Nem is tudom, hogy igazán hogyan kezdjem el. Sok évvel ezelőtt kezdődött. Otthon Magyarországon láttam a tv-ben egy filmet, aminek a címe: Interjú a vámpírral. Az előtt soha, de soha nem láttam ezt a filmet, de attól kezdve olyan akartam lenni, mint egy vámpír. Mivel a filmben ugye "mindig fiatalok és szépek és nem halnak meg, kivéve, ha nap éri őket". Ez után a filmnézés után mindenhol a könyvet kerestem a fenti címmel. Meg is kaptam, sőt egy másikat is és mindig megfogadtam magamban, hogy legalább egyszer elolvasom egy évben. Nem tudom mennyi időre rá, elkezdtem a könyv borítóján lévő vámpírhoz beszélni. Tudni kell, hogy a családom nem keresztény de ünnepnapokon eljártak mindig templomba és persze én is voltam, de csak is Katolikus templomban, amikor egyedül mentem, - egy párszor előfordult, hogy református templomban is voltam, mert az Anyukám ő református - mert az Apukám után pólyás koromban ott kereszteltek meg. Szóval hallottam egy- két dolgot de nem tudtam ki az a JÉZUS. Emlékeztem rá, hogy az élő ISTEN-hez imádkozzunk, és amikor ez eszembe jutott, elkezdtem imádkozni, beszélgetni a könyvborító nélkül az "igazi" vámpírhoz. Ez kb. 5 évig tartott.
 
Már 14-éves koromban öngyilkossági kísérletet hajtottam végre, gyógyszereket szedtem be. Később pedig 19-éves koromban felvágtam az ereimet. Ez még mind a vámpíros dolgok előtt történt.
 
Egy napon 2OOO-ben azt mondtam az Anyukámnak, hogy én megyek Amerikába - hozzá kell tennem, hogy senki ismerős nem volt itt és nem beszéltem angolul - vagyis megyünk a barátommal, aki most már a férjem. Sikerült kijönni 2OOO októberében és abban az időben még én is azt gondoltam, hogy előző életemben én itt éltem, mert annyira itt éreztem magam otthon annak ellenére, hogy egy idegen voltam itt. Elhelyezkedtünk dolgozni, és persze megismertünk más magyarokat is. Egy szép napon jött egy házaspár, akik az ismerőseink apartmanjába költöztek be. Azt mondták róluk, hogy keresztények persze én azt sem tudtam mi az. Egyszer meghívtak hozzájuk és a hölgy, akit Ildikónak hívnak annyira meleg szeretettel és kedvességgel fogadott minket, nem olyan volt, mint amikor az ember elmegy egy világi vendégségbe, nem publikus kedvesség volt, attól sokkal több. Nagyon jó volt a közelében lenni csak úgy áradt belőle a szeretet. Azon a napon mit sem tudva a kereszténységről azt éreztem a szívemben, ha a keresztények ilyenek, akkor én is az akarok lenni. A férje csendesebb volt vagy inkább visszahúzódóbb, de ő elkezdett beszélni nekem az ÚR Jézusról és a Bibliáról. Onnantól kezdve, alig vártam hogy én az ÚR-ról halljak. Akár mikor találkoztunk én csak azt akartam hallani.
 
Aztán történt egy napon mikor szintén erről beszélgettünk, hogy azt mondta nekem Gyuri, - ő az, aki az ÚR-hoz vezetett engem - hogy nem lehet más Istenünk az egy Istenen kívül, és abban a pillanatban tudtam, hogy én máshoz "imádkozom". Amikor hazajöttünk én bevonultam a fürdőszobába lekapcsoltam a villanyt, - mivel én addig imádtam a sötétet mindig alig vártam, hogy besötétedjen- és azt mondtam a vámpírnak, hogy menj el mert én az ÚR-at választottam. Na persze az csak úgy elment. Onnantól kezdődtek a gondok, olyan félelemben tartott az ördög, hogy odáig jutottam, már nappal sem mertem elmenni a wc-re egyedül. Bár hozzá kell tennem erről ember nem tudott, hogy én egy vámpírhoz beszéltem. Senki sem persze Istent kivéve. Éreztem, ahogy feküdtem az ágyon, hogy heted magával figyel a gonosz és a félelemtől annyira lebénultam, hogy szólni sem mertem. A legelső próbálkozása az volt a gonosznak, hogy meg akart folytatni álmomban, ahogy álmodtam, egy párnával, de az ÚR nem engedte meg. Másnap, amikor lementem a tengerpartra, ahogy térdig álltam a vízben sírva kiáltottam Istenhez, hogy ÚR-am láttad, meg akart folytani ?! Utána már elmondtam, hogy kihez beszélgettem és tudtam, hogy segítségre van szükségem. Gyuri azt mondta, hogy elmegyünk a tesójához, mármint a bátyjához, Jánoshoz, mert ő Szent Lélekkel keresztelt és tud segíteni nekem. Meg is beszéltünk egy időpontot és akkor ott nála elfogtam az ÚR Jézust a szívembe. Imádkozott értem, értünk és tisztán emlékszem, hogy az egyik keze az én vállamon a másik keze pedig a férjem - akkor még barátom - vállán volt. És amikor imádkozott éreztem, valami nagyon finoman mintha megbirizgálta volna a hajamat. Tudom, hogy a Szent Lélek volt az. János azóta hazaköltözött az ÚR-hoz. 2OO1 tavaszán alámeritkeztem és hálát adok Istennek, hogy az ÚR Jézus meghalt értem is és megmentett engem. Csodálatos ajándékot kaptam az ÚR-tól, verseket ad nekem és nyolc hónapja, hogy ajádékba kaptunk egy egészséges, szép kisfiút, akit Istentől kértem és rá kb. két hétre meg is kaptam, vagyis terhes lettem. Rengeteg mindent tudnék még írni nagyon sok bizonyságot az ÚR-ról. Most családom megmentéséért könyörgöm és hiszem, hogy egy napon megtörténik a csoda. Mert mind az aki kér kap és aki keres talál és a zörgetőnek megnyittatik. Én zörgetek, van amikor jobban, és sajnos van amikor kevésbé, de igyekszem és komolyan eldöntöttem a szívemben, hogy készen akarok lenni és várni az ÚR-at, mert megmondta, hogy akkor jön el az Emberfia amikor nem is gondoljuk. Az ÚR csodálatosan megmentett engem, ki tudja, azóta hol lennék, biztos szörnyű dolgok történtek volna velem. Nagyon sokat kell még erősödnöm, de egyet tudok, soha nem akarom, és nem fogom az ÚR-at elhagyni, sőt a kisfiamat is bemutattuk az ÚR-nak ő is az övé. Szeretnék jó példával szolgálni mindenkinek és szeretni mindenkit, mint ahogy az ÚR Jézus szeret minket. Ha nem baj le szeretném írni azt a verset, amit az Úr-tól kaptam, amikor terhes lettem.
 
Drága Jézusom!
Köszönöm a magzatot, amit méhemben hordozok
Bár még pici és erőtlen,
de kérlek segíts, hogy el ne veszítsem.
A Te áldásod ez a baba,
add, hogy általad aki egy új jövevény,
had legyen az örök élet tagja!
Tartsd meg őt kérlek és vigyázz reá,
mert gyöngéd szereteted,
ami által egészségben növekedhet!
Vigyázz ránk és add, hogy minden rendben legyen,
mert nagyon szeretném, hogy
ez a baba szépen és egészségesen megszülessen
És ő is a Te gyermeked lehessen.
Ámen
 
Áldjon meg mindenkit az Úr!
 
Szeretettel: Andrea

Megosztás a facebookon