Egy idős hívő házaspár egy, a hegyek között fekvő kicsinyke faluban lakott. A falu fiataljai bolondnak tartották őket, kinevették és csúfolták őket. Egyszer néhány fiatal elhatározta, hogy megtréfálják az öregeket. Leszedik a cserepet házukról, aztán majd mondhatják, hogy az Úr így, meg az Úr úgy. Majd ha jön az eső megvéd az Úr. Majd meglátjuk mi lesz, ha leszedjük az összes cserepet!
Egy reggel valóban hozzáfogtak. Az öreg bácsi ahogy kimegy, látja, szedik házukról a cserepet. Visszamegy és azt mondja a feleségének: anyjuk munkások érkeztek, tegyél ki az asztalra mindent ami jó, sonkát, kolbászt, vendégeljük meg őket. Az asszony kirakta az asztalra amit tudott. A bácsi kiment és azt mondta: fiúk ti már sokat dolgoztatok, gyertek be és reggelizzetek meg. Összenéztek: ez a bolond még enni is ad? Menjünk.
Amint bemennek és meglátják azt a sok jót ami az asztalon van, mintha elszorulna a torkuk. Aztán leülnek és az idős házaspár elkezd szívéből imádkozni, hogy a jó Isten áldja meg ezeket a fiatal életeket és tegye őket igazán boldoggá. A fiúk egy falatot nem tudtak lenyelni, aztán ahogy mennek ki a csendben, a legvadabb meglöki a másikat, és azt mondja: fiúk, rakjuk vissza a cserepeket. És visszatették egy szálig.
A rosszat csak egyféleképpen lehet helyesen viszonozni: jóval, ha jóval viszonzod és nem uralkodik el benned is a gonosz. Mert akkor már nem az fáj, amit mások tettek, akkor már az fáj, hogy nem tudod embertársaidat igazán szeretni. Akkor már nem az nyugtalanít, hogy megbántottak, akkor már az nyugtalanít, hogy nem tudsz megbocsátani. „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” Rómaiaknak írt levél 12.21
Megosztás a facebookon