Belépés FacebookkalKommentek
[ Ablak bezárása ]
Egy nap Ferenc testvér magához hívta Leó testvért és azt mondta:
- Írjad, Leó testvér.
Ő így válaszolt:
- Készen vagyok.
- Írjad - mondta Ferenc -, mi az igazi öröm. Hírvivő jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, minden főpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy, hogy annyi kegyelmet kapok Istentől, hogy Őáltala betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm.
- De hát mi az igazi öröm? - kérdezte Leó.
- Perugiából jövök vissza, és csak késő éjjel érek ide, és tél van, annyira hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogok és kiáltozom, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. És ő azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak, ne gyere közénk, nincs rád szükségünk. De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. És ő így válaszol: Nem engedlek. Menj máshová!
Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége.
Keresztény bizonyságok, életek, történetek