Belépés FacebookkalKommentek
[ Ablak bezárása ]
Nemrég olvastam egy tanulságos történetet, mely egy házaspárral esett meg. De inkább mondja is el nekünk a történetet a feleség:
“Egy éve történt, hogy férjemmel kirándulni mentünk a Zemplénbe. Célul tűztük ki a Nagy Milic megmászását, de mivel nem jártunk ott korábban, nem tudtuk pontosan mennyi időt vesz igénybe. Október utolsó vasárnapja volt, és nem számoltunk az óraátállítással. A nap azonban nem maradt tovább az égbolton a mi kedvünkért. Naplemente előtt pár perccel értünk a csúcsra, ami azt eredményezte, hogy amint elindultunk lefele, egyre sötétebb lett az erdőben. Köd szállt a tájra, ami még jobban fokozta az erdő titokzatos hangulatát. Mondanom sem kell, milyen hevesen vert a szívem. Az út majdnem felét teljes sötétségben tettük meg, tapogatózva, hiszen a turistajelzéseket nem láttuk. Akkor ott a sötétben, amikor félelmeim felerősödtek, párom kézfogása mindennél többet jelentett. Egy pillanatra sem engedte el kezemet. Akkor ott eszembe jutott, hogy Isten is így van jelen a mi életünkben. Bármilyen félelmetes legyen is a helyzetünk, bármilyen sötétben legyünk is, ő ott van mellettünk, velünk járja végig az utat és nem engedi el a kezünk.”
Keresztény bizonyságok, életek, történetek