Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?
Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton?

Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

Felhasználó: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?

Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?

Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

Felhasználó:Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

Felhasználó: Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

Felhasználó: Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.

Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?

Felhasználó: De, csak szokatlan.

Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat.

Felhasználó: Köszönöm...

A költőhöz odament a tengerparton a kislány és elkezdett vele beszélgetni...
- Te mindig így vagy? Így egyedül?
- Néha még rosszabbul is - mondta neki a költő.
- Hogyan lehet rosszabbul?
- Úgy, hogy az ember nincs egyedül, mégis egyedül van...
- Akarod, hogy a feleséged legyek?
- Hát tudod te mit jelent az hogy feleség? Mit jelent feleségnek lenni?
- Tudom hát! Nagyon szeretni!
- És nagyon szeretni mit jelent?
- Úgy csinálni mindent, hogy neked jó legyen, és hogy ne legyél egyedül még akkor sem, amikor egyedül vagy."

Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt,amikor két idős hölgy megállt előttünk. Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták:
- Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy?
Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében:
- Igen,tudom.
Lányom látványos beképzeltségétől zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé. Útközben mindegyre azon gondolkoztam, vajon hogyan beszéljem meg a helyzetet Lisával.
Hazaérve leültem, és magam elé állítottam Lisát. Gyengéden így szóltam hozzá:
- Lisa,amikor az a két néni megszólított, megdicsérték a küllemedet. Szépnek teremtett az Isten. De az embernek belülről is szépnek kell ám lennie.
Értetlenül nézett rám,így hát folytattam.
- Tudod, mitől szép valaki belülről?
Lisa komolyan megrázta a fejét.
- Nos, a belső szépség a te választásod, drágám, hogy jó gyereke vagy a szüleidnek, jó testvére vagy a nővérednek és a bátyádnak és jó barátja vagy a játszótársaidnak. Törődnöd kell a többi emberrel, drágám. Meg kell osztanod a pajtásaiddal a játékaidat. Gondoskodással és szeretettel kell bánni mindenkivel, aki bajban van, vagy fáj valamije, és barátra van szüksége. Ha így teszel, belülről is szép vagy. Érted,miről beszélek?
- Igen,mami. Sajnálom, de ezt nem tudtam-felelte.
Megöleltem, megmondtam neki, hogy szeretem, és hogy örülnék, ha nem felejtené el, amit mondtam neki. Többet nem beszéltünk a témáról.
Csaknem két évvel később vidékre költöztünk. Egy osztályba jártak egy Jeanna nevű kislánnyal, akinek az édesanyja meghalt. A gyerek apja nemrégiben feleségül vett egy rendkívül életvidám, melegszívű, közvetlen teremtést. Első látásra nyilvánvaló volt, hogy ő és Jeanna remekül megértik egymást.
Egy nap megkért, hogy hadd jöjjön át hozzánk Jeanna egy délutánra játszani. A kislány mostohaanyjával úgy beszéltem meg, hogy másnap, a délelőtti foglalkozás után hazaviszem magammal Jeannát.
Amikor kihajtottunk a parkolóból, Jeanna megkérdezte:
- Meglátogathatnánk a mamát?
Tudtam,hogy a mostohaanyja munkában van, így vidáman csak annyit mondtam:
- Hát persze.Tudod az utat?
Jeanna igennel felelt, és útmutatásai alapján csakhamar a temetőbe vezető, kavicsos úton találtam magam.
Először megijedtem, mert elképzeltem, milyen kellemetlenül érinti majd Jeanna szüleit, ha elmondom nekik, mi történt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt számomra,hogy a kislánynak nagyon fontos, hogy meglátogassa az anyja sírját, szüksége van rá; és bízik bennem, hogy odaviszem. Ha nemet mondok, abból esetleg azt szűrhetné le, hogy rossz dolog, amit akar.
Igyekeztem nyugodnak látszani, mintha elejétől fogva tudtam volna, hová megyünk. Megkérdeztem Jeannát:
- Tudod,hol van édesanyád sírja?
- Nagyjából tudom-válaszolta.
Leparkoltam, ahol mondta, majd kiszálltunk, és körbejártuk a környéket, amíg rá nem találtunk a sírra, melyen a mamája neve állt.
A két kislány a sírkő egyik felére ült, én a másikra, és Jeanna elkezdett mesélni róla, milyen volt az életük odahaza az anyja halálát megelőző hónapokban. Elmondta, mi történt azon a napon, amikor az anyja meghalt. Elég hosszan beszélt. Közben Lisa szeméből patakzott a könny, mindvégig átölelve tartotta Jeannát, és gyengéden simogatta a hátát.
- Jaj,Jeanna, annyira sajnálom, hogy anyukád meghalt.
Végül Jeanna rám nézett, és azt mondta:
- Tudod, én még mindig szeretem az anyukámat, de az új anyukámat is szeretem.
A szívem mélyén tudtam, hogy ezért akart idejönni. Rámosolyogtam, és megpróbáltam megnyugtatni.
- Tudod, Jeanna, ez a csodálatos a szeretetben. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adhassunk: Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Olyan, mint egy nagyon hosszú gumiszalag, ami megnyúlik, és körülöleli mindazokat, akik fontosak nekünk. Nagyon szép és jó dolog, hogy mindkét anyukádat szereted. Biztos vagyok benne, hogy édesanyád nagyon örül neki, hogy van egy új anyukád, aki szeret és gondoskodik rólad meg a testvéreidről.
Visszamosolygott rám, és úgy tűnt, elégedett a válaszommal.
Néhány pillanatig csendben ültünk, azután felkerekedtünk. A lányok vígan játszottak ebéd után, amíg Jeanna mostohaanyja meg nem érkezett.
Röviden elmeséltem neki, mi történt délután, és miért döntöttem úgy, ahogy, de a részletekre nem tértem ki. Hatalmas megkönnyebbüléssel állapítottam meg, hogy Jeanna mostohaanyja nagyon megértő, és helyesli a döntésemet.
Miután elmentek, felültettem Lisát a konyhaszékre, megcsókoltam az arcát, magamhoz öleltem és a következőket mondtam neki:
- Nagyon büszke vagyok rád, Lisa.Nagyszerű barátnője voltál Jeannának ma délután. Biztosan sokat jelentett neki, hogy olyan megértően viselkedtél, odafigyeltél rá, és átérezted a szomorúságát.
A lányom kedves, barna szemével komolyan nézett rám, és azt kérdezte:
- Mondd, mama, most szép voltam belülről?

Egy nap egy szegény ember felesége, akinek nagyon hosszú haja volt, megkérte férjét, hogy vegyen neki egy új fésűt, hogy szépen ápolhassa a haját.
A férfi nagyon sajnálta, de nemet kellett mondania. Elmagyarázta, hogy arra sincs elég pénze, hogy megjavíttassa az óraszíját. A feleség nem erőszakoskodott.
A férj elment dolgozni és egy órás bolt előtt haladt el. Bement és nagyon olcsón eladta az óráját, majd vette egy fésűt a feleségének.
Este hazatért a fésűvel a kezében, amit a feleségének szánt.
Meglepődött, mikor meglátta a feleségét rövid hajjal.
Az asszony eladta a haját és a kezében tartott egy új óraszíjat.
Mindkettőjük szeméből folytak a könnyek, nem a cselekedeteik miatt, hanem a kölcsönös szeretet miatt, amit egymás iránt éreztek.
Fontos, hogy minden cselekedetünket a szeretet motiválja.

Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy
döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy
minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt, zoknit, inget.
Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor épp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott,
észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz.
Rémülten rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt.
Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el, gyorsan megfordult és a part felé úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját, az
aligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától
pont abban a pillanatban mikor az aligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az aligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az aligátort.
Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. A karján mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát.
Az a riporter az újságtól - aki a borzalmas események után elsőként
készítette a riportot a fiúval - megkérdezte, hogy láthatná-e a fiú
sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát és utána büszkeséggel így
szólt a riporterhez:
- De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is.. Azért
vannak, mert Apám nem engedett el!

Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy aligátortól, hanem egy
fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély megbánást okoztak. De némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott.
Néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe
gázolunk, nem tudva, hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van
veszélyekkel, de ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!
Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni!

Egy kínai idős hölgynek volt két nagy korsója, melyeket egyszerre tudott vinni a vállán, hiszen egy botot dugott át a fogantyújukon, és úgy szállította a vizet. Az egyik korsón volt egy repedés, a másik viszont hibátlan volt.

Mire hazaért az öregasszony, a repedt korsó már csak félig volt vízzel tele, a másik korsóból természetesen egy csepp sem hiányzott. Így ment ez két évig, mindig egy fél korsó vízzel kevesebbel ért haza az asszony.

A hibátlan korsó büszke volt magára, míg a törött társa szégyenkezett amiatt, hogy nem tudja megtartani a vizet, ezért nagyon rosszul érezte magát.

Egyik nap azt mondta: ,,Szégyellem magam...ezen a repedésen keresztül sok víz elfolyik hazáig."

A kedves öregasszony meghallotta ezt, és így felelt: ,,Észrevetted azt, hogy a te feleden mennyi gyönyörű virág nyílik, míg az út másik felén csak fű van? Ez azért van, mert észrevettem a repedésedet, és ezért arra a részre virágmagokat vetettem, hogy mialatt jövünk haza, te megöntözhesd. Két éve már ennek, és számtalan csodás virágot szedtem le és tettem a vázába. Ha te nem lennél ilyen, akkor virágok sem díszítenék a házamat."

A tanulság: mindenkiben van hiba, senki sem tökéletes, és éppen emiatt annyira szép és meglepetésekkel teli az élet....