Belépés FacebookkalKommentek
[ Ablak bezárása ]
Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti hálószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után.
Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületben az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért. Addigra a füst és a lángok elzárták az utat, és a kisfiú az emeleti szobában rekedt. Füst kavargott körülötte, köhögött, és kikiabált az ablakon: "Apa! Apa! Segíts!"
Az apja lentről felkiáltott: "Ugorj ki az ablakon, fiam! El foglak kapni!"
A sötétben és a füstben a kisfiú semmit sem látott.
"De apa, nem látlak!" - kétségbeesetten kiáltott a kisfiú.
Az apja visszakiabált: "Nem baj, fiam, én látlak! Ne félj, nyugodtan ugorj!"
Végül a kisfiú erőt vett magán, és némi hezitálás után leugrott! Apja pedig aggódó kezeivel elkapta, és a fia megmenekült!
Isten a mi atyánk, és mi a gyermekei vagyunk... Ha olyan helyzetben vagy, hogy úgy érzed, minden lángol körülötted, az élet gondjai marják lelkedet, mint füst a szemedet, akkor is van kiút. Ha hallod, de nem látod, akkor is ugorj szerető karjai közé!
"Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük." Zsoltárok 34.19-21
Keresztény bizonyságok, életek, történetek