A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli-bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni, ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna.
A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá a bokor és ezt mondaná: „Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy az oltalmazóm vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődtem? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehettem volna, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim is odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem...”
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt: „Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!”
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért!”
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
