Belépés FacebookkalKommentek
[ Ablak bezárása ]
Egy hölgy egyszer betévedt egy boltba a férjével, ahol szebbnél szebb dolgokat lehetett venni. Meglátott egy nagyon szép teáscsészét. Amikor felvette a kezébe, nem győzte dicsérni a férjének.
Ekkor hirtelen a teáscsésze megszólalt: „Te ezt nem értheted! Én nem voltam mindig egy teáscsésze és ennyire szép. Kezdetben csak agyag voltam, amire sokan idegenkedve néznek, de a készítő mester egyszer csak megfogott és elkezdett formálni. Én kiáltoztam, hogy hagyjon békén! De Ő tovább formált. Azután betett egy forró kemencébe. Üvöltöttem, hogy azonnal vegyen ki, mert szörnyű volt odabent, de Ő csak annyit mondott, hogy még nem! Egy idő után pedig kivett és elkezdett kifesteni, de én megint csak tiltakoztam, hogy hagyjon békén. De ismét visszatett a kemencébe ahol még forróbb volt a levegő mint előtte. Megint csak kiáltoztam, hogy vegyen ki. Úgy éreztem ezt már nem élhetem túl! Amikor pedig már feladtam volna, hirtelen nyílt az ajtó és a Mester kivett a kemencéből. Feltett egy polcra és egy óra múlva visszajött egy tükörrel. Elém tartotta és azt mondta: „Nézz bele!” Alig hittem a szememnek: De ez gyönyörű, én nem lehetek ilyen szép! Erre a Mester azt mondta: „Azt szeretném, hogy emlékezz erre. Tudom, hogy fájt amikor formáltalak és amikor a kemencébe tettelek és azt hitted egyedül vagy. De én akkor is szemmel tartottalak. A festés után, ha nem teszlek téged vissza, akkor nem maradnál ilyen szép. Így végül olyan lettél, mint amilyennek terveztelek! Ennél szebb nem is lehetnél! Bár nem hitted volna, hogy ilyen gyönyörű is lehetsz, én átformáltalak és ilyenné tettelek, hogy gyönyörködjek benned!” Erre, ahogy láttam magam a tükörben így feleltem: „Köszönöm!”
Megosztás a facebookon
Keresztény bizonyságok, életek, történetek