EGY SZÜLŐ MONOLÓGJA GYERMEKÉHEZ!

Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. (Példabeszédek 22,6)

- Életet adtam neked, de nem élhetem le azt helyetted.
– Taníthatlak, de nem kényszeríthetlek arra, hogy tanulj.
– Szabadságot biztosíthatok számodra, de neked kell számot adnod arról, hogy mire használod.
– Elvihetlek a gyülekezetbe, de nem juthatok hitre helyetted.
– Tanácsot adhatok neked, de azt nem fogadhatom meg helyetted.
– Szerethetlek, de nem kényszeríthetem rád a szeretetemet.
– Taníthatlak arra, hogy adakozó légy, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy áldozatkész, irgalmas légy.
– Tanácsolhatom, hogy kit válassz barátodnak, de nem kereshetek barátot számodra.
– Tanácsolhatlak a szexualitásban, de nem tarthatlak meg tisztának.
– Figyelmeztethetlek az alkohol veszélyére, de nem mondhatok le helyetted a szeszes italról.
– Figyelmeztethetlek a kábítószer veszélyére, de nem tarthatlak vissza attól, hogy ne használd.
– Beszélhetek neked magasröptű célokról, de nem érhetem el azokat helyetted.
– Beszélhetek arról, hogy légy kedves, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy légy szeretetre méltó.
– Óvhatlak a bűntől, de nem lehetek helyetted erényes.
– Szerethetlek, mint gyermeket, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Istennel élj.
– Beszélhetek neked az Úr Jézusról, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Őt életed Urának fogadd el.
– Elmondhatom neked, hogyan kell élned, de nem adhatok neked örökéletet.
– Imádkozhatok érted, de nem imádkozhatok helyetted!

(Prókai Árpád)

Wilhelm Hünermann: A kereszt meggyalázói

Részlet a szerző A kőtáblák – Történetek a Tízparancsolathoz „Fény Sínai felett” című könyvéből

Egy német kisváros, a Saale folyó melletti gyógyhely felé vezető úton állt egy kereszt, mely több mint száz éve tartotta kitárt karjait áldóan a község határa fölött. E keresztet számos nagy bajban és szükségben mondott ima szentelte meg az idők folyamán.
     Abban az időben, amikor Németország olyan uralom alatt állott, mely az ifjúságot minden ellen felhergelte, ami keresztény és tiszteletreméltó volt, három fickó úgy döntött, hogy az apák hitének e szimbólumát ledönti. Tervük végrehajtására egy napon istállóvillával felszerelve vonultak ki a kereszthez, mint egykor éjszaka a főtanács poroszlói a Getszemáni kertbe.
     Gúnyos nevetések közepette rángatták le a vasvillákkal a mi Urunkat a gerendájáról, aztán a földre esett testen ugráltak, széttörték tagjait, végül az így meggyalázott testet beledobták a folyóba. „Megbosszulhatod magadat, ha tudod!” gyalázkodtak gonoszul. „Mindenesetre egyelőre a halaknál úszol.”
Fél évvel később történt, hogy a fickók közül az első egészen közel szörnyűséges tettük színhelyéhez, a folyóba szállt, hogy megfürödjön. Egyszer csak felkiáltott, levegőbe dobta karjait, majd elsüllyedt. Egy hirtelen szívinfarktus végett vetett életének.
     Hulláját napokkal később vetette partra a víz. Néhány paraszt, akik éppen földjüket trágyázták, halászták ki trágyavillájukkal a halott testét a mocsárból.
Újabb hat hónap múlva a második fickó kerékpárjával ment arra. Egy nehéz teherautó nagy sebességgel jött vele szemben. A fiú könnyen elfért volna mellette, ha a síkos úton nem esett volna el. Így azonban a teherautó kerekei alá került. Mindkét lábát levágta az autó, úgy ahogy a keresztgyalázók egykor az Úr tagjait széttörték. A test nélküli kereszt előtt maradt holtan fekve.
Fél év telt el ismét! És a harmadik kórházba került! Súlyos kór döntötte le lábáról, mely élve rohasztotta el. Közelében nem tudott megmaradni senki, olyan bűz áradt rothadó testéből. Szobájában éjjel-nappal nyitva kellett hagyni az ablakokat.
     Amikor a plébános a betegágyhoz lépett, a beteg őrült pillantást vetett rá: „Én vagyok az utolsó hármunk közül”, hörögte elhaló hangon. „Hát engem is elvisz!”
     „Igen, téged is elvisz!”, mondta pap mélyen megrendülve. „Köszönd meg Istennek, hogy neked időt hagyott, hogy kibékülj vele!” „Igen, van Isten, és van Üdvözítő!”, sóhajtott a haldokló. „És mi összetörtük és a folyóba dobtuk!”
     „Isten irgalmas!”, vigasztalta a plébános. „De igazságos is!”, hörögte a beteg.
     „Aki a szentgyónás által aláveti magát Isten igazságosságának, annak számára csak megbocsátó irgalma létezik. Szenvedésed ellenére te vagy a legszerencsésebb hármotok között. Ajánld fel szenvedéseidet szerencsétlen társaidért!”
A három Isten-gyalázó utolsó tagjának elég idő adatott meg, hogy kibékülhessen bírájával. Nem sokkal ezután mögötte is bezárult a sír, nem messze azon temetődombtól, melyben társai vártak az Utolsó Ítéletre.

Az itt elmeséltek szó szerint így történtek. Az emberek az egész környéken úgy tekintettek ezen eseményekre, mint egy megrázó Isten-ítéletre.

Részlet a szerző A kőtáblák – Történetek a Tízparancsolathoz  „Fény Sínai felett” című könyvéből

Felhívás az istentagadók számára

Istenem kérlek mutasd meg magad nekem, ha létezel!

"Anyagelvű ismerősökkel, ha vitáztok Isten nemlétén, akkor abban az esetben nyugodtan másoljátok be ezt a felhívást nekik!"
Maradva a tudományosság talaján, amit olyan sokszor emlegetnek az anyagelvűek, szeretnélek felkérni egy kísérlet elvégzésére. Mint tudod egy kísérlet nagyon tudományos és a megtapasztalás eredményeiből következtetéseket tudsz levonni.
A lényege az lenne a dolognak, hogy kérd hangosan:
Istenem kérlek mutasd meg magad nekem, ha létezel!
Ezt akár hetente többször is megteheted. Bár lehet elég lesz egyszer is és várd a tapasztalatokat. :)
Kíváncsi leszek a kísérleted eredményére.
Amennyiben elutasítod ezt a dolgot, abban az esetben nincs jogod véleményt nyilvánítani Isten létéről-nemlétéről, mert még arra sem voltál hajlandó, hogy "tudományosan" megvizsgáld Őt.
Nincs mit veszítened! Sok sikert!

Kalkuttai Boldog Teréz anya és a pénz

 

"Egy napon Henry atya Szent József tiszteletének terjesztése végett elhatározta, hogy nyomtat néhány szentképet, és eljött egy kis pénzt kérni tőlem. Azon a napon csak egyetlen rúpia volt a pénztárban, és azon gondolkoztam, neki adjam-e, vagy inkább megtartsam magunknak. Úgy döntöttem, hogy neki adom. Henry atya ugyanaznap este visszajött, és egy szép, pénzzel teli erszényt adott át nekem: száz rúpia volt benne. Egy ember megállította az utcán és átnyújtotta neki az erszényt azzal, hogy adja oda Teréz anyának."

(Kalkuttai Boldog Teréz anya)


Forrás: Isten gyermekei a szentek

Örülj annak, amid van. Van, akinek ennyi sem jutott!

2014. december elején az egyik csatornán a meghívott vendég orvos volt. (Mielőtt az a gyanu támadna, hogy én találtam ki) Elmondta, hogy lefolytatták a következő kísérletet: Minden héten egyszer le kellett ülni összeírni legalább öt dolgot arról, miért lehetnek hálásak az életükben a hét eseményei közül. Néhány hónap után új felmérés során megállapították, hogy ezek az emberek mind boldogabbnak tartották magukat, mint a kísérlet kezdete előtt.

További kutatásokkal megállapították, hogy jobb közérzetet, jobb egészséget és betegség esetén könnyebb gyógyulást is eredményez az, amikor valaki az élete jó eseményeire koncentrál, nem a rosszakra.

Gondolom, a magyar nyelv nem hiába írja le a haragot úgy is, hogy az illető mérges, rosszmájú, mert a harag mérget termel. A bántás, szomorúság pedig a depresszió irányába tolja el a kedélyt.

Ne legyetek mérgesek, haragosak, ne bántsatok másokat szomorúsággal és tartsátok számon az áldásokat az életetekben. Szerintem érdemes.