Nincs címe a bejegyzésnek

Andre
2017. december 27., szerda 17:23
0 Hozzászólás
A mai rohanó világunkban a karácsony megünneplése során a kis Jézus alig látható. Sok minden utal a karácsony időszakában arra, hogy itt a karácsony: Fenyőfákat állítunk, feldíszítjük otthonainkat, sütünk-főzünk, miközben… – Jézus alig látható. Vendégségeket szervezünk, ajándékokat adunk és kapunk, miközben az ünnepünkben – Jézus alig látható.
Mi lett Jézus Krisztus születésnapjából, ahol Jézus már alig látható? S elgondolkodtam… Valóban, ott az első karácsonykor is – Jézus alig volt látható. Bár érkezését az angyalok és a csillagok is hírül adták, érkezése mégis csak keveseknek volt látható. Mert a világ (akkor is, éppúgy mint ma) szalad, tesz-vesz, intézkedik, teszi a fontosabbnál fontosabb teendőit, s közben megszülethet akár az Isten Fia is, de – ő alig látható.
Mert őt keresni kell! – Igaz, ő keres minket, mint elveszetteket, mégis az első karácsony tanúi csupán azok lehettek, akik keresték őt. Messze földről érkezve keresték őt a bölcsek, és keresték a pásztorok is. Hát keressük mi is! Keressük meg karácsonyunkban, szívünk jászolában Jézust, aki mint gyermek született meg bennünk, hogy velünk éljen és utat mutasson nekünk.

KARÁCSONY

Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.
A szív örül: Jézusra vár.

A lélek: fénysugár.

Havatlan pusztán mély a csend,
egy csillag megjelent.
Az arcokra kíváncsiság,

mély áhítata szállt.

Idézve látom múltamat…
a gyémántos havat.

S míg lelkem Jézust keresi:

Szívem békével van teli.

Hisz mit használ nekem, hogy te, Uram, eljössz a világba, ha nem jössz el az én szívembe, ha nem térsz be hozzám, ha nem élsz bennem és csendben nem beszélsz nekem? Hozzám kell eljönnöd, Uram, karácsonykor és életem minden napján bennem kell megszületned! Bennem növekedned kell, nekem pedig kisebbednem…

A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.

Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet…

A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan – mindez így együtt a világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.

Wass Albert

48 megtekintés
Megosztás
Kommentek
  1. Én