások olyan fokozatosak voltak, hogy fel sem fogtam akkor, hogy zajlanak. Ahelyett, hogy egy támadás három hónapig tartott volna, csak két hónapig tartott. A következő támadás talán csak egy hónapig tartott ... aztán hetekig és napokig. Mígnem végül megértettem, hogy minden tünet eltűnt.
 
Valamikor 1994. tavaszán, miután győzelmet arattam, életem melódiája teljesen helyreállt. A nap melegen sütötte az arcomat, ahogy Matthew összecsukható gyermekkocsiját a parkba toltam, és figyeltem, ahogy alszik, és mosolyogtam, amikor egy pillangó megcsókolta kis fejét, aztán tovatáncolt a szélben. Amikor Matthew felébredt, karomban tartottam, és beleültem egy hintába, egyre magasabbra és magasabbra lökve magunkat, amíg mindketten nevettünk az örömtől. Hazaérve felkaptam egy teniszütőt, és éreztem erős súlyát a kezemben. Ideje, gondoltam. Ideje élvezni életem minden pillanatát.
 
12 éve annak, hogy a sclerosis multiplex elerőtlenítő traumája elhagyta testem. Azóta a sclerosis multiplexes betegek szemében látható egyetlen tipikus kóros elváltozást sem találtak az enyémben. Egy autóbalesetet követően egy újabb MRI vizsgálatom is volt. Nem maradt kóros elváltozás sem az agyamban, sem a gerincagyban.
 
Az orvosok szerint a terhességem váltotta ki a betegséget. Azt mondták, köttessem el a petevezetékeimet, és sose legyek újra terhes. Alig egy évvel a gyógyulásom után, követtem az Úr buzdítását, hogy legyen még egy gyermekem. Normális terhességem volt, semmi jele a sclerosis multiplexnek, és második fiúnk, Josiah, épen és egészségesen született.
 
Nasir egy azonnali gyógyulást kapott, az enyém két és fél évbe telt. De a lényeg az, hogy Isten mindkettőnket csodálatos módon meggyógyított. Mindenki azonnali megnyilvánulást akar, de nem mindig így működik. Tényként tudom, hogy ha inkább hittem volna tüneteimnek, és inkább hallgattam volna a tüneteim szavára, mint Isten ígéreteinek szívemben csengő hangjára, sosem gyógyultam volna meg. Azt is tudom, hogy ha időkorlátot szabtam volna ki Istenre, könnyen el is szalaszthattam volna az én csodámat.
 
Tulajdonképpen nem csak a csodámat szalasztottam volna el; elszalasztottam volna az életem, a gyermekeim, a szolgálatom és a házasságom. Ezt mind el akarta lopni tőlem a Sátán. De 2000 évvel ezelőtt Jézus előre nézett, és látta az én szükségemet. Ő szenvedte el a sclerosis multiplex korbácsütését a kereszten. Teljesen kifizette az árát.
 
Ma ujjaim táncolnak a zongorám billentyűin, ahogy Nasir, Matthew és Josiah körém gyűlnek, és hallgatnak. A szívemből hangjegyek fakadnak Isten dicséreteként, s aztán kilövellnek az idegeken át az ujjbegyeimig, ahol elengedem őket, mint hangokat. Minden hangjegy, minden pillanat, minden hang egy csoda. Minden lélegzetvétel, minden reggel, minden nap ajándék.
 
Amikor Isten létbe szólította a világot az Ő hangjával, az egész világegyetem megtelt az Ő szeretetének zenéjével. Azok a zenei hangok még mindig visszhangoznak Igéjén keresztül, gyógyulást hozva bárkinek, aki igazán figyel, és hisz. Amikor az igazságnak ezekre a hangjegyeire hangoltam fülemet, és hagytam, hogy hangosabban szóljanak hozzám, mint a tüneteim, a pokol egyetlen démona se tudta visszatartani az én csodámat.
 
Azóta, hogy az a csoda megtörtént, évek jöttek és mentek, de Isten isteni zenéje még mindig szól ... és ha hajlandó vagy csak a menny gyógyító hangjára hallgatni, a csodák teveled is megtörténnek.
 
Fordította: Horváth Letícia