Egy Charney nevű francia férfi úgy megharagította Napóleont, hogy börtönbe csukták. Úgy tűnt, örökre elfelejtkezett róla mindenki a külvilágban. Magányosságában és elkeseredettségében kiválasztott egy követ a falban és ezt véste rá: "Senki sem törődik velem."
Egy napon egy zöld növény hajtott ki a padló kövei közül, és kezdett növekedni a cella tetején levő kicsiny ablak irányába. A fogoly naponta megtartotta ivóvizének egy részét, és ráöntötte a növény leveleire. Az addig növekedett, míg végül gyönyörű kék virágot bontott. Amikor a virágszirmok teljesen kibomlottak, a magányos fogoly áthúzta az előző időben falra vésett szavakat és föléjük írta: "Isten törődik velem."
De Isten további áldást is tartogatott e fogolynak. A férfi cellaszomszédjának volt egy kislánya, akit rendszeresen beengedtek látogatásra a börtönbe. A kislánynak tetszett az, hogy Charney annyira szereti azt a kis növényt és ezt másoknak is elmesélte. A hír eljutott Josephine császárnőhöz is, aki így szólt: "Ha egy férfi olyan nagy odaadással szeret és gondoz egy virágot, akkor nem lehet gonosz ember." Ezután meggyőzte a császárt, hogy engedje szabadon.
Charney magával vitte a virágot az otthonába, és gondosan ápolta egész életében. A virág azt tanította meg vele, hogy higgyen Istenben.
"Türelem, megértés és gyengéd figyelem napsütésnél jobban melegítenek, így nem hervad a szeretet virága, s aki ültette, örökké áldja."