Egy kedves kis történetet hadd osszak meg a testvérekkel:
"A nyuszinak és a teknősnek minél hamarabb oda kellene érniük egy bizonyos célhoz. A kettejük között lévő különbségből adódóan nehezen haladnak. A nyuszi szaladna, de a teknős csak lassan cammog utána. A nyuszi próbálja folyamatosan nyüstölni a teknőst, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknős egyre csak azt mondja:
- Te, nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk!
A nyuszi végül már kissé idegesen visszakérdez:
- Ugyan, miért lenne jó?! Hát így nem érünk oda soha!
Mire jön a csendes válasz a teknőstől:
- Hát, mert nem jó irányba megyünk..."
Míg célba nem érünk, földi életünk végéig bármikor megláthatjuk mi is, hogy talán egész eddigi életünk nem jó irányba haladt. Isten kegyelmes, minden bűnös útról visszafordulhatunk, mindig a szerető Atya bocsánatával és örömével fogad bennünket. Ha csak egy dologban, ha csak érintőlegesen léptünk rá a bűnösök tanácsa szerint a széles útra - akkor is. Ha már több dologban is a vétkesek szavára figyeltünk, ha meg-megálltunk Istennek nem tetsző utakon is - akkor is. Ha már maradásunk is volt az atyai háztól távol, miként a tékozló ifjú megtelepedett a disznók vályúja mellett - akkor is.
Milyen jó, hogy a kegyelmi idő csak lassan pereg az életünkben! Ma még nem késő elgondolkodnod: jó irányba rohansz? Vagy egy csendes szó talán téged is próbál visszafordítani?
Gyallai Henrietta
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
