Egy tanulságos történet, amelyben az emberek bizonyságot tehettek a hitükről, és az áldozathozatal képességéről.

Volt egyszer egy nagyvárosi templom, ahová nagyon sok ember járt. Velük esett meg a következő tanulságos történet. Egyik vasárnapi misén, mikor zsúfolásig tömve voltak a padok, megjelentek ezen a helyen maszkos, géppisztollyal felfegyverkezett alakok. Ahogy beléptek a főajtón egy sorozatot engedtek a templom mennyezete felé. Szépen kisétáltak a síri csendben az oltárhozm, és elüvöltötték magukat. Aki bent marad... az ma meg fog halni az Igazságért!

Az emberek egymást taposva menekültek kifelé a főbejáraton és mikor már mindenki elfutott, akkor látszódott pár remegő ember, akik a padokban mertek maradni. Meg a pap, aki az oltár előtt fehérre sápadva állt. Ekkor az egyik fegyveres oda fordult a paphoz és ezt mondta: Atyám folytassa tovább nyugodtan a misét, csak megszabadítottuk azoktól, akik képmutatásból jártak a templomba. Most már tudja, hogy kik azok, akik az Igazságért képesek áldozatot hozni!

A kitiltott Isten válasza

Gyakran megkérdezik az emberek a keresztényeket: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.



Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:


Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek.
És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"

És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!

Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?

 

Evangelista

Látogatóban Mária Natália nővér egykori szállásadójánál, lelki gyermekénél

Bocsa József atya beszéde január első szombatján az Anna-Réten

Dr. Nehéz Mártáról van szó, akinél két évet lakott Natália nővér, és aki  haláláig kapcsolatban maradt vele, a nővér lelki vezetettje volt.

Kértem, hogy meséljen Natália nővérről. Én a nővér életének először a külső kereteit akartam tisztázni. Miután ezt tisztáztuk. ő arról mesélt, hogy mi-mindent tanult a lelki életben a nővértől. Ezeket mind le is gépelte, még akkor frissiben. Így eredeti formájukban fennmaradtak, és ezek közül sok tanítás bele is került Nehéz Márta könyveibe, amelyekre alább hivatkozni fogok.

Amiket most idézek, a Szűzanyám, Tied akarok lenni c. könyvéből valók (alcíme: Máriával Jézushoz, és Az Öröm imakönyve) A 224. oldaltól ír ezekről.

Mártának egyszer egy álma volt, amelynek az a lényege, hogy „Szeretőként kell élni a földön, nem szeretetben".

  • Az álom után így töprengett: „Istenem, ki mondja meg nekem, hogyan lép egy szerető? Erre vagy arra? És miként?  Nekem mostantól meg kell változnom valahogy ettől az ébredéstől, mégpedig mindenben”.

Elmentem Natália nővérhez – írja, hogy megkérdezzem: képzeletem játszik-e velem, mert akkor visszatérek dédelgetett, megszokott ima- és világi életemhez, amely megfelelt a szabványoknak. De azt is tudtam belül, ha helyesel, akkor én elvesztem.

Natália nővér rögtön mondta Jézus válaszát. „Amikor meghallottam, harangoztak lelkemben, ujjongtak, és én tudtam, hogy vagy így fogok élni: beengedem lelkembe e szavakat végre, vagy meghaltam, mert másnak semmi értelme nincsen. Mert e nélkül nem is tudok élni!”

Érezte, hogy ettől kezdve meg kell változtatnia az életét

Natália nővéren keresztül az alábbi útmutatásokat kapta.

  • Meg kell változtatnom benső életemet. Mert Jézus azt üzente nekem: „Gyermekem ne azt figyelje, mit tegyen, és ne akarjon új dolgokat kigondolni. Szívének minden gondolata Enyém legyen. Mindegy mit csinál, Tőlem cigánykereket is hányhat, csak Mellettem legyen. Értem remegjen, ahogy Én remegek szeretetéért”.

Én legyek mindene. Féltékeny vagyok rá. Bármit csinál, keressen Engem: Jaj hol van Ő? Állandóan társalogjon Velem. Szeressen Belém. Ezt jelenti szeretőként élni.

Jézus minden léleknek a jegyese, mindenkit erre a Vele való jegyességre hív. De hogyan élhetjük ezt meg?

  • Hogyan hallhatjuk meg az Úr hangját, hogyan tapasztalhatjuk vezetését?

Mit jelent, hogy Ővele beszéljem meg napi programjaimat, hiszen nem hallom a választ? -Jézus-VALAKI - mondta neki Natália nővér. Másképen kell bánnod Vele! Nem ilyen hitetlenül! Nekem egyszer mondta, hogy te lábbal taposod indításait. Mert Ő szól hozzád és mindenkihez! Reggel sorold el, hogy mit akarsz vagy kell tenned. Kérdezd meg: - Jézus, jó lesz így? Segíts, hogy megtegyem, amit akarsz. És légy csendben. Indítást kapsz.. Ez a dolog így kezdődik. Hirtelen az egyikhez nagyobb kedvet érzel, vagy eszedbe jut egy új szempont, ami eldönti a dolgot. Vagy közbejön valami, és más irányt szab. Egyszer csak jön egy teljesen új gondolat, ami nem következtetés, sem egy gondolatsor vége, nincs kapcsolata az előzőkkel. Hirtelen fény gyúl benned és meg vagy győződve, hogy ez a helyes. Örömmel és késztetéssel jár. Ő így kezd el beszélni minden lélekkel, aki Rá figyel. Csendben légy! Nem szabad állandóan beszélned. Rá kell figyelned, de mindezt önként, nem feszítve, és nagy szabadságban... Mások azt mondják, ez a lelkiismeret szava. Mi azt, hogy ez több! Az gyökér, ez már a virág!

Jézus azt kéri, hogy naponta többször vonulj vissza legalább tíz percre csendesen lelked mélyére, mindegy, hogy mikor. Amikor alkalom adódik és mondjad: - Itt vagyok! Szeretlek! - és maradj csöndben, hogy Ő beszéljen. Éjjel is ezt tedd, ha ébredsz. Jézus várja a visszavonult pillanatokat. Nem külsőleges napirendi pont ez, állandóan hívó, szerető ölelés. Ő szüntelenül várja ezeket a perceket. Jézus azt üzeni, hogy remeg szeretetedért: „Nem azt kívánom tőle, hogy testét kínozza, nem is a kényelmet persze. A testnek meg kell adni, ami szükséges. Egyedül csak azt kívánom, hogy állandóan szeressen, soha Belőlem ki ne lépjen! Bűnbánatát is kérem."

Ebben a jegyesi kapcsolatban nemcsak Jézusról és a lélekről van szó.

  • „Amikor a lélek önmagát teljesen átadja és egyesül Velem, az nemcsak kettőnknek öröm. Én nem vagyok tétlen. Ilyenkor kénytelen vagyok teremteni: lelkek szentelődnek, és megszületnek az Örökkévalóság számára: Új élet kezdődik.  Én és a lelkek! Mindig együtt! Ilyenkor megszentelődés folyik.  Egy szerető lélek: a szerető, megmenthet egy egész világot, ha Velem egyesül. Vágyait ne nyomja el, adjon lendületet nekik. Ehhez kérem szabad akaratának hozzájárulását. De elég, ha hozzájárul. Ez nem a lélek munkája, Magam Jézus hajtom végre".

Natália nővér további tanácsokat is adott:

  • „Gyermekem menj gyónni - kérte Jézus tőle is sokszor - és mondj valamit. Véremet akarom kiönteni az emberekre. Szolgáltasd ki magad egészen Jézusnak. Amit kér, tedd meg, pár évig élünk ezen a földön... Jézus nagyon szeret, csak egészen kicsiny légy.  A visszavonult pillanatokban, a Szeretet találkozásakor a hallgatás nagyon fontos! Hallani fogsz valamit. "Szót", ami eddig nem volt.

Ha hibázol, Jézus megdorgál, de Ő úgy teszi ezt, hogy egyben vonzza is a lelket. Ha hibáztál, menj Jézushoz: látod egyedül nem sikerül, segíts! Akkor Jézustól kapsz egy csókot. De ha azt mondod: holnap, meglátod, jobb leszek, akkor nem kapsz csókot. Jézus sugallataira pedig figyelni kell: „el kell kapni."

Ha természeted valamitől elborzad, azonnal fordulj befelé és mondd: - Jézus, mi vár engem, szörnyűség, Beléd kapaszkodom... Ezt kell adnod a téged Szeretőnek, így viselkedjél, mondta Jézus.

- Ennek az életnek nem lesz akadálya, hogy én gyenge vagyok a szenvedéshez és egyáltalán nem áhítozom utána, mint a szentek? - kérdeztem. Jézus így válaszolt: „Én erős vagyok, csak te mindig maradj Bennem. Szeretetem jele sokszor a megpróbáltatás. A sebet Én okoztam, és Én is gyógyítom. A szenvedést, ami megmarad, Én fogom viselni benned."

Ott van ezek között a tanácsok között az engesztelő élet lényegének a megfogalmazása is.

  • „Ha rosszul vagy, ne az embereknek panaszkodj, belül Velem élj!" A Nővér tanácsolta: Mondd: „Jézusom fáj a fejed? Átverték Szívedet? A töviskorona? Viselem egy kicsit, hogy Te megpihenj." Szomorú vagy? Sötéten látsz? Mondd: „Jézusom miért vagy szomorú? Enyhítelek..." Felejtsd el magadat.

Dr. Nehéz Mártáról honlapján olvashatunk , onnan tölthetjük le elektronikus formában is a könyveit.


http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1504-latogatoban-maria-natalia-nover-egykori-szallasadojanal-lelki-gyermekenel

Mit izgassam magam? Az élet elillan...

Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt

 

egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.



Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.


A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!

(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!


http://www.hoax-slayer.com/cranky-old-man-poem.shtml

Isten karjaiban

" Álmában egy ember, az úrral sétál a tengerpart homokján. Az ég visszatükrözte eléje, életének egyes jeleneteit. Látta, mindig két lábnyom halad egymás mellett, az egyik az övé volt, a másik az Úré. Amikor az életének az utolsó jelenete is felvillant előtte, visszanézett a homokban lévő lábnyomokra. Ekkor vette észre, hogy életének bizonyos idején csupán egyetlen lábnyom haladt előre. Ráeszmélt, ezek voltak életének legszomorúbb és legválságosabb szakaszai. A látvány megzavarta, és azt kérdezte az Úrtól: Uram azt mondtad nékem, hogy mindvégig velem jársz utamon. Attól fogva, hogy elhatároztam követlek téged. De azt kell látnom, hogy életem legnehezebb szakaszaiban csupán egyetlen lábnyom halad tova. Nem értem, miért hagytál el éppen olyankor amikor a legnagyobb szükség lett volna rád. Az Úr így válaszolt: Kedves drága gyermekem, szeretlek téged és soha sem hagytalak el. Azért látsz csak egyetlen lábnyomot a megpróbáltatás és a szenvedés idején, mert ilyenkor felemeltelek s a karomban hordoztalak téged. "

Egy igazán szívszorító történet, a Japánt megrázó földrengés idejéből…

Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott. Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test ennek az ellenkezőjéről árulkodott. Az osztag majdnem tovább is állt, a következő romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen oknál fogva az osztagvezetőnek az az ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük a holt asszony házához. Ismételten letérdelt és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott: - Egy gyermek! Egy gyermeket találtam! Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként elmozdították a romokat a halott asszony körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt. Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen aludt. A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta, egy mobiltelefont talált benne, egy SMS üzenettel a képernyőjén: “Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.” A jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után fakadtak könnyekre. “Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek.” Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!!