Mikor érünk rá a széppel foglalkozni?
Szép ruhát alkalomra, ünnepre veszünk föl. A szép szobába vendéggel, ritkán megyünk be. Szép virágot névnap, születésnap, temetés, esküvő ünnepi pillanataira adunk.
Rohanó életünkben mily ritka pillanat, hogy a gyermek szemében észrevesszük ártatlan fényű szépségét.
Mikor kutatjuk – legalább néhány percig – az éjszaka csillagrengetegében csillagunkat, mely színes fényét küldi nekünk? Mikor bámulunk a felhőtlen égbolt reggeli vagy déli végtelenjébe?
“Nem érünk rá.”
Nem így vagyunk Istennel is?
Hétköznapokat élünk vele is, kérünk, irgalomért esedezünk, bűnbánatot tartunk, lázadunk, elégedetlenkedünk, gondviselését kérjük, igazságosságát elvárjuk, de mikor van pillanat,
amikor engedjük az Ő Örök Ünnepét – mozdulatlan kristálytenger – hatni ránk, és ráfeledkeznénk a szív csodálatával szépségére?
Ennél Hozzá-méltóbb-imádat nem lehetne bennünk. Kérlek, Uram Istenünk, értsél meg minket nyughatatlan embereket, ha vakok vagyunk a “nincsen időnk” rohanásában és nem látjuk meg a szépet magunk körül, hogyan is vennénk észre szépségedet, a Tiédet, és elfelejtjük, hogy a színről-színre látásra most készülhetne fel a szívünk-szemünk, ha észrevenné, ha gyönyörködne, ha áldozna abból a szépségből, melyet naponta nyújtsz nekünk.
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
